GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF)
GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF)
GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Az együttes bizottsági jelentés 16. pontjában szereplő módosító indítványról szeretnék néhány szót szólni.
Ez az indítvány a törvényjavaslat 1. számú melléklete 8. pontjának szövegpontosító jellegű korrekcióját jelenti. Ez a kis módosítás egy alapvető kérdést takar, a tulajdoni kárpótlás jogosulti körének a kijelölését. Az első és a második tulajdoni kárpótlást célzó törvények természetes személyek, tehát egyének sérelmét kívánják orvosolni; kollektívákat, elkülöníthető társadalmi csoportokat közösségként nem óhajtanak kárpótolni.
A módosítás kapcsán röviden szeretném fölhívni a tisztelt képviselőház figyelmét egy korábbi kárpótlás elsikkasztására, méghozzá egy kollektív jellegű kárpótlás elsikkasztására.
Az 1947. évi párizsi békeszerződés 27. cikkének 2. pontja a II. világháború után tulajdonos nélkül maradt zsidó vagyontárgyak tekintetében megszüntette a magyar állam öröklési jogát, és arról intézkedett a békeszerződés idézett pontja, hogy a gazdátlanul maradt vagyontárgyakat át kell ruházni a korábban üldözött közösségeket képviselő szervezetekre, s ezek a szervezetek az üldözött közösségek tagjainak támogatására kötelesek az így rendelkezési körükbe került vagyont fölhasználni.
A koalíciós kormány annak idején a békeszerződésnek megfelelő intézkedéseket meg is tette, de a kommunista uralom alatt az ötvenes évek legelején a békeszerződésnek megfelelő Országos Zsidó Helyreállítási Alapot a kommunista kormány az Állami Egyházügyi Hivatal rendelkezési körébe adta. Az Állami Egyházügyi Hivatal megszűnésekor az 1947–48-ban még páldául több tízezer ingatlant is tartalmazó Országos Helyreállítási Alapból mindössze 670 ezer forint maradt. Az ÁEH megszűnésekor egy ilyen összeget tartalmazó takarékbetétkönyvet adtak át az akkor Glatz Ferenc kultuszminiszter vezetése alatt álló minisztériumnak, hogy ez az Országos Helyreállítási Alap. Hogy a többi vagyontárgy és a többi érték hová lett, azt nem tudjuk. Ennek felderítése és szükség esetén jogszabályban is megjelenő rendezése, a párizsi békeszerződés előírásainak megfelelő megoldása alapvető külpolitikai érdekünk.
A kiéleződött bősi ügy kapcsán szükségünk lesz a párizsi békeszerződés nemzetközi jogi erejére, tehát nem engedhetjük meg magunknak, hogy a békeszerződés korábbi, a kommunista korszakban előállt sérelme fennmaradjon.
Erre szerettem volna fölhívni a figyelmüket röviden. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)
