SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Valóban, az iparvédelem kérdése, a piacvédelem kérdése nagyon fontos a magyar ipar, a magyar piac szempontjából. S nagyon örülök a kérdésnek azért, hogy egy-két dolgot a Parlament nyilvánossága előtt el tudok mondani, hogy a tisztánlátást segítsem abban a kérdésben is, hogy mi ebben Magyarország mozgási szabadsága és milyen lépések tehetők meg egyáltalán ebben a vonatkozásban.
Magyarország mozgásterét a piacvédelem, iparvédelem területén alapvetően két szerződéscsomag: az egyik a GATT-tal kötött szerződésünk, amely már nagyon régi múltra tekint vissza, a másik a legfrissebb, az Európai Közösséggel kötött megállapodásunk az, ami a mozgásteret és a játékteret megengedi. A GATT-tal kötött szerződés és a GATT előírásai tulajdonképpen háromféle mozgásteret biztosítanak ebben a tekintetben. Az egyik: maguknak az itt felsorakoztatott vámoknak a kérdése, amellyel behozatali vámok emelésével vagy egyáltalán vámok állításával bizonyos termékeknél a magyar piacot védhetnénk. Hozzá kell tennem, ez egy nagyon szűk mezsgyén mozog, tekintettel arra, hogy a GATT előírásai szerint a vámok 93%-a lekötött. Ez azt jelenti, hogy az esetek 93%-ában mozgásterünk nincs, illetőleg kizárólag egyetlenegy van: lefelé elmozdulni a már elfogadott vámoktól. Ezen a területen csak olyan esetekben tudunk vámvédelmi intézkedéseket hozni, amelyek ezen a maradék 7%-on belüli termékekre vonatkoznak, hozzátéve, hogy ezek esetében is a GATT akkor járul ehhez hozzá, ha hasonló mértékű más árutermékekre vonatkozó vámkönnyítést egyidejűleg a kormányzat engedélyez.
Mégis azt kell mondanom, hogy az ipari és kereskedelmi tárca ebben a szűk mezsgyében is megpróbált elmozdulni azért, hogy a hazai ipar indokolt védelmét meg tudja oldani; és amit a képviselő úr is jelzett, a március 27-ei vámtarifa bizottsági ülésen az ipari és kereskedelmi tárca előterjesztését lényegében a fórum elfogadta, és néhány kérdésben, a nulla vámtételű kérdéseknél emelést javasolt, mégpedig jelesül ebbe a körbe tartozik az építőanyag-ipari termékek egy része, a papíripari technológia egy része és a vegyipari alapanyagok kérdése. Hozzá kell tennem, hogy ezt mi itt szépen elhatároztuk, de ezt jóváhagyásra a GATT-hoz föl kell terjesztenünk, és csak az ő jóváhagyásuk után lehet ezeket a vámtételeket életbeléptetni.
A másik mozgástér tulajdonképpen a dömpingellenes eljárás, amelyik rendkívül bonyolult és hosszadalmas eljárás azért, mert ennek a keretében bizonyítani kell tudni azt, hogy a Magyarországon forgalmazott termék az ő származási hazájában előállítási-termelési költségszintje alatt kerül Magyarországon forgalmazásba. Ezt nemzetközi jogilag kell tisztázni. Általában ez évekre elhúzódó folyamat lehet, és ennek a vége egy olyan jellegű dömpingvámnak a kivetése, amely egyébként ebben az esetben is maximum három esztendőre terjed az ilyen jellegű árukkal szemben.
A harmadik mozgástér – és talán ez a legnagyobb és a konkrét esetben is talán az acélipari termékeknél leginkább ehhez folyamodhatunk –, ha úgynevezett piaczavarási tények forognak fönn, ahol nekünk nem kell bizonyítanunk, hogy a külföldi partner a termelési költsége vagy egyéb árpolitikai manővere folytán került olyan helyzetbe, amilyenbe került a hazai iparral szemben. Elegendő azt bizonyítani, hogy az áruszállítási mennyiségei az adott országban növekedtek, így Magyarországon adott esetben, és ez a beszállítás vagy azt eredményezi, hogy közvetlenül fönnáll egy bizonyos iparág tönkretételének az eshetősége, vagy pedig ez potenciálisan a jövőre nézve valószínűsíthető.
Nos, ez az a terület, amelyikbe beletartozik az acélipari kérdések dolga, azonban ez is egy nagyon hosszadalmas eljárás, mert főszabályként azt kell elmondani, hogy a főszabály mindenképpen előírja a külföldi érintett partnerekkel való konzultációt és megegyezést abban, hogy ők is elismerjék, hogy Magyarországon a termékeik behozatala piaczavarásként értékelhető. Ha ez az eljárás folyamán nem tudott bebizonyítást nyerni, akkor az az út marad, hogy a GATT szerződő feleihez fordul a magyar Kormány, és amennyiben a GATT úgy ítéli meg a rendelkezésére álló vizsgálati anyagok alapján, hogy ez a piaczavarás indokoltan, bizonyíthatóan fennáll, akkor elrendelhet bizonyos magatartásbeli eljárást, amit az érintett ország, illetőleg szállító vagy elfogad, vagy nem fogad el. Ha nem fogad el, abban az esetben van joga Magyarországnak a GATT-szerződés értelmében önkényesen egyoldalú lépést tenni. Hozzá kell azonban tenni, ennek a lépésnek van két korlátja, az egyik az, hogy maximum egy esztendőre lehet ezt a lépést megtenni, a másik pedig, hogy az érintett ország jogosult más termékeknél azonos mértékű ellenintézkedést tenni, azaz GATT-tól eltérő szabályokat érvényesíteni Magyarországgal szemben. Tehát látjuk, hogy ezen a téren elég kicsi a mozgástér.
Ez történt azonban az acélipari termékeknél, ahol egy több mint egyesztendős eljárás után végre február 29-én sikerült eljutnunk oda, hogy az egyoldalú lépést megtehettük idén a Szovjetunió, a Cseh és Szlovák Köztársaság tekintetében, ahol az acélipari termékekre ilyen jellegű kvótamegállapítással próbáljuk visszaszorítani a dolgot, és ennek a jogérvénye 1992. március 9-étől 1993. március 8-áig terjed.
Az EK-n belül – és ezzel szeretném befejezni – a vámleépítés intézményes és rendszerezett, azonban itt egyetlen egy dologra tudunk hivatkozni, hogy a magyar acélipari termékeknek ebben a tekintetben körülbelül 10–15% kedvezmény előnyük van a magyar importvámoknak a későbbi leépítése folytán, ami azt jelenti, hogy 1995-ig fokozatosan leépülve ez az előny szintén el fog fogyni, tehát az ipar átállítására ez az idő áll rendelkezésünkre.
Tisztelettel kérem képviselőtársamat a fenti válaszom elfogadására. (Taps.)
