SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár már hallottuk a költségvetési bizottságnak a most előterjesztésre kerülő témára is az állásfoglalását, nem erre válaszként – Mádi képviselő úr hozzászólására majd szeretnék válaszolni a szavazás előtt –, konkrétan a Dunaferr-rel kapcsolatban elmondandóm egy-két kérdésre talán választ is ad.
Az iparpolitikai és az ipari válsághelyzetek kezelésére hozott kormányhatározat végrehajtása kapcsán kerül önök elé a Dunaferr Rt. járadékfizetési kötelezettségének átalakításáról szóló Országgyűlési határozati javaslat.
A Dunai Vasmű állami vállalat 1992. július 1-jei hatállyal részvénytársasággá alakult át. Tulajdonosa – a kötelező önkormányzati hányadot leszámítva – 100%-ban az ÁV Rt.
A Dunaferr hazánk egyetlen acéllemez-előállító kohászati vertikuma és mint ilyen, stratégiai fontosságú és döntő súlyú a magyar feldolgozóipari termelésben és értékesítésben.
A vállalat – az 1990-es évektől kezdődő gazdasági visszaesés miatt – működési zavarokkal küzd, melyet az acélipari recesszió felerősödésével, az energiaárak növekedésével, a belföldi gépipari termelés csökkenésével, a keleti piacok összeomlásával magyarázhatunk.
Az 1992. év közepére a forrásellátottsága olyan mértékben csökkent, hogy a vállalatcsoport forgalomnövekedését, az ebből adódó járadéktípusú kötelezettségeit csak folyamatos és egyre súlyosbodó likviditási zavarokkal tudta teljesíteni.
Külön kiemelésre érdemes az a tény, hogy a Dunaferr vállalatcsoport a közvetlen termeléssel összefüggő fizetési és egyéb kötelezettségeit a likviditási zavarok mellett is folyamatosan teljesíti. Ez mintegy 100 milliárd forintos összforgalmat jelent, melyet közel 28 milliárd forint saját vagyonnal és 7 milliárd forint külső forrással hoz létre.
Ebben a nehéz helyzetben a vasmű számára elviselhetetlen terhet jelent a korábbi évek kormányzati politikája alapján megvalósított nagyberuházások után 2003-ig fizetendő, még meglévő, kereken 11,5 milliárd forint járadék.
A válság leküzdésére a részvénytársaság megfogalmazta stratégiai céljait, nevezetesen: folyamatos technológiai megújulás és termékszerkezet-váltás a működés racionalizálása mellett, a feldolgozottsági fok és a hozzáadott érték növelése, új, jövedelmezőbb üzletágak alapítása, a kapacitások csökkentése a korszerűtlen és gazdaságtalan berendezések leállítása révén. Mindezeket a célokat, amelyek piaci oldalról megalapozottak, a vasmű csak jelentős pótlólagos tőkebevonással érheti el.
Az előzőekben ismertetett stratégiai célrendszer és annak megvalósulása teszi lehetővé a Dunaferr-re vonatkozó kormányzati privatizációs határozatok végrehajtását.
Az előrejelzések szerint a vállalatcsoport termékei iránti belföldi kereslet, termékcsoportonként erősen differenciálódva, 3–5 éven belül elérheti az az 1989. évi felhasználás 80%-át.
Mindezek elengedhetetlen feltétele a kötelezettségek javasolt átalakítása. Ez lehetővé teszi, hogy a részvénytársaság gazdálkodását eredményesebb pályára állítsa, és így mód nyíljék a kapacitások csökkentésére, a műszaki és környezetvédelmi fejlesztésekre.
A javasolt adósságátrendezés a költségvetés 1992. évi bevételeit nem csökkenti, mert a Dunaferr fizetési kötelezettségének teljesítésével a költségvetés kidolgozása során az Állami Fejlesztési Intézet eleve nem számolt, az átütemezés pedig csak a bevételek időbeli eltolódását jelenti.
A vasmű helyzetének értékelése során természetesen a Kormány számot vetett azzal a lehetőséggel is, hogy a járadékfizetési kötelezettség változatlan megtartása milyen következménnyel járna a költségvetés számára. Egyértelműen megállapítható, hogy ebben az esetben az államháztartás bevételei nagyobb mértékben csökkennének és jelentős többletkiadások is terhelnék azt. Könnyen belátható ez, hiszen a fizetési kötelezettségének eleget tenni nem tudó részvénytársaság nem képes sikeres csődegyezséget kötni fő hitelezőjével, ezért a felszámolási eljárás elkerülhetetlen.
Ennek során az állami követelések megtérülésének az aránya jóval rosszabb képet mutat, mint amit a javasolt adósságátalakítási koncepció tartalmaz, és ehhez hozzá kellene számítanunk az elbocsátások morális következményeit, anyagi következményeit a végkielégítés és a munkanélküli-járadék formájában.
Fentiekre való tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a Dunaferr járadékfizetési kötelezettségének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslatot szíveskedjék elfogadni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
