SZABÓ LUKÁCS (MDF)
SZABÓ LUKÁCS (MDF)
SZABÓ LUKÁCS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Engedjék meg, hogy interpellációmat Kacziba Antalnak, az Országos Rendőrfőkapitányság bűnügyi főigazgatójának egy gondolatával kezdjem: a bűnös úton szerzett pénzt sokan nem élik fel, hanem a hasznot legális üzletekben kamatoztatják. Így azok az erkölcsök is behatolnak a gazdaságba, amelyek a bűnözésre jellemzőek; és egy kapitalizálódó társadalomban a pénz mint politikai erő… – a következmények így beláthatatlanok – mondja az Országos Rendőrfőkapitányság bűnügyi főigazgatója.
E gondolatok különös hangsúlyt és aktualitást adnak az én interpellációmnak is. Mint ismeretes, mind több és több állami tulajdon kerül részben vagy egészében privatizációra. Az állami tulajdon privatizációjával kapcsolatos visszaélések száma ugyanakkor – sajnálatos módon – egyre nagyobb mértékben és gyorsabb ütemben növekszik. A visszaélések gyors és alapos felderítése, valamint a bűncselekményt elkövetők felelősségrevonásához szükséges eljárási cselekmények elvégzése – mint nyomozóhatóságoknak – a rendőrségnek és az ügyészségnek lenne a feladata. Kérdés, hogy megfelelnek-e ennek az elvárásnak. Megtesznek-e minden annak érdekében, hogy a címben jelölt visszaélések felderítést nyerjenek, és ezáltal az ilyen, igen veszélyes és közhangulatot kifejezetten romboló, izgató tevékenységek megfékezhetők, visszaszoríthatók legyenek, a visszaélések elkövetői pedig megfelelő súlyú felelősségrevonásban részesüljenek?
A tisztelt legfőbb ügyész úr által is ismert esetben emlékeztetni szeretném 12 Hajdú-Bihar megyei képviselő önhöz 1991. szeptember 17-én írt beadványára. Egy megkárosított vállalat részéről – a nevét most azért nem kívánom megmondani, mivel sajnos az országban sok ilyen lehet – már 1991. júliusában a megyei főügyészséghez fordultak, és konkrét ügyben vizsgálatot kértek a dolgozói követelések valódiságát illetően a vállalat volt vezetőivel szemben.
A megyei főügyészség még a mai napig sem indított vizsgálatot az inkriminált ügyben. Kérdés, hogy miért nem. Közben ugyanazok a személyek – vagyis a vállalatnak a volt vezetői – alapos gyanú szerint újabb bűncselekményeket követtek el zavartalanul, senkitől sem háborítva. Ezt annak ellenére tették, hogy a károsult vállalat a bűnüldöző szerv segítségét kérte több módon ezen cselekmények megakadályozására és felderítésére. Tehát folyik a volt vezetők ellen rendőrségi vizsgálat, de azok olyan bátrak, vagy valakik részéről olyan bíztatást kapnak, hogy újabb, különösen nagy kárt okozó cselekményeket követnek és követhetnek el.
Kérdésem: milyen szempontok szerint jár el a nyomozó hatóság a vizsgálatoknál? Milyen szempontok szerint hozza meg a határozatait a visszaélést elkövetőkkel szemben? Előfordulhat-e vajon, hogy politikai okok miatt hunynak szemet az elmúlt rendszer által ittfelejtett, úgynevezett szakember kényurak viszszaéléseinek?
Arra pedig gondolni sem merek, hogy a bűnüldözők közvetlen anyagi hasznot remélnek vagy kapnak azért, hogy szemet hunynak e különösen veszélyes emberek tettei felett. (Az elnök a beszédidőre figyelmeztetve megkocogtatja a poharát.) Tud-e a tisztelt legfőbb ügyész úr olyan, privatizációval összefüggő bűncselekményről, amikor az elkövetők felelősségre vonattak volna, vagy erre irányuló eljárás folyamatban lenne? Az ország közvéleménye előtt nap mint nap játszódnak le súlyosabbnál súlyosabb, az állami tulajdon sérelmére elkövetett cselekmények, többnyire egyéni haszonszerzés céljából, alapos gyanú szerint azoknak a részéről, akiknek az állami tulajdon megőrzése… (Az elnök a beszédidőre figyelmeztetve megkocogtatja a poharát.) … és gazdaságos működtetése lenne a kötelességük. Rögtön befejezem, elnézést. (Közbeszólás: Zöldséges pavilon, így van?)
Mit tesz közben az ügyészség, a nyomozó hatóság? A látszat sajnos az, hogy egy tyúkot ellopni bűn, százat súlyos bűn, de százezret akár dicséretes cselekedet is lehet. Hogyan foglal állást ezzel kapcsolatban az ügyészség? Mi akadályozza meg az ügyészséget, a bűnüldöző szerveket abban, hogy különösen nagy kárt okozó tolvajokkal, hűtlen kezelőkkel, orgazdákkal, úgynevezett önprivatizációkkal szemben úgy járjanak el, mint azokkal szemben, akiknek esetleg csak apró morzsák eltulajdonítása nyomja a lelkét?
Köszönöm szépen, és várom a tisztelt legfőbb ügyész úr válaszát.
