ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekezni fogok az általános vita szintjén mozogni, hiszen itt a vadászat már akkora teret kapott, hogy Diana, a görögök vadászatistennője is megirigyelhetné ezt a népszerűséget, hogy más hasonló nevű hölgyekről ne is beszéljek.
Sajnos, ha az általános szinten szólunk ehhez a törvényjavaslathoz, akkor egy rendkívül elszomorító ténnyel kell szembenéznünk. Most egy dömpingje következik vagy folyik a különféle elkülönített alapokról szóló törvényjavaslatoknak. Ez nem lenne olyan nagy baj. Sajnos, a baj az, hogy az egyes törvényjavaslatokat különböző tárcák, különböző miniszterek terjesztik elő, és úgy tűnik, minthogyha a másik tárca törvényjavaslatát nem olvasták volna. Ezért az egyes elkülönített állami alapokra vonatkozó törvények teljesen eltérnek egymástól szerkezetileg is, tartalmilag is, és egy olyan heterogén jogszabálytömeget fogunk most – sajnos – megalkotni, amelyiknek nem lehet belátni a következményeit.
Azért is sajnálatos, hogy a vadászatra összpontosult eddig a vita, mert valójában a problémák sokkal szélesebb körűek, és ez az egyoldalú témacentralizáció rendkívül káros, mert eltereli a figyelmet a mélyebb, súlyosabb, alapvető kérdésektől.
Melyek ezek? A teljesség igénye nélkül talán két vagy három ilyen szembetűnő anomáliát leszek kénytelen megemlíteni.
Az egyik a törvényjavaslatnak a 4.§-a, amely kimondja, hogy az alap felhasználásáról a földművelésügyi miniszter jogosult rendelkezni. Most minden egyes alapnál külön paragrafus foglalkozik azzal – például az állattenyésztési alapnál a 11. §, a földművelési alapnál a 14. § és így tovább, minden egyes alapnál egy törvényhely foglalkozik azzal –, hogy mire lehet az alapot felhasználni. Akkor ezek után fölmerül a kérdés, hogyha az egyes alapoknál szabályozódik az, hogy mire használhatók föl az alapok, akkor mi az értelme annak a 4.§-nak, amely általános részként lerögzíti, hogy az alapok felhasználásáról a földművelési miniszter jogosult rendelkezni. Ez már egy ilyen belső ellentmondás a törvényben.
De továbbmegyek, mert még ennél súlyosabb is van, nevezetesen az, hogy az alapok fölött általában kuratóriumok rendelkeznek. Tehát valamiféle közösségnek, a kuratóriumnak kell dönteni az alap felhasználásáról. Ez az egyes elkülönített állami alapokról szóló törvényjavaslatban így is van, így van megszövegezve. Ebben a törvényjavaslatban pedig a miniszter egyszemélyesen dönt a fölhasználásról. Ez teljesen ellentétes a többi alapról szóló jogszabálytervezettel, de ugyanígy ellentétes az alapokról általában kialakult jogi koncepcióval is.
De ennél még tovább is megy ez a törvényjavaslat, és meg kell mondanom, hogy ez a humornak egyik forrását is képezte számomra. Mégpedig nem is lebecsülendőt.
Kérem szépen, azt mondja a törvényjavaslat, ismét csak ez a 4. §, hogy az alap kezelője a Földművelésügyi Minisztérium. Hát az összes többi alapnak, de a világon mindenütt is az alapoknak a kezelője általában egy bank, egy pénzintézet. Hogy milyen alapon veszi át egy pénzintézetnek a funkcióját a Földművelésügyi Minisztérium, ez szerintem egy olyan szereptévesztés, amely majd később, későbbi jogászgenerációk számára lesz egy rendkívüli kuriózum.
Elég sok szó esett a vadászati jognak és ennek a törvényjavaslatnak a problematikájáról.
(17.30)
Nem szeretném annyira körbejárni ezt a témát, annyi sok szó esett róla, hogy nem szeretnék ebbe belemenni, de egy gondolatot megfontolásra ajánlok. A miniszter úr is, és Bánffy György igen tisztelt képviselőtársam is arra hivatkoztak, hogy ebben az alapokról szóló törvényjavaslatban ezek itt csak átmeneti szabályok, mert hiszen majd a végleges rendelkezés úgyis dönteni fog arról, hogy a vadászati jogot ki gyakorolja, kié legyen a vadászati jog.
Én amennyire régi egyetemi tanulmányaimból emlékszem, a vadászati jog általában mindenütt Európában a föld tulajdonosát illeti meg. Ha olyan nagyon elgondolkodunk afölött, hogy Európához kell csatlakoznunk, illetve ezen nemcsak elgondolkodunk, hanem ez valamennyiünk szándéka is, akkor ezt meg kéne fontolni, hogyha valóban a föld tulajdonosáé a vadászati jog, akkor milyen alapon beszélünk az állam vadászati jogáról? Az államnak vadászati joga legfeljebb annyiban van, amennyiben állami földtulajdon van, tehát itt sokkal generálisabb a tulajdonhoz csatolás, mint az államhoz csatolás, mert hiszen remélhetőleg egy piacgazdaságban az államnak nem lesz annyi földtulajdona, mint jelenleg van, vagy volt ezelőtt húsz évvel. Következésképp ez a koncepció alapvetően téves, amit ez a törvényjavaslat sugall, és itt elhangzottak különféle vélemények, hogy mi ennek az oka. Én anélkül, hogy rosszhiszemű szeretnék lenni, de ez úgy is tekinthető, mint egy elővágás, mert most belecsempészik ezt ebbe a törvénybe, el akarják velünk fogadtatni, és majd egy fél év múlva azt fogják mondani, hogy kérem, önök szavazták meg ezt a törvényhelyet, hogy az államnak van vadászati joga. Ezért én ebben a tekintetben rendkívül nagy óvatosságra inteném igen tisztelt képviselőtársaimat, és nagyon ellenezném, hogy ezt így a jelenlegi törvény szövegében elfogadjuk, mert egy fél év múlva egy hivatkozási alap lesz arra, hogy ezt majd még egyszer elfogadtassák velünk egy általánosabb formában. (Taps az ellenzék soraiban.)
Befejezésként még egy gondolatot szeretnék megfontolásra ajánlani. Elkerülte képviselőtársaim figyelmét talán, vagy legalábbis ez idáig a hozzászólásokban nem kaptak elég teret a törvény mellékletei. A törvény mellékletei ugyanis számszerű értékeket tartalmaznak különféle járulékokra, tenyésztési hozzájárulás mértékére, beruházási költségekhez való hozzájárulásra. Elég hosszú időt töltöttem olyan munkakörben, amikor hasonló előirányzatokat kellett meghatározni. Én azt hiszem, hogy rendkívül nagy veszély rejlik ezekben a most meghatározott számszerű értékekben, mert a forint értékvesztésével vagy értékemelkedésével együtt ezek a számok, amelyek pillanatnyilag a törvény mellékletében szerepelnek, előbb-utóbb egy-két éven belül teljesen irreálissá fognak válni. Tehát ki kéne találni valami olyan módszert, hogy ne abszolút összegben legyenek ezek a számok meghatározva, hanem százalékos arányban. Nerm tudok most így kapásból jobb megoldást találni, de ha ezeket abszolút számokban határozzuk meg – ezeket az értékeket –, akkor minden két évben törvényt kell módosítani, mert egyszerűen 2 év múlva vagy 3 év múlva ezek az itt meghatározott számok már teljesen értéküket vagy értelmüket fogják veszteni közgazdasági szempontból vagy állampénzügyi szempontból egyaránt. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
