RAJ TAMÁS (SZDSZ)
RAJ TAMÁS (SZDSZ)
RAJ TAMÁS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap, március 2-án reggel napirend előtt szólt Andrásfalvy Bertalan miniszter úr és ebben a felszólalásában reflektált egy felszólalásomra, amely három héttel korábban, február 10-én hangzott el a Házban. Miniszter úr tiltakozott az ellen a kijelentésem ellen, amely szerint – úgymond – a Zsidó Helyreállítási Alap iratai az én megjegyzésem szerint őáltala lettek volna zárolva. Őszintén megvallom, én másképpen emlékeztem, de nem volt előttem az akkori jegyzőkönyv – a parlamenti jegyzőkönyv –, és rendkívül sajnálom, hogy egy ilyen félreértés kapcsán miniszter úr rossznéven vette az állítólagos kijelentésemet. Nagyon sajnálom, hogy a miniszter urat még egy ilyen félreértés kapcsán is megsértettem volna. Azonban elővettem a jegyzőkönyvet, és ebből kiderül, hogy én nem a Zsidó Helyreállítási Alap kérdéséről beszéltem a Parlamentben felszólalásomban, felszólalásomnak ebben a részében, hanem az úgynevezett német jóvátétel kérdéséről.
Ugyanis a Német Szövetségi Köztársaság 1960 és 1971 között jóvátételt fizetett Magyarországon azon károsultaknak, akik Németországban a fasizmus éveiben szenvedtek. Szóvátettem azt, hogy ez az úgynevezett jóvátétel egyrészt nem azonos mértékű volt például az Ausztriában vagy Görögországban, tehát a nyugati országokhoz tartozó országokban túlélő károsultak jóvátételével: nem volt azonos. Másrészt megemlítettem azt, hogy ezek az iratok hozzáférhetetlenek, amelyek 1960 és 1971 között a jóvátétel elszámolásával foglalkoznak.
Ugyanis mindmáig erős a gyanú, hogy ez az elszámolás nem tisztességesen, vagy nem egészen tisztességesen történt. Erről én szóltam jó fél évvel ezelőtt itt a Parlamentben, s akkor Andrásfalvy miniszter úr azt említette, hogy ezek az iratok – egy személyes közlésben mondta – zárolva vannak, s valóban meg is tudtam, hogy zárolva vannak, méghozzá a Pénzintézeti Központhoz kerültek a Magyar Értékforgalmi Banktól. Hogy pontosan hol vannak, nem tudom.
Én csupán itt annyit mondtam el, és most fölolvasnám: Andrásfalvy miniszter úr akkor azt mondta, hogy ezek az iratok le vannak zárolva, és hozzátettem, de neki módja lett volna, vagy bárki másnak, gondolom a Kormányból, hogy egy bizottságot rendeljenek ki és vizsgálják ki ezeket az iratokat, mielőtt a Ház asztalára kerül a második kárpótlási törvény. Ezt az álláspontomat ma is tartom.
S hogy mennyire fontos a német jóvátétel újratárgyalása, erre bizonyítékként elég elmondanom azt, hogy a közelmúltban, azóta, hogy ezek a szavaim elhangzottak, a Parlament többséggel elfogadta, napirendre tűzte dr. Suchman Tamás és Mécs Imre képviselőtársam javaslatát ennek a kérdésnek az újratárgyalásáról.
Ha már azonban szóba hozta miniszter úr a Zsidó Helyreállítási Alapot, el kell mondanom a következőket.
Ez az úgynevezett Zsidó Helyreállítási Alap azért jött létre, mert a párizsi békeszerződés előírja, hogy az úgynevezett elhagyott zsidójavak, tehát a deportált, elpusztított zsidók tulajdonai nem kerülhetnek állami tulajdonba, hanem egyrészt a túlélők hozzátartozói kell, hogy megkapják, illetve nagy többségben túlélő hozzátartozó sem maradt. Ebben az esetben sem kerülhetnek állami tulajdonba, hanem létre kell hozni egy Zsidó Helyreállítási Alapot.
Akkor a korabeli állam, és különösen az ötvenes évek ismert állami szervei úgy oldották meg, úgy kerülték meg a kérdést, hogy létrehoztak egy Zsidó Helyreállítási Alapot, amely 1950-től kezdődően az Állami Egyházügyi Hivatal felügyelete alá került, s bizony azt hiszem, nem kell részletesen beszélnem arról, hogy itt ellenőrizhetetlen dolgok történtek.
1989. december 8-án a Művelődési Minisztérium átadott – kezemben van a jegyzőkönyv – egy takarékbetétkönyvet a Zsidó Hitközség vezetőinek, s ebben 670 ezer forint készpénz szerepel, de nem kapta meg a hitközség kérése ellenére mindmáig azokat az iratokat, amelyek bizonyítanák, hogy ebben a betétkönyvben valójában mennyi is volt eredetileg. Ugyanis a betétkönyv csak 1982-ben nyílt, márpedig tudvalevőleg ez a 40-es évek végén indult, s ebből 1982 és 1989 között több ízben többmillió forintot kivett ismeretlen személy. Mindmáig nem lehet tudni, hogy voltaképpen ki is volt ez a személy.
Mindezek olyan kérdések, amelyek kiderítetlenek, és így, ha nem is beszéltem annak idején a Zsidó Helyreállítási Alap iratairól, mégis azt szeretném mondani, hogy itt tisztázatlan kérdések vannak, és sajnálom, ha miniszter úr ezért megsértődött, nem volt szándékomban, nem ellene irányult a megjegyzésem. Mindenesetre tény az, hogy ezek az iratok ma vagy hiányosak a levéltárban, vagy nem lehet belőlük kideríteni azokat a dolgokat, amelyek rendkívül szükségesek volnának.
Megemlítem azt is, hogy a Zsidó Helyreállítási Alap újrafelállítása érdekében a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetősége írt a miniszterelnök úrnak január 20-án egy levelet, amelyre azonban mindmáig nem kapott választ, nagyon bízom benne, hogy ez létre fog jönni, és így a jogutód mint valós személy működni fog, s így kérheti a jogutód ezeknek az iratoknak a felderítését.
Meg kell említenem azt is, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal iratai mindmáig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium iratai között vannak, és ehhez bizony még a Parlament által kijelölt hatpárti albizottság sem tudott hozzáférni. Nagyon kérem tehát miniszter úr, ne vegye ezt személyes megjegyzésnek, nem ön ellen irányul, de mindenesetre tény és való, hogy nagyon sok felderítetlen ügy van, s vannak olyan iratok, amelyek mindmáig hozzáférhetetlenek. Bízom benne, hogy ezek felderítésére mielőbb mód nyílik. Köszönöm szépen. (Taps.)
