SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nagyon hosszú és keserves szakmai viták előzték meg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatnak már a benyújtását is. Ezek a viták itt, a tisztelt Házban is folytatódtak, a bizottságokban és a plenáris üléseken egyaránt. Remélem, hogy ezek mind elősegítették, hogy a nehéz helyzet ellenére konszenzus alakuljon ki több fontos kérdésben.
Úgy látom, van egyetértés abban, hogy a társadalombiztosítás két alapra váljék, és az alapok önálló gazdálkodásának soron következő lépéseit megtegyük, ennek törvényi feltételeit megteremtsük. Számos kérdés és kétség merült fel, illetve javaslat született viszont az egészségügyi reform folytatásával, a jövő évi hiánnyal és a nyugdíjak emelésének mértékével kapcsolatban.
A szavazás előtt engedjék meg, hogy röviden reagáljak ezekre.
Sajnálattal jelzem, hogy nem tudom támogatni azokat az indítványokat, amelyek a hiányt növelîk, vagy a hiány finanszírozását a központi költségvetésből javasolják. Nem tudom támogatni azokat a javaslatokat sem, amelyek olyan mértékű vagyonjuttatást feltételeznek, ami rövid távon még nem realizálható, bár tudom, hogy a vagyonátadás ügyében nagyobb sebességre kell kapcsolni.
Nem tudom támogatni azokat a javaslatokat, melyek oly mértékben csökkentik a tb működési költségeit, ami a nagyon fontos fejlesztéseket lehetetlenné tenné.
Támogatom viszont azokat a javaslatokat, amelyek a működési költségek százmillió forintos nagyságrendű csökkenésével, illetve egy idevonatkozó zárolással a takarékos gazdálkodást segítik elő.
Örömmel támogatom azokat a javaslatokat, amelyek korrigálják a törvényjavaslatot a központi költségvetés keretében elfogadott módosításoknak megfelelően, és pontosítják az egészségügyi reformmal kapcsolatos javaslatainkat, valamint megteremtik a fedezetét az ÉT-megállapodásnak megfelelő nyugdíjemelésre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az ÉT-en a munkavállalók és a munkáltatók, valamint a Kormány képviselői a 14%-os nyugdíjemelésben megállapodtak, tisztában voltak azzal, hogy ez a mérték nem éri el a nettó keresetek várható növekedési ütemének felső határát. Ezt a tárgyalások időpontjában 16%-nak tartották. Azóta 13 és 17% között a legkülönfélébb előrejelzések állnak rendelkezésre.
A magasabb nyugdíjemelés fedezetét csak az inflációt gerjesztő intézkedésekkel lehetett volna megteremteni, ami a nyugdíjasok életkörülményeit lényegesen rontotta volna, ezért a felek az alacsonyabb infláció, kisebb mértékű nyugdíjemelési változat mellett döntöttek, ami a nyugdíjasok számára valójában kedvezőbb megoldást jelenthet.
Egyáltalán nem arról van szó, hogy az Érdekegyeztető Tanács a nyugdíjasok rovására hozott döntéseket. Igaz, hogy az Érdekegyeztető Tanácson a nyugdíjas szervezetek közvetlenül nem képviseltetik magukat, ennek ellenére az Érdekegyeztető Tanács kompetenciája nem kérdőjelezhető meg, hiszen ott járulékfizetők érdekképviseletei vannak jelen, éppen azok a szervezetek, amelyek képviselői alkotják majd a társadalombiztosítás önkormányzatát is.
A magasabb jóslatoknak megfelelő és a tervezett 14%-os nyugdíjemelések közti ellentmondást a törvényi szabályozás esetleges megváltoztatása oldhatja fel. Az ez irányú vitát azonban nem tudtuk lefolytatni, sem a 75/II. törvény módosításáról szóló törvénytervezet megvitatásával, mert ez nem került tárgyalásra, sem pedig Kis Gyula bizottsági elnök úrnak az erre a kérdésre vonatkozó módosítványa során, hiszen ez részint kissé későn került benyújtásra, részint visszavonásra került.
Ezt a magam részéről sajnálom, mert úgy ítélem meg, hogy az utolsó percben történő benyújtás valójában nem sandaságot jelent, nem légből kapott, hanem az Országgyűlés korábbi határozatában szereplő javaslatokról van szó, illetve az Érdekegyeztető Tanácson megállapodottak szerepeltek benne.
Az időzavar miatt előállt jogi bizonytalanság ellenére az Országgyűlés nem követ el törvénysértést, ha az Érdekegyeztető Tanács megállapodása szerinti 14%-os nyugdíjemelésre adja szavazatát.
A nyugdíjemelés törvényben előírt időpontjáig, 1993 márciusáig lesz lehetőség a kérdés jogi rendezésére. Ugyanakkor a törvény ma sem mondja ki azt, hogy a nyugdíjakat a becsült keresetnövekedési mértéknek megfelelően kell emelni, és itt egy pillanatra ha megállunk, gondoljuk végig azt: tavaly, amikor meghoztuk a nyugdíjak automatikus emelésére vonatkozó törvényünket, azt reméltük, hogy nyugdíjemeléssel kapcsolatos alapvető vitát többet nem kell lefolytatnunk. Az idei év megmutatja, hogy a törvény nem teljesítette az ehhez fűzött reményeket. Ennek pedig egyértelműen az kell legyen a következménye, hogy bizonyos elemeit újra végig kell tárgyalni, újra végiggondolni, hogy olyan automatizmus léphessen be, amely egyrészt a túlkompenzálásokat is figyelembe veszi, mert az előrejelzések arra is utalnak, hogy az elmúlt években ilyen is történt, másrészt, ha a becslés alacsonynak bizonyul, akkor a kiesett nyugdíjemelés utólagos pótlásáról is gondoskodik.
Ha ezeket a kiegészítéseket nem hozzuk meg, akkor ugyanúgy állandó és fölösleges vitáknak tesszük ki magunkat, még akkor is, ha legközelebb már remélhetőleg jól működő önkormányzatok véleményére támaszkodva hozhatjuk meg az idevonatkozó törvényeket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslatot sok kritika érte, nyilván a Kormány is szívesebben terjesztett volna be kiegyensúlyozottabb költségvetést. A törvényjavaslatot fogyatékosságai ellenére is fontosnak tartom, és megemlítem, eddig a nyugdíjágazat került előtérbe, de most a beszédem végén hadd térjek ki az egészségügyi részre is.
A törvény elfogadása mérföldkövet jelent az egészségügy finanszírozásának történetében, hiszen e törvény alapján jövő év II. félévétől megkezdhető az egészségügyi szakellátás teljesítmény szerinti finanszírozása.
A plenáris ülésen érték a Kormány ez irányú elképzeléseit is kritikák, de ennek ellenére viszonylag kevés képviselő kísérelte meg módosítani a törvényjavaslat erre vonatkozó részeit. A módosítások jelentős része pedig az egyharmados támogatást sem kapta meg az illetékes bizottságokban.
Mégis megköszönöm képviselőtársaim jobbító szándékú javaslatait, s arra kérem önöket, hogy a törvény elfogadását követően együtt dolgozzunk annak megvalósításáért az egészségügy megújulása érdekében, félretéve a politikai nézetkülönbségeket is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(16.50)
