JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Igen, így van, én valóban azt keresem, hogy hogy lehet ebből az útból továbbmenni, mert mindig az az érdekes, hogy mi van, és hogy lehet továbbmenni. Nyilvánvaló, hogy ebből a helyzetből tovább kell menni, mert a kialakult állapot olyan, hogy sem a magánvállalkozóknak nem nyitott kellően teret, tulajdonképpen a vagyon jelentős részét nem is magánvállalkozóknak játszotta át, hanem olyanoknak, akik gyorsan pénzt akartak csinálni belőle. Tehát az állóalap, a termelési alapok elpusztítását segítette gyakorlatilag ez a törvény, nem pedig a magánvállalkozások indulását. Ehelyett pedig valóban kellene magánvállalkozások indulását segítő intézkedéseket tenni, aminek persze csak kisebb része múlik törvényen, nagyobbrészt szervezési intézkedéseken.
Másrészt való igaz, hogy meg kell teremtenünk azt a jogi keretet, ami a szövetkezetek értelmes átalakulását, széttagolódását és egészen más típusú szövetkezetek megszületését lehetővé teszi. Ilyen szempontból sajnos nemcsak az átmeneti törvényünk nem jó, sőt nem ez az igazán rossz, hanem az általános szövetkezeti törvényünk az alkalmatlan.
Tehát valóban ebből a helyzetből továbbmenni az Országgyűlésnek van leckéje bőven. De azt erőltetni, amit nem lehet – nincs értelme, azzal kell törődni, amivel lehet, és ami után még tudunk menni. Egy apró kitételt még, hogy miért nem lehet. Gondoljuk meg, az a szövetkezeti vagyon – ez igaz minden szövetkezeti típusra, de kitüntetetten, leginkább a mezőgazdasági szövetkezetre –, amelyben mondjuk így: csoportmunkához kialakult eszközök vannak – akár utakra, szárítókra, akár a nagygépsorokra, akár a telepekre vagy azok berendezéseire gondolnak az emberek, tehát csoportmunkára kialakított berendezések vannak –, ha egy ilyen rendszerben elkezdik egyénileg tárgyiasítva kivinni a vagyont, körülbelül a szövetkezet szerkezetétől függően a vagyon 3-12%-a közt van ez a rész, amit ki tudok úgy adni, hogy az egész működése nem szűnik meg. Ha ezen túlmegyek, akkor óriási vagyontömegek működésképtelenné válnak, csomó ember válik gazdálkodás- és munkaképtelenné.
Ennek következtében teljesen természetes, hogy azok az elnökök, akik nem az erkölcstelen utat – erkölcstelent nem is mondom –, csak nem az önző utat választják, az önzés sem erkölcstelen, mindenkinek joga van önzőnek lenni, tehát akik nem az önző utat választották, nem azt a megoldást, hogy néhány haverjukkal, vagy akikben bíznak, összeszövetkezve kivisznek egy jól működtethető vagyont, és a többit egye a fene, tehát mindazok az elnökök, akik ehelyett a kötelességtudás útját választották – ebben szintén van önzés, a saját fontosságérzetem önzése, hogy én hasznos akarok lenni, annak önzése, hogy én azt akarom, az emberek szeressenek, meg más ilyen hiúságban megfogalmazható önzés van abban is. Tehát mondom, a hiúbb elnökök, akik a helyükön maradtak, azok ebben a helyzetben kötelességszerűen az együttmaradók érdekeit kellett, hogy képviseljék. Ők itt nem pártatlan köztisztviselők, ők itt egy közösség megbízottai. Nekik a közösség mindenütt többséget alkotó együttműködő, együttmaradó részének érdekeit kellett képviselni.
Nyilván, mivel a jogi kultúra ilyen primitív Magyarországon, ezenközben voltak, akik ezt tisztességtelenül csinálták. Voltak, akik tisztességesen. Akik tisztességtelenül csinálták, azokkal szemben meg kell védeni, ha tudjuk, a másik felet. Ez teljesen nyilvánvaló.
Más kérdés, hogy fél évvel-háromnegyed évvel ezelőtt elmulasztott döntést – állampolgári döntést – semmilyen védelemmel nem tudunk pótolhatóvá tenni, csak egyféleképpen, ha minden eddig hozott döntést kétségbe vonunk, és az egész játékot elölről kezdjük. Ami azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdaság válságát, amit jelenleg a törvényhozás csak '95-ig biztosított, hogy fennmaradjon, még egy évvel kinyújtjuk, és '96-ig fog tartani a magyar mezőgazdaság válsága. Ezt tettük, államtitkár úr. Ez nagyon egyszerűen követhető. Tehát ennek nincsen gyakorlati értelme, bármennyi igazság lenne benne.
Az az óriási dolog itt, hogy az igazságosság és a gyakorlati ésszerűség iszonyú sok esetben kerül konfliktusba. És ha úgy fogjuk fel, hogy egy menetben kell az igazságot megteremteni, és ha abban az egy menetben nem sikerül, akkor minden elveszett, akkor ugye úgy mondják ezt, hogy fundamentalisták vagyunk. De az a lényeg, hogy nem tudunk életszerűek lenni, nem tudunk úgy cselekedni, hogy abból újra és újra mozgó helyzetek alakuljanak ki. A mi dolgunk most az, hogy úgy alakítsuk a további jogunkat, hogy azok a törekvések, amelyek – noha méltányolhatók lettek volna – most befulladtak, a későbbiekben találjanak teret. De hogy leállítsuk a folyamatokat, azt nem lehet.
Azt sem lehet, hogy egy átmeneti törvény alapján – amelyik nem arra készült – egyéni tulajdonok tömegét hozzuk létre, mert abból senkinek nem lesz semmi jó. Igazság az lesz, csak gazdaság nem lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
