NAGY ANDRÁS (SZDSZ)
NAGY ANDRÁS (SZDSZ)
NAGY ANDRÁS (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Ez egy olyan határozati javaslat, amely igen-igen kalandos utat járt be. Tudott dolog, hogy tavaly ősz óta szinte minden héten szerepelt a Ház napirendjén, és valahogy soha nem sikerült megtárgyalni. Örülök, hogy sorra került.
Maga a határozati javaslat rendkívül rövid, mindössze egyetlen mondat, főleg a most kiadott módosítás értelmében. Semmi másról nem szól, mint hogy a Kormány fontolja meg és készítsen elő és terjesszen be a Ház elé egy fegyverkereskedelemről szóló törvényt. Néhány perces indoklást azért hadd fűzzek ehhez hozzá, ígérem, nem leszek nagyon hosszú.
Tavaly áprilisban már ezt a témát a honvédelmi bizottság tárgyalta. Ott Boross belügyminiszter úr a Kormány képviseletében szó szerint ezt mondta: "Azt hiszem, ez nagyon kényes kérdés, amit valóban célszerű lenne törvényben szabályozni". Októberben hasonló módon foglaltak állást az illetékesek, és végig minden bizottság támogatta is. Azt csak tájékoztatás végett közlöm a tisztelt Házzal, hogy néhány nyugat-európai, illetve amerikai hasonló jellegű törvényt megtekintettünk, áttanulmányoztunk, például az amerikai több mint ezeroldalas, a nyugatnémet körülbelül nyolcszáz oldalas – ez azt jelenti, hogy rendkívül fontos és alapvető törvénynek tekintik ezt tőlünk nyugatra. Ez annál is inkább így lehet, hadd idézzek egy február 19-ei Népszava-cikkből, amelynek a címe "A fegyverszállítás szabályai", és egy önmagát megnevezni nem kívánó fegyverkereskedelmi, illetve katonai szakember a következőt nyilatkozta: "Fegyverszállítási ügyben mindent lehet állítani és cáfolni, hiszen egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy ország közvetlenül szállítson fegyvert egy másik államnak. Az első szabály, hogy célállomásként mindig valami egészen más, lehetőleg távoli országot kell megjelölni…" – és folytatja a technikák felsorolását. Mindez arra utal, hogy fegyverkereskedelem, amelynek a létét kár lenne tagadni, a gazdasági hasznosságát kár lenne tagadni, ezzel együtt kell élni, ezt elfogadjuk mi is, de rendkívül helytelen eljárásokhoz vezethet az, ha azt nem törvény szabályozza.
Természetesen egy törvény megléte vagy meg nem léte nem garancia arra, hogy valaki vagy valakik nem fognak a törvény ellenében cselekedni. De úgy gondolom – azt hiszem, ezt könnyű belátni –, egészen más egy törvényt megszegni, és egészen más egy félig titkos rendeletet megszegni, mint ahogy jelen pillanatban ez Magyarországon szabályozva van, tudniillik kormányrendelet útján van szabályozva a fegyverkereskedelem kivitelezése, illetve a fegyverkereskedelem lebonyolítása.
Mindezek az indokok indítottak bennünket Mécs Imre képviselőtársammal együtt arra, hogy benyújtsuk a Ház elé ezt a javaslatot. Úgy vélem, önmagában az, hogy a Ház előtt körülbelül fél éve heverő javaslathoz egyetlen egy módosító indítvány nem érkezett, ha semmi mást nem, azt valószínűleg jelenti, hogy nagyjából-egészéből a Ház egyetért azzal, hogy szükséges lenne egy ilyen törvény megalkotása.
Zárásként – talán ez az egy kicsit idealisztikus kérés a tisztelt Kormány felé, az illetékesek felé, de – nagyon-nagyon szeretnénk azt és nagyon-nagyon hasznos dolog lenne, hogyha ez lehetőleg belátható időn belül készülne el, és ne egy olyan határozat legyen, amelyet a Ház most elfogad, és soha ez nem realizálódna. Direkt nem fogalmaztunk meg konkrét időpontot, ismerve a törvénykezés menetét és az amúgy is rendkívül zsúfolt programot. A Kormány józan és bölcs belátására bízzuk, hogy mikor talál arra ésszerű időn belül időt, hogy ezt a beadott törvényt megszerkessze, a Ház elé nyújtsa és elfogadhassuk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elnök Úr! Mindössze ennyit szerettem volna mondani; és kérem végezetül azt, hogy holnap a határozathozatalnál támogassák majd ennek a határozatnak az elfogadását.
Köszönöm. (Taps.)
