SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden, mert bár a pénzügyi bizottság előadóján túlmenően csak egy hozzászóló volt a Ganz és a Dunaferr elengedési, illetőleg átütemezési témájához, a kettőre együttesen szeretnék reagálni. Elsősorban Mádi képviselő úrnak felvetett néhány kérdésére.
Az egyik lényeges kérdés úgy hangzott, hogy hol vannak a tartozás-elengedésnek a határai, és milyen körre terjedhet ez ki, milyen névsor, milyen vállalati kört ölel ez föl, mi várható?
Tisztelettel szeretném a képviselő úrnak elmondani, hogy egyrészt a tartozás-elengedés ebben az ügyben fiktív.
Az állam nevében a Parlamentet arra kérjük, hogy egy olyan tartozásról mondjon le, amelyik már eddig sem folyt be az állami költségvetésbe. A Dunaferr felvezetésénél tételesen is említettem, hogy nem is szerepelt a költségvetés tervei között, tehát az elengedés formailag egy tényhelyzetet rögzít. Ennek fejében viszont a működőképesség révén az adóbefizetések, a munkanélküli járadéknak a meg nem történte, a végkielégítések elmaradása, és például Dunaújvárosban egy egész város életképessége az, ami szemben áll egy egyébként nem fizetett járadék jogi értelemben vett elengedésével.
(15.50)
A határa és a köre eléggé világos: 12 vállalati körről van szó, amelyiknek egy nagyon kevés része tartalmazza azt a vállalatcsoportot, ahol egyáltalán ilyen megoldásra sor kerül, hisz több esetben nem kellett idejönni, jelen esetben 12-ből csak kettőnél, hisz részben a hitelnek a tulajdonbaadásával, csődegyezségi eljárások iniciálásával sikerült megoldani a problémákat.
Tökéletesen egyetértek és technikai megoldást fogok keresni, amennyiben még ilyen előfordul a jövőben, arra a felvetésre, hogy hogy lehet megjeleníteni azt, hogy amit mi itt az indokolásban előadunk, e mögött azon kívül, hogy az előterjesztő miniszter szava álljon, amit megköszönök Mádi képviselő úrnak, mindamellett, hogy aggályait fejezte ki az ilyetén való felvetéssel szemben, de nem vonta kétségbe a szavahihetőségemet. Egyetértek avval, hogy ezt meg kell valamilyen módon jeleníteni.
Nem esküszöm, hogy a legjobb technika, de valószínűnek tartom, hogy a Parlament plenáris ülése alkalmas arra, hogy egy privatizálásra alkalmassá teendő vállalat esetében annak közép- és hosszú távú üzleti politikáját ország-világ előtt itt tárgyaljuk. Azonban azt igen, hogy a pénzügyi bizottság előtt valamennyi dokumentumot bemutassuk, mert őszintén mondom, az előterjesztés mögött valóban kötetek állnak, és sajnos, a kormányhatározat és a parlamenti megjelenés közötti hosszú idő pont azzal telt el, hogy én sem szeretnék olyasmiért kiállni, aminek a valóságtartalmáról nem vagyok meggyőződve.
E jövőre vonatkozó ígéretemet is figyelembe véve tisztelettel kérem Mádi képviselő urat, és akiknek aggályaik voltak, hogy most ezt a két országgyűlési határozatot szíveskedjenek megszavazni, és kölcsönös megelégedéssel – amennyiben a továbbiakban ilyen technika előfordulna – megalkotjuk azt a módszert, amely üzleti titkot sem sért, de az illetékes bizottság szakembereit meggyőzően tudja a tények ismeretére hozni. Köszönöm a figyelmüket, és kérem mindkét határozati javaslat megszavazását. (Taps.)
