BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Az útalapról szóló törvényjavaslat szükséges és alapvetően jó konstrukció. Nem vitatható, hogy elmaradott és hiányos infrastruktúránk fejlesztésének egyik kiemelt területe kell, hogy legyen az úthálózat-fejlesztés és -fenntartás. Igaz az, hogy egy átfogó és modern közlekedéspolitikai koncepció ésszerű munkamegosztást hozhat létre a közlekedés különböző ágai – a közúti, a vasúti, a vízi és a légiközlekedés – között, azt gondolom azonban, hogy ennek ellenére, vagy ennek hiányában sem lehet kérdéses ennek a programnak a fontossága. Modern gazdaságot nem lehet fejlett közúthálózat nélkül építeni, ezért tehát még az átfogó közlekedéspolitikai koncepció hiányában sem hiszem, hogy alternatívája lehetne a közúthálózat fejlesztését finanszírozó és a felhasználást szabályozó útalapról szóló törvénytervezetnek.
A törvényi forma nem kizárólag azért fontos és jó, mert az államháztartásról szóló szabályok a decentralizált pénzalapok törvényi szabályozását írják, vagy vélhetően fogják előírni, hanem azért is, mert az abban foglalt garanciák nélkül egy minden bizonnyal még évekig gondokkal, hiányokkal küzdő költségvetési alku, vélhetően az eddigiekhez hasonlóan, ennek az infrastrukturális területnek a fejlesztését a finanszírozás oldaláról háttérbe szorítaná. Kellenek tehát ezek a garanciák.
Nem ismétlem mindazokat a méltató gondolatokat, amelyek indokolják a konstrukció előterjesztését. Egyetértek a miniszteri expozéval és előttem szóló képviselőtársaimmal, akik ezt megtették. Mindebből következik, hogy a törvényjavaslatot támogatni fogjuk és meg fogjuk szavazni.
Mindössze két módosító indítványunk van. Az egyik a forrás-, a másik a felhasználási oldalon.
Forrásoldalon benyújtott módosító indítványunkról Kuncze Gábor képviselőtársam már szólt. Nem akarom részletesen indokolni. Mindössze néhány gondolatot mondanék. Az első. Ha már ezt a pénzügyi szörnyszülöttet létrehozta a Ház, amit gépjárműsúlyadónak hívunk, akkor ennek az életben tartását egyetlen dolog indokolhatja, hogyha az ebből befolyó összes fillér kizárólag az infrastruktúra fejlesztését, és ezen belül is az úthálózat fejlesztését szolgálja. Nincs indok arra, hogy ennek az alapelvnek az érvényesítésével '94-ig várjunk. Jó lett volna ebben az évben érvényesíteni ezt a nagyon fontos alapelvet, de hát ismerve a '92-es költségvetést, nincs már esély arra, hogy ezen változtassunk. Teljesen elfogadhatatlan, hogy '93-ra a gépjárműsúlyadóból a költségvetés még megpróbáljon bespájzolni magának bármennyi pénzt is, 50%-át valóban az útalapnak és 50%-át az önkormányzatoknak kellene megkapniuk.
A felhasználási oldalon egy kisebb módosítást ajánlunk. Egyetértünk azzal, hogy az útalap központi és önkormányzati megosztása a közúthálózat igénybevétele, forgalmi terhelése alapján és ne az úthálózat hossza alapján történjék. Itt semmi mást, mint következetességet ajánlunk a Parlamentnek és a Kormánynak. Ha igaz az, hogy az önkormányzati úthálózaton bonyolódik a forgalom 30%-a, akkor úgy gondoljuk, célszerű a 30%-ot biztosítani a 25% helyett az útalap központi forrásaiból.
Ennyi lenne a két módosító indítvány.
Zárógondolatként, tisztelt Ház, az alkalmat, amelyet az útalap beterjesztése szolgáltat, azért szeretném egy dologra felhasználni. Nevezetesen arra, amiről már érintőleg Kuncze Gábor és Varga Mihály képviselőtársam is szólt: egy szemléleti, illetve egy konstrukciós problémáról. Azok, akik ma Magyarországon közlekednek, gépjárművet üzemeltetnek, vagy üzemanyagot használnak föl, öt ponton kapcsolódtak, kapcsolódnak vagy fognak kapcsolódni az államháztartáshoz. Érdemes végignézni ezt az öt konkrét pontot.
A fogyasztási adóról a költségvetés dönt. Ebben a pillanatban egy liter üzemanyaghoz 38 forint 30 fillért, május 1-től 42 forint 40 fillért fogunk fogyasztási adóban fizetni. Ez a fogyasztói árnak több mint a 60%-a. A döntés a költségvetés keretében születik meg, az árnak a 60%-áról döntünk. Ebből a fogyasztási adóból egy fillér nem kerül vissza sem az útalapba, sem állami költségvetési támogatás formájában az úthálózat fejlesztésére. Rögtön megjegyzem, bizony-bizony még nagyon nehéz költségvetési pozíciók mellett sem lehet indokolni hosszú távon a költségvetés teljes kivonulását ebből a rendkívül fontos infrastruktúra-fejlesztési program finanszírozásából.
A második kapcsolat az útalap, amelyről most van szó. Ugye ez a benzineknél 5 forint 20 fillér literenként, a gázolajnál most plusz 2 forint 80 filléres emeléssel 5 forint lesz. A funkciója tiszta, világos, felhasználása az útalapról szóló törvényben követhető.
A harmadik kapcsolódási pont, ha a Parlament elfogadja az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvényjavaslatot; egy újabb, egyébként nagyon fontos jogcím, amely azonban az üzemanyagok árába beépül. Naív az a hit, hogy nem fog beépülni. Nem nagy pénzről van szó, 50 fillérről, de nézzék végig, az árszerkezetben ez már a harmadik olyan elem, amely nem egyszerűen áremelő tényező, jövedelemelvonó tényező, hanem gyakorlatilag állami feladatok finanszírozását végzi úgy, hogy a költségvetést próbálja meg kímélni.
A negyedik elem a gépjárműsúlyadó. Erről nem beszélek sokat, a módosító indítvány kapcsán erről tettem említést. Természetesen ez is az üzemeltetőket, illetve a tulajdonosokat sújtja.
Az ötödik, aminek eddig volt államháztartási kapcsolata, most már megszűnt, ily módon tehát a költségek növekedésével az üzemeltetők érzik ennek terhét, ez a kötelező gépjármű-biztosítás állami támogatásának a megszüntetése, üzleti alapokra helyezése. Nem vitatható, ez így van rendjén, de tudni kell, hogy ennek a terhei is megjelennek.
Mi az alapvető probléma? Az alapvető probléma: ha stratégiai célnak tekinti a kormányzat azt, hogy a költségvetés az államháztartás növekvő kiadásaihoz nehezen előteremthető jövedelemforrásokat ne újabb jövedelemcentralizáció és adóemelés formájában, hanem egy kitüntetett réteg üzemeltetési költségeinek növelésével teremtse meg, akkor ez stratégiai hiba. Ha csak taktikáról van szó, nevezetesen egy-egy nagyon népszerű, rendkívül fontos és támadhatatlan cél érdekében egyénenként, akár hetenként, vagy kéthetenként behozni a Parlament elé egy-egy üzemanyagokhoz kötődő és nagyon fontos célt finanszírozó áremelési ügyet, akkor átmenetileg ezzel a taktikával lehet eredményt elérni. Most az útalapról van szó, két héttel ezelőtt, vagy két héttel később a környezetvédelmi célokat szolgáló termékdíjról van szó, jövőre esetleg megint valami mással jövünk elő. Azt gondolom, hogy ez hosszú távon nem tartható.
Tisztelt Ház! 70%-át az üzemanyagok fogyasztói árának központi jövedelemelvonás fogja május 1-jétől tartalmazni. Ez példátlan arány. Érdemes megnézni Európában vagy Európán kívül az árstruktúrának ezeket az arányait. Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy nem ezeket a fontos célokat kell az üzemanyagok árába beépíteni, és a közlekedésben résztvevők számára nagyrészt önköltséges alapon megfizettetni. De '93-ra, a költségvetéssel egyidejűleg, itt az ideje annak, hogy végre alaposan, és egymással kapcsolatban lévő elemeket a konzisztencia alapján vizsgálja meg a Kormány; mi az, ami a fogyasztási adóban fenntartható, mi az, amit pedig az úthálózatra, illetve a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére kell fordítani.
Az útalap vitáját érdemes erre is felhasználni és felhívni a figyelmet, hogy ez így nincs rendjén. Köszönöm szépen. (Taps.)
