GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Nagyon köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A most tárgyalt törvényjavaslat csak egyike azon törvényeknek, amelyek a kormánypárti képviselők a szövetkezeti átmenettel, illetve a kárpótlással kapcsolatban módosító javaslatokként e törvények elfogadása után a Parlament elé terjesztettek. Ha gyorsan haladunk a tárgyalásban, akkor talán még a mai napon három másik önálló képviselői indítvány is megtárgyalásra kerül, amelyik a szövetkezetek átalakulásáról, átmenetéről szóló törvényjavaslatot kívánja módosítani. Tudjuk, hogy vannak bent, vagy legalábbis egy olyan törvényjavaslat még fekszik a Ház előtt ezeken kívül, amely viszont a szövetkezeti törvényt kívánja módosítani, elsősorban a mezőgazdasági szövetkezeteket érintően.
Nyilván a képviselőtársak is elgondolkoztak azon: vajon mi az oka annak, hogy a kormánypárti képviselők által olyan gyakran kiemelkedő színvonalúnak minősített törvényeket maguk a kormánypárti képviselők kívánták többször egymás után is módosítani. Azt hiszem, ennek az az oka, hogy ezek a törvények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket sem jogi, sem pedig politikai szempontból. Hogy jogi szempontból nem váltották be ezeket a reményeket, azt könnyű indokolni, hiszen a Földművelésügyi Minisztérium az érdekképviseletekkel több alkalommal hétvégeken gyűlt össze vidéki házakban, minisztériumi üdülőkben, és ott próbálták meg ezeket a törvényeket értelmezni, és valamilyen eligazító útmutatót gyártani annak érdekében, hogy a jogalkalmazók, a gazdálkodók, illetve a szövetkezeti tagok ezeket a törvényeket értelmesen használni, értelmezni tudják.
Politikai értelemben a kérdés talán bonyolultabb, de mindenképpen utal erre az, ennek alátámasztására szolgál az, hogy a kormánypárti képviselők a szövetkezeti törvények és a kárpótlási törvények sikertelen volta miatt állandóan bűnbakokat keresnek, például megnevezve a sajtót, mind a nyomtatott, mind pedig az elektronikus médiákat, utalva arra, hogy ezek a sajtóorgánumok nem tudósítottak megfelelően ezen törvényeknek a létéről, és ebben próbálják megtalálni annak az okát, hogy ezek a törvények sokak számára nem jártak megfelelő eredménnyel, másrészt pedig különböző társadalmi csoportokban kívánnak bűnbakokat megnevezni, például a szövetkezeti elnökökben vagy néha az ellenzékben is.
(16.20)
Most azt hiszem, arról nagyon könnyű lesz meggyőzni önöket, hogy a sajtót ezen a téren hibáztatni meglehetősen bárgyú kísérlet, hiszen nincs Magyarországon olyan törvény – amelyet az elmúlt két és fél évben fogadtunk volna el –, amelyet olyan gyakorta és olyan nagy intenzitással ismertetett volna a sajtó, mint ezeket a törvényeket, tehát a kárpótlási törvényt vagy a szövetkezeti átmeneti törvényt. A kárhoztatott liberális, szocialista beállítottságú napilapok is nagy terjedelemben foglalkoztak ennek a törvénynek az elfogadásával, a vitájával, valamint az egyik napilapunk külön kárpótlási sarkot nyitott, egyik hetilapunk külön kiadványban emlékezett meg erről a törvénycsomagról; más napilap pedig két egymást követő külön kiadványt is szentelt ennek a kérdésnek, amelyet egyébként a Kárpótlási Hivatal munkatársaival közösen szerkesztettek. Például ez a bizonyos átmeneti törvény: az átalakulásnak elsősorban azon részlete érdekes, amelyik a kiválással, illetve a különböző szervezeti változásokkal kapcsolatos, hiszen ezekkel kapcsolatban merülnek fel elsősorban politikai jellegű kifogások. Kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat: vizsgálják meg, hogy ez a része a törvénynek a 28. §-tól a 47. §-ig terjed, azaz csupán húsz paragrafusról van szó. Ez a húsz paragrafus az előttem fekvő egyik kiadványban két oldalon elfér, két nyomtatott oldalra rá lehetett tenni ezt a szöveget. Nyilvánvaló: nem okozna olyan hatalmas erőfeszítést ezen törvény megértése és alkalmazása, hogyha ez a törvény valóban hibátlan és könnyen értelmezhető lenne.
A Gaál Antal képviselőtársunk által előterjesztett módosító javaslat, amelyik az átmeneti törvényhez kapcsolódik, nagyon jól mutatja, hogy ez a törvény nagyon sok ponton kidolgozatlan volt, nagyon sok kérdésre nem adott feleletet maga a törvényjavaslat. Így például nem adott választ ez a törvényjavaslat arra a kérdésre sem: mi történik akkor, hogyha a szövetkezeti árverésen a kiválni szándékozó tag valamelyik vagyontárgyat nem tudta megszerezni, hogy akkor a továbbiakban milyen eljárással kell ezt a tulajdoni tárgyat a tulajdonába adni.
Vona Ferenc képviselőtársunk pedig arra mutatott rá egyik felszólalásában, hogy nagyon helyes lett volna, hogyha a Magyar Televízió az Always-betét és más intimbetétek helyett ezt a törvényjavaslatot reklámozta volna inkább, hiszen ez a törvényjavaslat lényegesen fontosabb az állampolgárok számára, mint az előbb megnevezett egészségügyi termék. Felszólalásának egy másik részletében pedig arról beszélt, hogy a törvényjavaslat végrehajtását és betartását az is nehezíti, hogy az érdekelt állampolgárok sajnos nem szeretnek bírósághoz fordulni – nem tudom, hogy mire alapozza ezt a nézetét Magyarországon –, és ezért lenne szükség arra, hogy egy hivatal intézze el az állampolgárok ezen ügyeit: egy hivatal forduljon a bíróságokhoz, hogy ezektől a kellemetlenségektől megkímélje az állampolgárokat.
Nagyon érdekelt volna, hogy Vona Ferenc esetleg fölvethette volna azt a gondolatot is, hogy a bíróságokat reklámozzuk a televízióban, hiszen akkor talán az állampolgárok sokkal pozitívabban közelítették volna meg ezeket az intézményeket…
Mindenesetre, összefoglalóan el kell mondani, hogy a szövetkezeti átmeneti törvény nem volt a magyar jogalkotás legfényesebb gyöngyszeme – hasonlóan azokhoz a törvényjavaslatokhoz, amelyeket ezzel kapcsolatban a képviselőtársak benyújtottak: így a most tárgyalt törvényjavaslat sem.
Néhány ponton szeretném bemutatni, hogy ez a törvényjavaslat milyen súlyos hiányosságokban szenved:
Eleve kétséges, hogy az előterjesztő képviselők vajon hogyan értelmezik az ártatlanság vélelmét, hiszen törvényjavaslatuk indoklásában azt írják: "A mezőgazdasági szövetkezetek az átmeneti törvény végrehajtása során gyakran követtek el törvénysértést." Így, ahogy mondom! És, sajnos, nemcsak az indoklásban adnak hangot ezen nézetüknek – amely egyébként lehet, hogy igaz, csak ezt mindaddig, míg a bíróság erről állást nem foglal, nem helyes kimondani –, hanem még beleírják a törvényjavaslatuk preambulumába is, méghozzá olyan módon: "hogy a tapasztalt törvénysértéseket a hivatalok megszüntessék." Nyilván nem helyes az, hogyha egy törvényhozó próbál a bíróságok helyett bizonyos gazdasági ügyletekből törvények betartásáról állást foglalni, és egyáltalán nem helyes az, hogyha ezt egy törvényjavaslat – ne adj' isten egy törvény – keretén belül próbálja megtenni.
Külön érdekes az, hogy a törvényjavaslat előterjesztői, bár tudják, hogy az átmeneti törvény nem csupán a mezőgazdasági szövetkezetekre terjed ki, és a mezőgazdasági szövetkezeteken kívül nagyon sok más egyéb gazdasági formáció is létezik, amely gazdasági formációban működő gazdálkodók vélhetően nagyon gyakran a törvénysértés gyanúját vonják magukra, mégis csupán egyetlen gazdasági szervezetet: a szövetkezetet kívánják törvényességi felügyelet alá vonni, és ezeken belül is csupán a mezőgazdasági szövetkezeteket, illetve az ezekből átalakult gazdasági társaságokat. Azt hiszem, ez a törekvésük súlyosan diszkriminatív, hiszen a szövetkezeteken belül is indokolatlanul megkülönböztetik a mezőgazdasági termelőszövetkezetet, hátrányos helyzetbe hozva őket az ipari szövetkezetekkel, az ÁFÉSZ-szövetkezetekkel, a lakásszövetkezetekkel és sorolhatnám még, hogy mely szövetkezetekkel szemben.
Hasonlóan kifogásolható az, hogy az előterjesztők a földművelésügyi hivatalnak egy igen széles iratbetekintési jogot kívánnak adni. – Félek attól, hogy ez az iratbetekintés könnyen odavezethet, hogy a szövetkezeteknek a gazdasági titkaik megtartásához való joga sérülni fog. Sajnos, ez a félelmem csak erősödött az egyik előterjesztővel lefolytatott beszélgetésem során, amikor az előterjesztő arra a felvetésemre, miszerint valószínű, hogy ezek a hivatalok – a földművelésügyi hivatalok – úgy fognak eljárni, hogy nem fogják az összes átalakulási ügyet megvizsgálni, hanem csupán egyes ügyeket – és erre majd kitérek, hogy ez számomra miért volt kifogásolható –, azt a választ adta, hogy ez nem biztos, mert vannak olyan elképzeléseik, hogy a földművelési hivatalok, lévén, hogy elegendő szakemberrel nem rendelkeznek, hogy valamennyi szövetkezeti átalakulást meg tudják vizsgálni, ezeket az ügyeket úgymond "bérmunkába" ki fogják adni jogászoknak, hogy azok vizsgálják meg ezeket a kérdéseket. Nagyon könnyen feltételezhető, hogy ezek a jogászok, akiket ilyen bérmunkára fognak fölkérni, egyáltalán nem fogják majd tiszteletben tartani a szövetkezetek gazdasági titkainak megtartásához való jogát – lévén, hogy őket nem köti a közszolgálati törvény, ők nem közalkalmazottak, hanem egyszerűen "bérmunkások" ebben az esetben.
Könnyen elképzelhető továbbá, hogy mivel ezzel a kérdéssel elsősorban a szövetkezeti jogászok foglalkoznak, egy ilyen esetben az történne, hogy a földművelési hivatal konkurens szövetkezetek jogászait kérné meg ezeknek a munkáknak az elvégzésére, ami nyilván oda fog vezetni, hogy ezek a jogászok egyáltalán nem fognak a pártatlanság talaján állni, lévén, hogy saját szövetkezetük abban érdekelt – mivel a másik szövetkezetnek konkurensei –, hogy a másik cégnek minél rosszabbul menjen, meglehetősen rosszindulatúan fogják megközelíteni a másik szövetkezet átalakulását.
Józsa Fábián képviselőtársam felszólalásában hívta fel a figyelmemet a törvényjavaslat egy szintén nagyon aggályos pontjára. Először én csak átsiklottam afölött, hogy az előterjesztők szerint "a hivatal képviselője útján részt vesz a mezőgazdasági szövetkezet közgyűlésén." Azt hittem, ez azt jelenti, hogy a hivatal képviselője jelen lesz majd a szövetkezet közgyűlésén, azonban Józsa Fábián képviselőtársam azt mondta – nagy örömmel eltelve –, hogy azért jó egy ilyen jogkör biztosítása a hivatal számára, mert amennyiben a hivatal a szövetkezeti közgyűlésen törvénysértést észlel majd, azonnal jelezni fogja ezt a törvénysértést a közgyűlésen.
(16.30)
Nyilván ez másképp nem történhet meg, csak olyan módon, hogy a szövetkezet közgyűlésén a részt vevő, tehát nem csupán jelen levő, hanem részt vevő hivatali alkalmazott föláll majd és beszédet mond a közgyűléshez, lehet, hogy több alkalommal egymás után is. Mint tudjuk, itt a Házban is nagyon nehéz megoldani azt, hogy a bizottsági felszólalók egyes kérdésekben, amikor konkrét tényekről kellene előadást tartaniuk, megpróbálják ezekbe az előadásokba a saját véleményüket belelopni. Tehát könnyen elképzelhető az, hogyha ilyen részvételi jogkört ad a Parlament a hivatal alkalmazottainak, akkor ezek a hivatalnokok a szövetkezeti közgyűléseken fölszólalva nem csupán törvényességi észrevételeket fognak tenni, hanem politikai, taktikai tanácsokat is fognak adni ott egyes csoportoknak. Hogy kiknek, az nem mondható most meg biztosan, de nyilván valószínűsíthető.
Rendkívül aggályos, hogy a hivatal olyan ügyekben is eljárhatna, ahol az átalakulást egyébként a cégbíróság törvényesnek találta. Ebben az esetben a hivatal kezdeményezné, hogy a cégbíróság indítson fellebbezést, vagy pedig törvényességi óvást tegyen. Ez a szabály tulajdonképpen a cégbíróságoknak a hivatal általi kontrollját jelentené, ami megítélésem szerint csorbítaná ezen bíróságok autonómiáját.
Mindenesetre az jól kivehető, hogy a fenti okok miatt az előterjesztő rendkívül óvatosan próbál több esetben fogalmazni, hiszen az 1. § (3) bekezdésében írt mondat első felében az előterjesztők a hivatal számára iratbetekintési jogot adnak, és körül is írják, hogy milyen módon tekinthetnek bele a szövetkezet, illetve az átalakult gazdasági társaság irataiba. Azonban a mondat második felében már feltételes módban fogalmaznak: "szövetkezet és a társaság vezetőitől iratok és adatok rendelkezésére bocsátását, illetőleg megküldését, továbbá felvilágosítás adását kérhetik". Azaz nem kötelezi a törvény szövege arra a szövetkezetek vezetőit, illetve a társaságok vezetőit, hogy ezeket az iratokat és adatokat a hivatal rendelkezésére bocsássák, hanem csupán a hivatalnak próbálnak egy olyan jogkört adni, hogy valamilyen adatokat és információkat kérhetnek, amely joggal egyébként ezek a hivatalok ma is rendelkeznek, legalábbis én nem tudok olyan rendelkezésről, ami megtiltaná a földművelésügyi hivataloknak, hogy adatokat kérjenek bármely cégtől.
Tisztelt képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat egyik nagy hibája az, hogy olyan kérdésben próbál jogokat telepíteni egy hivatalhoz, amely kérdésben egyébként az érdekelt polgárok is eljárhatnának. Nem tudom, hogy önök meg tudnak-e nevezni bármilyen jogszabályt, ami megtiltaná a szövetkezeti tagoknak, hogy bírósághoz, cégbírósághoz forduljanak abban az esetben, hogyha annak a szövetkezetnek az átalakulását, amelyben ők tagok, törvényellenesnek találják. Nyilván nincsen ilyen. Nem érthető, hogy ebben az esetben miért kell egy, a szövetkezeten kívülálló hivatalt ilyen jogkörrel felruházni, miért kell újabb állami beavatkozást teremteni egy olyan szektorban, ahol egyébként az állampolgárok a saját érdekeik védelmében saját maguk is fölszólalhatnának.
Rendkívül aggályosnak tartom azt is, hogy mivel – mint korábban említettem – ezek a hivatalok nem fognak minden valószínűség szerint minden szövetkezeti átalakulást megvizsgálni, annak az eldöntése, hogy mely szövetkezeti átalakulásokat vizsgálnak majd meg, és mely szövetkezeti átalakulásokat nem vizsgálnak meg, ezen döntéseket elsősorban politikai érdekek, politikai motívumok fogják vezérelni. Hiszen ezek a hivatalok jelenleg a Kormány felügyelete alatt állnak, tehát elsősorban politikai szempontból befolyásoltak, és a Kormány fog, lehet, hogy a Kormány fog közvetlenül utasítani hivatali alkalmazottakat arra vonatkozóan, hogy egyes szövetkezeti átalakulásokat vizsgáljanak meg, más szövetkezeti átalakulásokra viszont ne fordítsanak semmilyen figyelmet. Azt hiszem, hogy ez semmiképpen nem szerencsés.
Sokkal jobb megoldás az, hogyha a törvényesség betartását a politikától független bírói szervezetekre bízzuk.
Szerintem a következőket kellene ezért tennünk, amennyiben a törvényt nem fogadják el, és én ezt javaslom. Jelenleg nincs semmi akadálya annak, hogy a Kormány utasítsa a földművelésügyi hivatalokat, hogy vizsgáljanak meg szövetkezeti átalakulásokat, és amennyiben törvénysértéseket észlel ez a hivatal, ezt jelezze a cégbíróságok felé. Azt hiszem, ezt ma bármelyik földművelésügyi hivatal megteheti, semmilyen oka nincs, hogy ezt ne tegye meg. Tehát egyrészt ez a dolog megoldott.
Másrészt viszont minden parlamenti képviselőnek kötelessége, hogy a szövetkezeti tagokat, és általában az állampolgárokat arra buzdítsák, hogyha törvénysértést észlelnek, azt tapasztalják, hogy érdekeiket törvényellenesen megsértik, akkor forduljanak bírósághoz. Ezért nagyon nem tartom helyesnek azt, hogy országgyűlési képviselők az ország nyilvánossága előtt arról beszéljenek, hogy az állampolgárok – úgymond – nem szeretnek bírósághoz fordulni. Mert az ilyen jóslatok mindig beteljesítik önmagukat. Ha itt valamelyik képviselő azt mondja, hogy az állampolgárok nem szeretnek bírósághoz fordulni, akkor könynyen előfordulhat, hogy holnap vagy holnapután az állampolgárok már tényleg nem szeretnek majd bírósághoz fordulni. (Bogárdi Zoltán: Szeretnek?) Nincs más módjuk, Bogárdi Zoltán, mint hogy bírósághoz forduljanak, hogyha jogaikat meg akarják védeni.
Én azt hiszem, hogy azon nem fogunk vitatkozni, hogy az állampolgárok szeretik-e megvédeni a jogaikat, s ma erre megfelelő eszközök a rendelkezésükre állnak-e. Ezért én azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, hogy buzdítsák az állampolgárokat arra, hogy a ma is rendelkezésükre álló bírói utat vegyék igénybe, és azon keresztül védjék meg jogaikat – nagyon keményen!
Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
