SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Ritka alkalom, hogy egymás után két szocialista párti képviselő kap szót ebben a Házban, de azt hiszem, a téma megéri, hogy szóljunk róla. Én nem vágyom különösebb babérokra és Eke Károly képviselőtársam különösebb elismerésére, és egyben azt szeretném kifejezni, hogy engem is nagy örömmel tölt el, hogy végül is egy kormánypárti képviselő ismerte fel azt, hogy az év végi hajrában elkövetett baklövését a Parlamentnek valami módon jóvá kéne tenni. Én próbálkoztam ezzel interpelláció keretében, annak idején; elutasításra találtam nemcsak a miniszter részéről, de maga a tisztelt Ház nagy többsége, illetve kormánypárti többsége részéről is.
Én nemcsak azért kértem szót, hogy az örömömet kifejezzem, és azért csak-csak megerősítsem képviselőtársamat abban, hogy igenis jó volna, ha azok is támogatnák ezt a javaslatot, akik eddig talán nem foglaltak állást ez ügyben, és valami fenntartásuk volt továbbra is evvel kapcsolatban.
Nem csak azért kértem szót, hogy a saját módosító javaslatom mellett próbáljak meg agitálni, de szeretném elmondani a tisztelt Háznak, hogy megítélésem szerint, sőt a Szocialista Párt megítélése szerint, a végkielégítés a dolgozó többéves munkájának, a munkaadó vagyonának a gyarapításában való közreműködéséből történő részesedés, ami akkor jár a munkavállalónak, amikor önhibáján kívül kénytelen a munkáltató tőle megválni. Tehát a munkavállaló ezért a pénzért megdolgozott. Tehát a végkielégítés nem szociális funciót hivatott betölteni, s ezért igazságtalan – akárcsak átmeneti időre is – a munkáltatókra hárítani a munkanélküli segély finanszírozását.
De nézzünk egy konkrét ügyet, vagyis, hogy mi tenné szükségessé a törvény módosítását? Mi indokolja? Az elmúlt év vége felé – október és november hónapban – nagyon sok vállalat, munkáltató mondott fel a számára feleslegessé vált munkaerőnek. Az okok lehetnek különbözőek, de most azt hiszem, nem ez a lényeg. Az elbocsátott dolgozó, mivel nem sok reményt látott arra, hogy el tud helyezkedni, valamint számolva a munkaviszony megszűnése után járó munkanélküli segélyre, úgy döntött, hogy a kapott nagyobb összegből befizeti az OTP-tartozását. Erre mondta nekem a miniszter úr, amikor interpelláltam, hogy megérti, hogy voltak olyanok, akik a végkielégítésként kapott összeget használták fel tartozásaik kiegyenlítésére, pedig a végkielégítésért kapott összeg a munka nélkül maradók és családtagjaik megélhetését kell, hogy segítse az új munkaviszony létesítéséig.
De kérdem én, hogy nem a munkanélküli és családtagjai megélhetését szolgálja-e az a cselekedet, ha az állampolgár a tartozásaitól igyekszik szabadulni olyan módon, hogy kiegyenlíti azt? Nem döntheti-e el szabadon az állampolgár, hogy a rendelkezésre álló pénzt mire fordítja? Jogállamban feltétlenül igen. Csakhogy a jogállamban az állampolgár rendelkezik mindazokkal az ismeretekkel, amelyek figyelembe vételével szabadon dönthet. Ennek az elvnek mond ellent, hogy az elmúlt év decemberében elfogadott, 1991. évi IV. törvény módosítása csak 1992. január 10-e után vált ismertté a törvényalkalmazók és a széles közvélemény előtt is. Erre terjed ki tulajdonképpen az én módosító javaslatom, én ezt a dátumot tekinteném alkalmasnak arra, hogy a törvény életbe lépjen.
Tehát utólag értesült róla az állampolgár, hogy nem volt joga a rendelkezésre álló pénzt szabadon elköltenie. Ilyen helyzetben mit tegyen az állampolgár? Menjen az OTP-hez és mondja meg, hogy viszszakéri a pénzt, mert ő úgy tudja, hogy rendelkezik a kölcsön törlesztéséhez szükséges összeggel, azonban ezt a pénzt utólag a Parlament kivette a zsebéből.
Sajnos egyre több levelet kapok az ország különböző részéről, hasonló esetekről számolnak be: az elmúlt év végén elköltötték a végkielégítést különböző családi beruházásokra, a gyerekeknek nagykabátra, és most 3–4–5 hónapig jöveledelem nélkül kell élni a családnak.
De említhetnék egy másik nagy problémát, az adózási problémát. Mivel a végkielégítést 1991-ben kapták egy összegben, az így megnövekedett adózó jövedelmük után fizetnek adót a polgárok. Ha ezt a végkielégítést ebben az évben havi bontásban, mint munka nélküli járandóságot veszem, és úgy számolom ki az adóját, máris kiderül, hogy mennyit nyert az államkassza azzal, hogy sikerült a Parlamenttel elfogadtatni, hogy a végkielégítést beszámítsák a munkanélküli segélybe.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolják meg javaslatunkat, gondolják meg az előttem szóló Filló Pál javaslatát, gondolják újra, hogy milyen mértékben nehezítik meg az életüket azoknak a családoknak, ahol a családfő az önhibáján kívül vált munkanélkülivé. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
