MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezt a napot is megértük, hogy a médiatörvény, a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény részletes vitájára került sor a Parlament plenáris ülésén, s ezt szeretném a magam részéről is és a FIDESZ parlamenti frakciója részéről is melegen üdvözölni és támogatni.
Régóta hangoztatjuk azt, hogy az úgynevezett médiaháború befejezéséhez csak a törvény elfogadása, egy megfelelő törvény elfogadása segíthet hozzá, s nem személyi vitákkal és egyéb vitákkal lehet a rádiózás és a televíziózás kérdéseit és vitáit rendezni – amennyire egyáltalán rendezni lehet –, hanem a törvénnyel. Úgyhogy üdvözöljük, még egyszer hangsúlyozom, azt, hogy a törvény a parlamenti elfogadáshoz, a végszavazáshoz elérhető közelségbe került, és támogatjuk a törvény mielőbbi meghozatalát továbbra is.
Ugyanakkor szeretnék azért arra kitérni, hogy miben látjuk mi annak az okát, hogy ez a törvényjavaslat csak most került ebbe az előkészítési szakaszba. Ugyanis nyilvánvalóan fölvetődik az a kérdés, hogy miért csak majdnem három év után jutottunk odáig, hogy ezt a nagyon fontos törvényt az Országgyűlés alkotmányos kötelezettségéből fakadóan is megalkossa.
Ennek én látom két nagyon konkrét okát. Nyilvánvaló okát, amit szeretnék azért megjelölni.
Egyrészt az Országgyűlést a törvény meghozatalában való késlekedés miatt érő kritikák kivédéseképpen azt azért szeretném elmondani, hogy más országokban, stabil demokráciákban, hosszú ideje folyamatosan működő demokráciákban is egy-egy ilyen bonyolult törvény megalkotása évekig eltart, és sokszor még több évig húzódó munkát jelen, mint amennyi ideig a '90-ben megválasztott Magyar Országgyűlésnek eddig ennek a törvénynek az előkészítése tartott. Szerintem ez az egyik oka a törvény-előkészítés elhúzódásának.
A másik oka viszont szerintem az, hogy a törvényt kompromisszumos formában előkészíteni igyekvő kulturális bizottság nem tudott erre a munkára összpontosítani az elmúlt két-három évben megszakítás nélkül, hanem időről időre több hónapos kényszerszüneteket, és a bármiféle kompromisszum keresésére alkalmatlan légkört teremtettek a Kormány újabb és újabb személyi vitákat kezdeményező javaslatai alelnökök kinevezésére, az éppen a törvény meghozataláig hatpárti támogatással kinevezett elnökök felmentésére vonatkozóan.
Én mint ennek a folyamatnak kezdettől fogva részt vevő országgyűlési képviselője úgy látom, hogy ezek a Kormány által kezdeményezett személyi viták nagyon súlyosan megnehezítették, hátráltatták és késleltették a kívánatosnak tartott törvényalkotást és a törvénnyel kapcsolatos előkészítő munka befejezését.
Ugyanakkor most, hogy a törvény az elfogadás, a Parlament általi elfogadás küszöbére érkezett, szeretném azt jelezni, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója részéről azért az örömünk mellett aggályaink is vannak azt illetően, hogy az előbb említett okok miatti késlekedés utáni nagy sietségben olyan nehézségek adódhatnak, mint például az, hogy a tervezett végszavazás előtt pár nappal most még senki nem láthatja, hogy valójában milyen forgatókönyv szerint fog zajlani az esetleges végszavazás ennek az évnek a végén, és a sietség miatt énszerintem szinte lehetetlen, és valószínűleg nincs Magyarországon olyan ember, aki képes lenne arra, mert szinte lehetetlen annak az áttekintése, hogy valójában a rengeteg csatlakozó és egyéb módosító javaslat végül is milyen szerkezetet rajzol ki a törvény mechanizmusait illetően, milyen hatásköröket és így tovább, milyen alapelveket, és ezért azt hiszem, hogy nagyon fontos lesz az, hogy amennyiben megtartjuk a végszavazást ebben az évben a Parlamentben, akkor azt csak akkor tudjuk megtenni, hogyha időben egy összesített olyan forgatókönyvet, végső összegző jelentést tudnak a frakciók kapni, amivel aztán kellő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy mindegyik frakció át tudja tekinteni azt, hogy mit tud támogatni a törvényjavaslat szövegéből, a módosító javaslatokból és a csatlakozó módosító javaslatokból.
E miatt az ok miatt kell elmondanom azt is, hogy a részletes vita során én most csak néhány általánosabb megjegyzést tudok és akarok tenni a törvényjavaslattal kapcsolatban, mint ahogy azt több képviselőtársam is az elmúlt órában tette, mert egészen egyszerűen – ahogy mondtam – szerintem lehetetlen az egész szerkezetét a törvénynek ebben a pillanatban áttekinteni.
Én azt szeretném elmondani, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója mikor tudja ezt a törvényjavaslatot támogatni a megfelelő módosításokkal.
Két fő okot szeretnék kiemelni.
Először is azt, hogy akkor tudjuk ennek a törvényjavaslatnak a megfelelő módosításokkal való elfogadását támogatni, hogyha ez a törvényjavaslat, ez a törvény lehetővé teszi majd a frekvenciamoratórium alkotmányos feloldását, tehát az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelő, azzal összhangban lévő feloldását, és ilyen módon lehetővé teszi azt, hogy a frekvenciák kiosztásával, és egyáltalán a rádiózás- és televíziózásszolgáltatások, a rádiók, televíziók engedélyezésének az elfogulatlan eljárásával lehetővé váljék az, hogy végre versenyhelyzet alakuljon ki, a rádiózás és a televíziózás piaca alakuljon ki Magyarországon, mert a véleményem az, s a FIDESZ-frakció véleménye az, hogy a rádiózás és a televíziózás terén is a piac és a verseny hozhatja létre a közönség, a hallgatók, a nézők számára a legtöbb színvonalas, érdekes, értékes dolgot.
(15.20)
Különösen akkor – hozzáteszem –, hogyha ez a verseny valóban egy sokszínű verseny tud lenni, tehát olyan rendszert tudunk, olyan rendszerpiac létrehozását tudjuk elősegíteni ezzel a törvénnyel, amiben a frekvenciák útján és a kábelhálózatok útján terjesztett legkülönbözőbb – helyi, regionális, országos – közszolgálati kereskedelmi és nonprofit elven működő rádiók és televíziók tudják a különböző szórakoztató vagy művészeti és egyéb programjaikat reklámokból finanszírozva, vagy pedig önkormányzati, költségvetési támogatásból finanszírozva, vagy szponzorok által támogatva, finanszírozva, létrehozott műsoraikkal a közönséget szolgálni, és a közönségnek olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek elsősorban a másik versengő szolgáltatás által fognak megítéltetni, és ezért van remény arra szerintünk, hogy itt is a verseny hozhatja a legáldásosabb hatásokat.
Ehhez még azt szeretném elmondani, hogy a FIDESZ koncepciója szerint a rádiózásban és a televíziózásban is a sajtószabadság elvéből kell kiindulnunk. Abból kell kiindulnunk, hogy a rádiózás és a televíziózás terén a sajtószabadságot csak a lehető legszűkebb, legkivételesebb korlátokkal szabad korlátoznunk, olyan korlátokkal, amik egyrészt a frekvenciakészlet szűkösségéből fakadnak, tehát abból fakadnak, hogy a frekvencia nem végtelen számban áll a rendelkezésünkre. Tehát nem az a helyzet, mint az írott sajtó piacán, hogy mindenki csinálhat egy újságot elméletileg, és aztán a piac dönti el, hogy melyik újság marad életben és melyik nem – illetve ilyen módon a fogyasztók is döntik el –, de a kábelhálózatok útján való terjesztés lehetőségére ez a frekvenciaszűkösség már nem igaz. Tehát ez jelenthet csak egy kivételes korlátot, speciális korlátot a sajtószabadság elvéhez képest, illetve olyan korlátozásokat lehet még kivételesen mérlegelni, amelyek a rádió és televízió speciális jellegéből fakadnak, tehát abból, hogy nagyon nagy hatású eszközökről van szó, amelyek a gondolkodásmódunkat nagyon erősen befolyásolják. Hiszen a legutóbbi időkben, években tapasztalhattuk azt, hogy háborúkat nézhetünk egyenes helyszíni közvetítésben, és a hírek a televízión keresztül jelennek meg számunkra elsősorban, és az egész világ a televízión keresztül jelenik meg számunkra elsősorban; és ez olyan tömeghatást fejt ki, hogy ezért lehetnek olyan kivételes, speciális korlátozások elfogadhatók, amelyek az európai szabályozásokban, különböző – az Európa Tanács által és az Európai Közösség miniszteri bizottsága által elfogadott – ajánlásokban is szerepelnek. De ezek – hangsúlyozom – csak kivételes korlátok lehetnek, és az alapelv, a kiindulópont a mi számunkra – a FIDESZ számára – az, hogy szabadon lehessen rádiózni, televíziózni ebben az országban, és nemcsak hallgatni, nézni az adásokat, hanem lehessen csinálni is rádiót és televíziót. Nonprofit rádiót és televíziót csinálhasson mondjuk, egy zenekedvelő ember egy kisvárosban, vagy kis közösségek csinálhassanak ilyen rádiókat, a kereskedelmi rádiók és televíziók szabad versenyt folytathassanak, és a közszolgálati rádiók és televíziók pedig költségvetési vagy önkormányzati támogatással hozhassanak létre a törvény szerint olyan értékeket is, és olyan kulturális, művészeti, egyéb információs szolgáltatásokat garantáltan nyújtsanak, ami esetleg a kereskedelmi szférában kevésbé jelenik meg.
Tehát a mi koncepciónk egy ilyen sokszínű médiapiacnak a létrehozása, és akkor tudjuk ezt a törvényjavaslatot majd támogatni, hogyha az elkészült összegző jelentés, a szavazási forgatókönyv alapján úgy látjuk, hogy egy ilyen médiapiacot, a rádiózásnak és a televíziózásnak egy ilyen piacát lehet ezzel a törvénnyel és a kapcsolódó törvényekkel létrehozni.
A másik fő szempont, ami a mi döntésünket befolyásolni fogja, az pedig az, hogy ennek az előbb általam felvázolni kissé megkísérelt piacnak a két – jelenleg mindenképpen fő – szereplőjét jelentő intézmény, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, az egyoldalú befolyásoktól mentesen működhessen. Ezt az Alkotmánybíróságnak számtalanszor hivatkozott döntése teljesen egyértelműen előírta, hogy a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak úgy kell működnie, olyan törvényi garanciákkal kell körülbástyázva lennie, hogy semmilyen – se politikai, se gazdasági, se egyéb – meghatározó, egyoldalú befolyást senki ne fejthessen ki rá nézve, mert ezáltal tudja a tárgyilagos, pártatlan közszolgáltató szolgáltatást nyújtani.
Pár héttel ezelőtt a kinevezési törvény vitájában elmondtam azt, és a FIDESZ-frakció részéről Deutsch Tamás is elmondta azt, hogy a jelenlegi kinevezési törvényt nem látjuk alkalmasnak és elfogadhatónak arra nézve, hogy az ilyen említett, egyoldalú befolyást kizárná a Magyar Televízióra és a Magyar Rádióra nézve, sőt kifejezetten alkalmat ad, és korlát, ellensúly nélküli lehetőséget ad a mindenkori miniszterelnök és a mindenkori kormány részére ez a szabály az egyoldalú befolyásolásra a két közszolgálati tájékoztató intézményt illetően.
Ez egy nagyon súlyos aggályunk – erre szeretnék megint rámutatni –, és ez súlyosan latba fog esni akkor, amikor döntenünk kell arról, hogy ezt a számunkra másik fő szempontot illetően hogyan döntünk a törvénnyel kapcsolatban.
Befejezésül azt szeretném még elmondani, hogy – ahogy azt többen felidézték, például Balázsi Tibor, a kulturális bizottság előadójaként is – a törvényjavaslat előkészítése, hosszas előkészítése során valóban kompromisszumos megoldásokat igyekeztünk létrehozni. Azonban, részben a törvény-előkészítés általam említett, sokszor szerencsétlen politikai körülményei és környezete miatt, illetve a dolog természetéből fakadóan, nagyon sok ponton olyan megoldások születtek a törvényjavaslatban is, és a bizottságok által támogatott módosító javaslatokban is, amik a FIDESZ álláspontjával és az általam beadott – a parlamenti frakciónk által támogatott – módosító javaslatokkal ellentétesek, illetve legalábbis attól eltérő, különböző megoldásokat tartalmaznak.
Én a mi eltérő koncepciónkat most nem akarom – itt a részletes vitában is – még egyszer felvázolni, mert az általános vitában már utaltam arra, hogy milyen fő kérdésekben tér el a mi elképzelésünk a törvényjavaslatban szereplő koncepciótól; de azt szeretném jelezni, hogy számunkra egy más – nagyon sok ponton egy más – koncepció mentén lenne megfelelő a rádiózás és a televíziózás szabályozása. Más koncepció az, amit mi szeretnénk vagy szerettünk volna megvalósítani abban az esetben, hogyha az egész folyamatot jobban tudnánk – vagy jobban tudtuk volna – befolyásolni. Gondolom, hogy ezzel, ha nem is ilyen mértékben, de a többi parlamenti frakció is így van. Egy kétharmados többséget igénylő törvényjavaslat előkészítése és elfogadása esetén gondolom, hogy maradéktalanul senki nem lehet elégedett, senki nem láthatja viszont az összes olyan elképzelést, amit ő szeretett volna megvalósítani ebben a törvényjavaslatban. De azt szeretném azért hangsúlyozni, hogy a kulturális bizottsági viták során volt nem egy nagyon fontos módosító javaslatunk, amit a bizottság támogatott, de komoly koncepciónk, összefüggő koncepciónk volt több olyan, amit viszont a bizottság nem támogatott – és amik talán valamennyire kirajzolták azt, hogy milyen tekintetben képzelnénk mi el más koncepciót ennek a törvénynek a vázaként.
Ezért – és az említett sietségből fakadó, kicsit áttekinthetetlen helyzet miatt is – én azzal szeretném a hozzászólásomat befejezni, hogy még egyszer szeretném kérni, hogy időben kapjuk meg a végszavazás forgatókönyvét, amennyiben idén még a végszavazásra sor kerülhet, és azután – a forgatókönyv áttanulmányozása, áttekintése után – fogjuk tudni eldönteni azt, hogy tudjuk-e támogatni a törvényjavaslatot, illetve annak egy részét, amellett is, hogy mindenképpen teljes mértékben támogatjuk azt, hogy egy ilyen törvénnyel – a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvénnyel – legyen legalább részben lezárható a médiaháborúnak az a csatasorozata, ami az egész politikai életnek a légkörét – ahogy több felszólaló is jelezte – nagyon nagy mértékben rosszul befolyásolja. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)
(15.30)
