KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Ez a törvénytervezet nagy csalódás volt számunkra, amikor néhány héttel ezelőtt kézhez vettük. Nagy csalódás volt, mert arra gondoltunk, hogy '92 végére lesz a Magyar Köztársaságnak egy valódi szociális törvénye, amelyben megfogalmazódnak a szociális állampolgári jogok. Ma úgy látjuk, nemhogy '92 végére, hanem feltehetően ennek a ciklusnak a végére sem lesz ilyen szociális törvény.
(10.50)
Miért baj ez? Azért baj, tisztelt Ház, mert mindaddig deficites a demokráciánk, amíg a szociális állampolgári jogokat törvénybe nem foglaljuk. Azért is kellene a szociális törvény, mert új szereplők is megjelentek az utóbbi években a szociálpolitika színpadán, és ezek között meg a régi szereplők között a feladatmegosztás nem történt meg. Ez pedig azt eredményezi, hogy a különféle elosztási rendszerekben az államháztartás egészének a reformja során nem lehet kikényszeríteni azt, hogy mely szereplő – adott esetben például az állam – milyen szociális feladatokat köteles ellátni.
Nagyon fontos az, hogy törvényben kellene szabályozni az egész ellátási rendszer irányultságát. Át kell alakítani a magyar szociális rendszert, mert intézményei nem felelnek meg azoknak a feladatoknak, amelyeket ma el kell látni. Nem lehet ellátni nagy tömegű szegény embert pusztán segélyezéssel, és ez a törvény ilyen irányba mozdítja el a szociális ellátási rendszert. Egyszerűen képtelenség hivatali szociálpolitikával ellátni olyan tömegű elszegényedett embert, mint amilyen ma Magyarországon megjelent.
A törvénytervezet vitája során néhányszor kifejtettük már álláspontunkat, és ezek a kérdések megjelentek módosító indítványainkban is. Ötvenegy pontban fűztünk módosítást a törvényhez, ezek néhány lényeges elemét kívánom most ismertetni.
Mindenekelőtt azt, hogy a törvény tartalmában nem felel meg annak, amit a címe mond, nem fogja át a szociális rendszer egészét: az ellátások egy részét szabályozni kívánja, szól az igazgatásról, illetve az intézményben ápoltak, gondozottak és az intézmény közötti viszonyról. Ennek megfelelően mi azt javasoljuk: kerüljön be a címbe az a kis megjegyzés, hogy egyes szociális ellátásokról szól ez a törvény, hiszen egyszer majd sort kell keríteni végül is arra, hogy a teljes ellátó rendszert tekintsük át és alakítsuk át, de ez most nem történik meg.
Nagyon fontos ebből a szempontból az, hogy nem tekinti át a törvényjavaslat tevője, hogy milyen feladatokat is kell ma a szociálpolitikai rendszernek ellátni, és ezért van az, hogy valójában csak egyetlen új intézményt – a gyermeknevelési támogatást – vezet be, holott több új intézményre is szükség lenne, régieket fel kellene váltani, bizonyos esetekben összevonni.
Mit akarunk – vagy akartunk – elérni a módosító indítványainkkal? Ha az ellátások jövedelemigazoláson alapulnak, márpedig az e törvényben megfogalmazottak mind azon alapulnak, akkor a törvénynek nagyon tisztának, világosnak kell lenni, hiszen az állampolgároknak – mégpedig a legelesettebb állampolgároknak – kell megismerni ezt a törvényt, megtudni, hogy ők bizonyos anyagi körülmények között mire jogosultak, eldönteni, hogy ők maguk kérhetik-e ezt, kérni kell, és utána még a szociális hivatal a kérelmet elbírálja, és megítéli vagy nem ítéli meg az ellátást. Ebből az következik, hogy egy ilyen rendszerben a jogosultság feltételeit rendkívül világosan és közérthetően kell megfogalmazni. E tekintetben nem jó ez a törvény.
Vannak módosító indítványaink, amelyek azt célozzák, hogy tisztább legyen a törvényben, tisztábban legyenek megfogalmazva a jogosultsági feltételek – egyáltalán: a hozzájutás kérdése világosabb legyen.
Ugyancsak fontos a jövedelemigazoláson alapuló ellátásoknál, hogy mit tekintünk etalonnak, mihez viszonyítjuk az állampolgár vagy a család jövedelmét. A törvényen végigvonul az a gondolat, hogy ez az etalon az öregségi minimálnyugdíj. Kétségtelen: lehet ezt is használni. Sokkal szerencsésebb lett volna azonban, hogyha a létminimumot tekintjük ilyen etalonnak, hiszen ez a szám, ez az adat azt mutatja meg, hogy a család alapvető szükségleteinek kielégítéséhez – a családénak! – milyen jövedelemre van szükség, vagyis azt mutatja meg, hogy egy adott jövedelemből hogyan tud a család megélni, vagy hogyan nem tud megélni. Mivel azonban a törvényen a minimális nyugdíj vonul végig, nyilvánvaló, hogy ehhez kellett nekünk is módosításokat beadni.
A törvény hibája az – az imént egy felszólaló már elmondta, sőt, úgy mondta, hogy támogatja ezt a javaslatot, mi is javasoltuk –, hogy nettó jövedelmet vet össze bruttó jövedelemmel: az öregségi minimálnyugdíj nettó jövedelem, az egy főre jutó családi jövedelmet pedig bruttóból kívánja számolni. Javaslatunk az, hogy teremtsünk ebben a szavazás során egységet, mégpedig úgy, hogy a család egy főre jutó jövedelmét nettó jövedelemként számoljuk ki, és így viszonyítsuk az öregségi minimálnyugdíjhoz.
Ugyanebbe a témakörbe tartoznak azon javaslataink is, amelyek azokat a szolgáltatásokat, ellátásokat kívánják szabályozni, amelyek bizonyos más feltételekhez is kötődnek: ilyen például a tartási kötelezettség. Azt javasoljuk, hogy a család egy főre jutó jövedelmét az után számolják, miután a család már teljesíti tartási kötelezettségét. Azon már lehet vitatkozni – nekünk is van vitánk –, hogy nem jó dolog az, hogy ezt a fogalmat újra visszahozzuk, hiszen igen sok embert vissza fog tartani az ellátás kérelmétől, hogy tudja: számára ez csak akkor ítélhető meg, hogyha esetleg rég nem látott, nagyon távol élő családjának a jövedelmi viszonyait is vizsgálják.
Különösen sok gondot okozott – nemcsak számunkra, hanem a bizottsági vita során mások számára is – az egyes ellátásokra való jogosultság kritériuma. Ez elsősorban a gyermeknevelési támogatásoknál jött elő: itt a törvény leír olyan kritériumokat, amelyek számunkra elfogadhatatlanok. Nem teszi lehetővé például pusztán az anyák számára az eredeti előterjesztés a gyermeknevelési támogatás elérését. Indokolatlannak tartjuk a megkülönböztetést: az a véleményünk, hogy a gyermeket ténylegesen nevelő szülő számára kell ezt lehetővé tenni. Nem új dolog ez a magyar szociálpolitikában, hiszen bizonyos esetekben a gyes és a gyed elérhető az apák számára is.
Kifejezetten ellenezzük, diszkriminatívnak tartjuk a 270 napos előzetes biztosítási idő fogalmának bevezetését. Nemcsak elvi okokból. Elvi ok az, hogy ez az ellátás nem kötődik biztosítási jogviszonyhoz. A gyakorlati ok pedig az, hogy különösen a legelesettebb rétegek számára egyszerűen nincs lehetőség arra a mai munkaviszonyok közepette, hogy megszerezzék ezt a 270 napot. Nem lehet azt sem mondani, hogy a társadalombiztosítási törvény majd lehetővé teszi, hogy megvásárolhassa ezt a jogot, hiszen ugyanezen réteg számára elképzelhetetlen, hogy annyit össze tudjon hozni, hogy meg tudja vásárolni ezt a jogot – még akkor sem, hogyha a '75. évi II. törvény módosításában ez már lehetővé válna a minimálbérhez tartozó járulék alapján is.
Fontos kérdés a gyermeknevelési támogatásnál az, amit képviselőtársam az imént már fölvetett, hogy vajon miért három gyereknél kezdődik a jogosultság. Nem tartjuk elfogadhatónak ezt a kitételt sem, hiszen a családok anyagi helyzetét ugyan kétségtelenül nagyon erősen befolyásolja az, hogy mekkora a gyerekszám, de ha gyermeknevelést kívánunk támogatni, akkor nem lehet ilyen módon indokolatlan különbséget tenni attól függően, hogy hányadik gyermekről van szó.
Fontosnak tartjuk e tekintetben a méltányosság kérdését: minden ilyen ellátásnál szükség van arra, hogy valakinek legyen joga méltányosságot gyakorolni. Eddig a dolog rendben van. Mi azonban azt tartjuk, hogy mivel az önkormányzat ítéli meg ezt az ellátást, mivel az önkormányzat fizeti ezt az ellátást, mivel az önkormányzat ismeri a kérelmező körülményeit legjobban, az önkormányzatnak – adott esetben, javaslatunk szerint a jegyzőnek – lehessen, legyen nagyobb joga, legyen több beleszólása a méltányosság odaítélésében vagy oda nem ítélésében.
Egy következő csomagja módosító indítványainknak a közgyógyellátást érinti. Itt, a Házban már többször volt erről szó, vita is volt róla, interpelláció is elhangzott ezzel kapcsolatban. A képviselők tudják, hogy a közgyógyellátás azok számára biztosít gyógyszerekhez ingyenesen való hozzájutást, akik ezt szociális körülményeik miatt nem tudnák megfizetni.
(11.00)
Azt javasoljuk, hogy alanyi jogon járjon a közgyógyellátás azoknak is, akik munkanélküliek, és már szociális segélyből élnek, hiszen ez rendkívül alacsony összeg, a gyógyszerek ára pedig nem lefelé megy.
Egy másik csomagja a módosító indítványainknak az intézményben gondozottak és az intézmény viszonyát és az intézményfenntartó viszonyát érinti. Jó dolog, hogy a törvényben erre is gondoltak. Azt szeretnénk a módosító indítványainkkal elérni, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak ebben a viszonyban a gondozottak érdekei, hogy világosabb legyen a szabályozás itt is, hiszen a gondozottak nem kizárólag a jogászok közül kerülnek ki.
Fontosnak tartjuk azt is az elmondottakon kívül, hogy a szociális igazgatás néhány kérdése körültekintőbb, pontosabb szabályozást kapjon, hogy jobban idomuljon az élethez, az élet szükségleteihez az, hogy bizonyos ellátások mellett az ellátásra jogosult milyen mértékben, mennyi időben dolgozhat, milyen legyen a munkavégzés lehetősége. Végig hiányoltuk a törvény tárgyalása során azt, hogy jogorvoslati lehetőség valójában csak egy ellátásnál van. Azt gondoljuk, hogy erre az ellátások mindegyikénél, vagy legalábbis döntő részénél lehetőséget kell biztosítani, és ezért minden olyan módosító indítványt, amely ezt a jogot kiszélesíti, támogatni fogunk.
Ugyancsak támogatni fogjuk azokat az indítványokat, amelyek a törvényben elég zavarosan megfogalmazott együttfolyósítási lehetőségeket akarják kiszélesíteni, rendezettebbé tenni.
Nagyon fontos kérdés, tisztelt Ház, hogy választhat-e a gondozott, a jogosult a különböző ellátások között akkor, ha többre is van joga, és ezeket nem lehet együtt folyósítani. Azt gondoljuk, hogy meg kell adni a jogosult számára azt a lehetőséget, hogy válasszon az ellátások közül, ha többre is van joga, és ha ezeket nem lehet együtt folyósítani. Ezért az ilyen indítványokat is támogatni kívánjuk.
Tisztelt Ház! Mint mondtam, 51 pontban fűztünk módosítást a törvényhez. A lényegét sikerült talán elmondanom, minden részletébe nem belemenve. Kérem önöket, hogy fogadják el ezt a fajta irányultságunkat, és támogassák a szavazás során, annak tudatában, hogy a törvény előterjesztője és köztünk a szociális intézményrendszer fejlesztése tekintetében jelentős koncepcionális eltérések vannak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
