WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 5326-os számon nyújtottam be módosító javaslatot a második kárpótlási törvényhez kapcsolódóan. A mai sajtóból értesülhettünk róla, hogy elkezdődött a kárpótlási jegyek kiosztása. Már az első kárpótlási törvény vitájában szóvá tettem, hogy véleményem szerint az Országgyűlés nem jól fogott a kárpótlás kérdéséhez.
Személyes véleményem az, hogy a kárpótlás ügye sem halad úgy, ahogy azt elvárhattuk volna, idestova két éve húzódik ez az ügy, és még mindig a múltba nézünk, ahelyett, hogy a jelen problémáival foglalkoznánk.
Az akkori felszólalásomban szóvá tettem, hogy a kárpótlandók sorrendjével sem értek egyet. Nem értek egyet azzal, hogy előbb kárpótoljuk azokat, akiktől később vették el a tulajdonukat, mint azokat, akikkel ez a sérelem korábban történt meg.
Én elsősorban a magyarországi németekről szeretnék a módosító indítványom kapcsán beszélni, azokról, akiket a II. világháborút követően kollektíven felelősségre vontak azért, mert német anyanyelvűek voltak, és ennek a kollektív felelősségrevonásnak az országból való kitelepítés, kényszermunka és a tulajdonuktól való megfosztás volt az eredménye.
Korábbi felszólalásokban, például Freund Tamás felszólalásában részletesen ismertette az általános vita folyamán ennek következményeit. Én ezúttal a kárpótlással kapcsolatos hátrányokról szeretnék beszélni a módosító indítványom kapcsán.
Ismert önök előtt az, hogy a magyarországi németektől elvett földtulajdonokat, házingatlanokat Csehszlovákiából, Romániából, illetve Jugoszláviából áttelepített, lakosságcsere útján betelepített vagy menekülő állampolgárok között osztották szét, illetve belső telepítések is zajlottak, magyarországi föld nélküliek kapták meg a magyarországi németek ingatlanait, földjeit, házait. Így nyilvánvalóan ők voltak azok, akik a termelőszövetkezetek alakítása, kényszeralakítása időszakában a németektől elvett földeket a termelőszövetkezetekbe bevitték, és nyilvánvalóan ők azok, akiket az első kárpótlási törvény értelmében a kárpótlandók listájára először vettek fel, és ők azok, akik most ezekért a javakért kárpótlási jegyekben részesülnek, és ők lesznek azok, akik a kárpótlási jegyeiket a földlicitálások kapcsán először válthatják esetlegesen termőföldre. És ez az a pont, ami a magyarországi németeket most nagyon nyugtalanítja és elkeseríti. Elkeseríti azért, mert úgy vélik, hogy nemcsak a háború után szenvedtek jogtalan sérelmeket, hanem a magyar Országgyűlés most szintén jogtalanul, hátrányba hozza őket azzal, hogy nincs esélyük a licitáláson való részvételre, nincs esélyük arra, hogy az első körben földhöz jussanak.
Attól félnek, hogy a községek határában a jó földek licitálása megkezdődik, mielőtt a második kárpótlási törvény kapcsán a magyarországi németség is megkapja a jogos kárpótlási jegyeit és ezekkel a jegyekkel a későbbiek során földlicitáláson vehet részt.
Azért félnek ettől, mert egyrészt az elfogadott szövetkezeti átmeneti törvény a szövetkezeteket határidőre kötelezi arra, hogy a vagyonukat nevesítsék és így a rendelkezésre álló földek egy részét jogos tulajdonosoknak adják, másrészt pedig, mint ahogy említettem, az első kárpótlási törvény kapcsán kárpótlási jegyhez jutók nyilvánvalóan azon lesznek, hogy kárpótlási jegyeiket minél előbb földre váltsák. Ebből következik, hogy a második kárpótlási törvény elhúzódása miatt a második kárpótlási törvény érintettjei hátrányos helyzetben vannak az elsővel szemben, annak ellenére, hogy az ő sérelmeik előbb születtek meg, mint azoké, akiket az első kárpótlási törvény érint.
Én annak idején, amikor az Alkotmánybíróság meghozta a határozatát arról, hogy kárpótolni kell a 49 előtt kárt szenvedetteket is, abban bíztam, hogy ez a kárpótlási törvény gyorsan meg fog születni a Parlamentben, és így a probléma nem fog napirendre kerülni. Azt gondolom, ha az elmúlt év őszén sikerült volna a Parlamentnek megtárgyalnia és elfogadnia a második kárpótlási törvényt, akkor ténylegesen nem állt volna fenn az a helyzet, ami most a földlicitálások kapcsán várható.
Sajnos, a Parlament tárgyalása elhúzódott, és pillanatnyilag nem látom, mikor végez a Parlament a második kárpótlási törvénnyel, és főleg azt nem látom, hogy a törvény elfogadása után benyújtandó igényeket a Kárpótlási Hivatal mikor tudja feldolgozni. Sokan, köztük a Kárpótlási Hivatal munkatársa és az Igazságügyi Minisztérium munkatársa is azzal nyugtatnak engem is és a magyarországi németséget, valamint azokat, akik a második kárpótlási törvény által a számukra juttatott kárpótlási jegyeken földet szeretnének vásárolni, illetve licitálni, hogy az első kárpótlási törvény licitálásai is húzódni fognak, és várhatóan egybeesik a két licit. De amennyiben itt még hetekig vagy hónapokig húzódik a második kárpótlási törvény, akkor erre valószínűleg nem fog sor kerülni azért, mert ahogy az újságból – mint már említettem – értesültünk róla, az első törvény kárvallottjai számára megkezdték postázni a kárpótlási jegyeket.
Én azért, hogy ezt a problémát áthidaljuk, egy módosító javaslatot dolgoztam ki, amely három alternatívát kínál. Megmondom őszintén, én elsősorban az első alternatívával, az A) változattal értenék egyet, ennek a lényege az, hogy addig ne kerüljön sor licitálásra, földlicitálásra, ameddig a második kárpótlási törvény kárvallottjai is hozzá nem jutnak a kárpótlási jegyeikhez, és részt tudnak venni a licitáláson.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nemcsak jogi kérdés és jogi probléma, hanem kemény gazdasági kérdés is. És azzal is tisztában vagyok, hogy amennyiben a Parlament ezt a változatát támogatná a módosító indítványomnak, akkor ez bizonyos értelemben hátráltatná a mezőgazdasági átalakulást Magyarországon. De azt gondolom, mérlegre kell tenni azt, hogy mennyire vagyunk jogszerűek, és mérlegre kell tenni azt, hogy a gazdasági átalakulás mennyire szükségszerű.
Én úgy gondolom, fontosabb lett volna a gazdasági átalakítást szorgalmazni, mint magát a kárpótlást, és a gazdasági átalakítás után, amikor az ország szekere már rendben van, amikor a gazdaság rendben van, akkor foglalkozni a kárpótlással, és amikor az ország teherbíró képessége megengedi a kárpótlást, akkor kellett volna ezzel kezdeni. De a parlamenti többség nem így döntött, és ezek után úgy gondolom, ezek után a jogszerűséget kell első helyre helyeznünk, és nem szabad megengednünk azt, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek emberek csak azért, mert a Parlament teherbíró képessége és áteresztőképessége véges, és nem tudja a kárpótlási törvényt időben elfogadni.
Tehát én az A) változatot, az 5326-os módosító indítványom A) változatát látnám nagyon szívesen, de amennyiben a Parlament többsége számára ez túl erős, túl direkt megoldást jelentene, erre az esetre kidolgoztam két másik variációt.
A B) variáció arról szólna, az a megoldási alternatíva, hogy a termelőszövetkezetek a Kárpótlási Hivatal értesítése után képezzenek még 50%-kal több tartalékot a második kárpótlási törvény kárvallottjai számára, hogy a kárvallottak erre is licitálhassanak.
Amennyiben ez a megoldás is túlságosan direkt a parlamenti többség számára, erre az esetre kidolgoztam egy harmadik, enyhébb változatot, amely összhangban áll az első kárpótlási törvénynek az elveivel. Az első kárpótlási törvény ugyanis azt mondja ki, hogy a földlicitálásra akkor lehet sort keríteni, ha a kárpótlási jegyek 30%-át a Kárpótlási Hivatal már kipostázta. Ez azt jelenti, hogy az első kárpótlási törvény sem várja be az összes, első kárpótlási törvény által érintett kárpótlásra jogosult számára a jegyek kipostázását, csak 30%-uknak kell meglenni, s elkezdődhet a földlicitálás.
Én úgy gondolom, a minimum az lenne, hogy ezt az elvet a második kárpótlási törvényben is érvényesítsük, és módosító javaslatom C) változata azt javasolja, hogy a földlicitálásra akkor kerüljön sor, akkor kezdődhessen el a földek kárpótlási jegy ellenében történő licitálása, amikor a második kárpótlási törvény kárvallottjainak 30%-a is megkapta a kárpótlási jegyet.
Úgy gondolom, ez a minimum, ahol meg tudnánk egyezni abban, hogy az esélyek körülbelül hasonlóan alakulnak mind az első, mind a második kárpótlási törvény kárvallottjai esetében.
Én bízom abban, hogy képviselőtársaim megértik azt az érvelést és azt az érzelmet, amit azoknak az embereknek a sorsa vált ki, akikről én beszéltem, akiket a történelem viharai nagyon keményen érintettek az elmúlt években. És nagyon nem lenne szerencsés, ha a mostani, demokratikusan megválasztott Parlament valamilyen hátrányos megkülönböztetést eredményező törvényt alkotna, még akkor is, ha természetesen ez nem szándékosan történne, hanem mint már említettem, az időtényező vonatkozása játszana ebben komoly szerepet.
Még egy rövid megjegyzésem lenne, és ez már nem az én módosító javaslatom kapcsán.
Szauter Rudolf képviselőtársam és mások módosító javaslatot dolgoztak ki, hasonlóan hozzám. Ez a módosító javaslat szintén a magyarországi németséget érinti, és arra vonatkozik, hogy azokat az embereket, akiket egy második világháborút követő törvény kollektíven elítélt azért, mert korábban a Volksbundnak vagy az SS-nek voltak a tagjai, ezeket az embereket egyéni elbírálás alapján részesítsék kárpótlásban a második kárpótlási törvény kapcsán.
Én a magam részéről támogatom ezt a módosító javaslatot, de azt is megjegyzem, tisztában vagyok azzal, hogy nagyon nehéz különválasztani, mikor volt valaki személyesen bűnös abban, hogy részt vett önkéntesen a német SS fegyveres alakulataiban, vagy mikor került sor kényszersorozásra.
Még egyszer: én támogatom az ő javaslatukat, de úgy gondolom, itt nagyon fontos egyéni mérlegelésekre is sort kell keríteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
