KULIN FERENC, DR. (MDF)
KULIN FERENC, DR. (MDF)
KULIN FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem adtam be módosító indítványt, csatlakozó módosító indítványt sem, ezért nincs olyan pontja a törvényjavaslatnak, illetve a módosító indítványok csomagjának, amelyben itt erősíteni kellene álláspontomat. Ehelyett a részletes vitában elhangzottakhoz szeretnék néhány ponton csatlakozni, azokkal az észrevételekkel kapcsolatban kifejteni véleményemet, amelyek mind a kormányzópárt, mind az ellenzék oldalán megfogalmazódtak.
Mindenekelőtt nagyon nagy örömmel nyugtázom, hogy a FIDESZ üdvözölte a törvényjavaslat közelségét, a végszavazáshoz való közelségét, és azt a készségét, hogy ebben a felfokozott tempójú munkában a továbbiakban is konstruktívan kíván részt venni. Éppen ennek a konstruktív szándéknak az ismeretében szeretném megnyugtatni a FIDESZ képviselőjét, hogy a törvényjavaslat végleges szerkezetét illetően olyan meglepetések nem várnak senkire, amelyek miatt különösebb időt venne igénybe a végleges változat tanulmányozása, hiszen a törvényjavaslat szerkezete adva van, ez nem módosult, nem változott, a Kormány nem vonta vissza, tehát nyugodtan követhetjük tovább azt a szerkezeti sémát, amit a törvényjavaslat eredetileg kirajzolt. Azt a remélhetőleg csak néhány módosító indítványt, ami pedig utólag fog kapcsolódni a bizottsági módosító indítványokhoz, azt módunk lesz a holnapi bizottsági ülésen elég behatóan tanulmányozni és vitatni.
A részletes vitában talán nem kellene általános elvi kérdésekről szólnom, de miután általános jellegű szempontok, érvek is megfogalmazódtak, mégiscsak az elvi kérdésekkel kapcsolatban is kívánok néhány szót szólni.
Mindenekelőtt azt a külön módosító indítványban nem szereplő tényt szeretném leszögezni, hogy a Kormány törvényjavaslatában szereplő kategóriák nem tiszta kategóriák. Azt értem ezen, hogy valóban közszolgálati műsorszolgáltatót és kereskedelmi műsorszolgáltatót különböztet meg a törvényjavaslat a definíciók kategóriájában meglehetősen világosan.
(15.50)
Ugyanakkor a törvény egy kicsit behatóbb ismerete is mindenkit tájékoztat arról, hogy sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi kategória nem működik olyan fajta elvontságban és tisztaságban, ahogyan néhány nyugati műsorszolgáltató esetében működik. Azt értem ezen, hogy megengedi a törvényjavaslat a közszolgálati műsorszolgáltatóknak például a reklámtevékenységet, például bizonyos fokú önálló gazdálkodást – tehát olyan jellegű tevékenységeket, amelyek sok helyütt csak kereskedelmi televízióban engedhetők meg. Ezt a tényt konstatálta és elfogadta az ellenzék is, azt azonban már szóvá tette, és a változtatás igényével tette szóvá – éppen Haraszti Miklós –, hogy kereskedelmi televízióban, kereskedelmi műsorszolgáltatókban ne lehessen közpénzekkel, közalapítványi pénzekkel sem tulajdonrészesedést szerezni, sem támogatóként jelen lenni.
Arra szeretném itt felhívni a figyelmet, hogy ezt az elvet mi, a kormányzó oldalon nem fogadjuk el, hiszen semmi kivetnivalót nem látunk abban, hogy kereskedelmi műsorszolgáltatók műsorában megjelenjenek olyan közszolgálati típusú műsorok, amelyeket közpénzekből, közalapítványok támogatnak, finanszíroznak. Ezt a lehetőséget a törvény nem zárja ki – mint ahogy beszivárog a közszolgálatiba bizonyos mértékig a kereskedelmi jelleg. Semmi akadálya – semmi elvi politikai akadálya – nincs annak, hogy a kereskedelmi műsorszolgáltatókban is jelen legyen közszolgálati minőség.
Ha már a minőségről van szó, itt megint hadd jelezzek egy elvi problémát, olyan elvi problémát, ami végigkísérte a médiatörvény javaslatának vitáját az ellenzék és a kormánykoalíció képviselői között. Molnár Péter ezt az elvi álláspontot most úgy fogalmazta meg, hogy a piac és a verseny hozhatja létre a legtöbb színvonalas, értékes dolgot – szó szerint idézem mostani felszólalásának egy mondatát. Értem – értjük –, hogy mit akar ezzel mondani, és éppen értve ezt a szándékot, kérdőjelezzük meg: valóban úgy van-e, hogy a piac és a verseny hozhatja létre a legtöbb színvonalas és értékes dolgot. Tapasztalatunk, az európai és az amerikai televíziózás tapasztalatainak ismeretében hisszük azt, hogy nem feltétlenül garancia a piaci elv, a versenyelv érvényesülése arra, hogy színvonalas, értékes produkciók szülessenek. Igenis, éppen ezen az elvi ponton látszik indokoltnak a mi álláspontunk érvényesítése, miszerint közszolgálati produkciók támogatására lehessen megjelenni a kereskedelmi televíziókban is.
Nem akarok most elébe vágni olyan vitáknak, amelyek majd talán a jövő esztendőben a sajtótörvény előkészítése és parlamenti vitája során fognak foglalkoztatni bennünket, csak jelzem, hogy az a törvény, amit most – remélhetőleg néhány napon belül – megszavazunk, nem teljesen tiszta, nem teljesen letisztult – a szó filozófiai értelmében sem –, egyáltalán nem egyértelmű, nem evidens az, hogy mit jelent ma a sajtószabadság fogalma, és hogy olyan értelemben védjük-e a sajtószabadságot, ahogyan a közszolgálatiság elveiből fakadóan védenünk kellene. Egyszerűen arra a tényre utalok itt, hogy a mai gyakorlat – a törvény által nem változtatott gyakorlat – szerint a tulajdoni szabadság elve megelőzi a sajtószabadság elvét, és ez, bizony, nagyon sok konfliktust fog még okozni a médiumok világában, és ezzel egyszer majd szembe kell néznünk – és egy jó sajtótörvényben, ha kell, korrigálnunk kell ezt a tisztázatlan viszonyt.
Végül is, mindazon aggályokkal szemben, amely aggályok érthetően abból fakadnak, hogy rendkívül nagy mennyiségű módosító indítvány rendkívül hosszú és sokszor megszakított vitában született meg, és ennek eredményeként jutottunk el a végszavazáshoz, indokolatlan a csodavárás, indokolatlan olyan fajta várakozással tekinteni erre a megszületendő törvényre, hogy végleg vagy akár csak középtávon meg fogja menteni a politikai közéletet a médiaügyektől. Nem fogja megmenteni, ezt egészen biztosan állíthatjuk, nem is lehet célja, hogy megmentse. Ha reális célokat akarunk kitűzni, akkor az nem lehet több, nem lehet más, minthogy az utóbbi időben rendkívül szorossá vált tapadását politikának és médiaügyeknek – és rendkívül nagy felületű tapadását megszüntessük – megszüntessük; egy kicsit legalább távolítsuk egymástól ezt a két felületet; adjuk át a szakmai problémák megoldásának lehetőségét szakmai közösségeknek, testületeknek, hogy azok a feszültségek, indulatok, problémák, amelyek a médiumok világában születnek, ne hassanak közvetlenül át a politikum szférájába, és azok a feszültségek, amelyek a politikában akkumulálódnak, ne üssenek át rögtön, rövidzárlatokat keltve, a médiumok világába. Pillanatnyilag nem több ennek a törvénynek a lehetősége. Ezt a lehetőséget viszont meg kell ragadnunk – akkor is meg kell hoznunk ezt a törvényt, ha tisztában vagyunk vele, hogy lesz még mit csiszolni, változtatni, javítani majd a későbbiekben ezen a törvényen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
