SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával az Országgyűlés már több ízben foglalkozott; az érintett szervezeteket vagyonukkal való elszámolásra kötelezte.
Az elszámolás a legtöbb szervezet esetében már megtörtént, beleértve azt, hogy egyes szervezetek esetében bizonyos dokumentumok pótolhatatlanul elvesztek, vagy soha nem is léteztek – és csak ilyen módon tudtak egyes szervezetek elszámolni.
Erre való tekintettel törvényjavaslatunk azt javasolja, hogy ezeknél a szervezeteknél – tehát hangsúlyozom: a szervezetek túlnyomó részénél – a korlátozások megszűnnek, és ezek a szervezetek a továbbiakban ugyanúgy gazdálkodhatnak vagyonukkal, mint más szervezetek.
Nem történt meg az elszámolás a DEMISZ-nél – mint a KISZ utódszervezeténél – és a DEMISZ-hez tartozó szervezetek egy részénél.
Az Országgyűlésnek ez év keretein belül azért kell törvényt hoznia erről a kérdésről, mert ha ezt nem tenné meg, akkor január elsején a korábbi törvény hatályát veszti, amely az elidegenítési korlátozást az összes szervezetre tartalmazza, és így a DEMISZ, illetve annak az el nem számolt szervezetei is gyakorlatilag január elsejétől elidegeníthetnék a náluk lévő vagyontárgyakat, miközben el nem számoltak.
A törvényjavaslatunk lényege tehát egyrészt az, hogy elismeri a többi szervezeteknél az elszámolás tényét, és fölszabadítja őket a korlátozások alól, másrészt az, hogy a DEMISZ-nél és tagszervezetei egy részénél fönntartja a korlátozásokat, és emellett fölkéri a Kormányt arra, hogy 1993. szeptember 30-áig azon társadalmi szervezetekkel szemben, amelyek vagyonelszámolása nem volt elfogadható, nem volt hitelesíthető, vagy megszűnés miatt vagyonelszámolást nem nyújtottak be, az e törvény 3. §-ában meghatározottakon túlmenően – tehát ott, ahol a kérdéses korlátozásokról van szó –, az 1989. évi II. törvényben foglaltakra is figyelemmel, további szankciókat kezdeményezzen, és tett intézkedéseiről számoljon be az Országgyűlésnek. Ez a törvényjavaslatunk lényege.
A vitának a vasárnapi szakaszában, itt Szigethy István képviselő úr fölvetette, hogy ezek a rendelkezések esetleg ellentétbe kerülhetnek a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló törvénnyel, amelynek meghozatala folyamatban van, és amelynél hatpárti tárgyalások is történtek.
Itt valóban elég bonyolult jogi kérdésekről van szó, és tulajdonképpen szerencsésebb lett volna, hogyha nem a költségvetési bizottság, hanem az alkotmányügyi bizottság foglalkozik ezzel a kérdéssel. Mi tulajdonképpen nem a saját jószántunkból és az alkotmányügyi bizottság nagy leterhelésére való tekintettel vállaltuk föl mégis ezt a feladatot, de azt meg szeretném jegyezni, hogy a törvényjavaslatunkat – a képviselői és bizottsági törvényjavaslatoknál meghonosodott szokástól eltérően – mi elküldtük közigazgatási egyeztetésre, egyebek között az Igazságügyi Minisztériumba is, és megnyugtató választ kaptunk az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy a javasolt jogi megoldások megfelelőek. Emellett elküldtük az alkotmányügyi bizottsághoz is, és én úgy látom, és a bizottság is úgy látta, hogy a kérdéses ellentmondás – amelynek lehetőségére Szigethy képviselő úr utalt – nem áll fönn. Egyrészt nem áll fönn, másrészt arra is föl szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy itt egy 1993. szeptember 30-áig terjedő határidőt szabunk meg, ebben a törvényjavaslatban. Ha az addig terjedő időben a Ház valóban meghozza a kérdéses másik törvényt, a társadalmi szervezetek kezelői jogának a megszüntetéséről, akkor egyrészt abban módosíthatja ezt a törvényt – amelynek a javaslatáról most tárgyalunk –, módosíthatja úgy, hogy az esetleg mégis föllépő összhanghiány megszűnjék, másrészt a kérdéses szeptember 30-i határidő csak egy végső határidő a Kormány számára.
Tulajdonképpen ez a törvény, amelyről most tárgyalunk, akár teljes egészében hatályon kívül is helyezhető. A benne foglalt rendelkezések, illetve későbbi rendelkezések, amelyekre szükség van, meghozhatók például a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló törvény meghozatalával egyidejüleg.
Tehát én azt hiszem – és ezt a költségvetési bizottság mint előterjesztő nevében is mondhatom –, hogy nem áll fönn annak az ellentmondásnak a veszélye, amelyre Szigethy képviselő úr utalt – úgyhogy, azt hiszem, a törvény nyugodt lelkiismerettel meghozható.
Befejezésül röviden megismételném a törvénynek a tulajdonképpeni két fő célját. Az egyik az, hogy azok a társadalmi szervezetek, amelyek elszámoltak a vagyonukkal – és itt az egyik parlamenti párt is ezek között van –, azok most már ne essenek korlátozások alá; illetve amúgy se esnének, miután ennek a most hatályban lévő, erről szóló törvénynek a hatálya december 31-én megszűnik, de törvényben kimondottan azért szűnjék meg rájuk nézve a korlátozás hatálya, mert elszámoltak – és ne egyszerűen úgy szűnjék meg a korlátozás hatálya, hogy lejár a korlátozás december 31-én. Ez tehát a törvényjavaslat egyik célja.
A másik célja pedig az, hogy a korlátozások ne szűnjenek meg a DEMISZ és azon tagszervezetei esetében, amelyek nem számoltak el.
(10.20)
Ha az Országgyűlés nem hozná meg ezt a törvényt december 31-ig, akkor teljes nyugalommal eladhatnák a vagyontárgyaikat, miután még nem számoltak el – ami semmiképpen nem lenne szerencsés dolog. Tehát ezért sürgős ezt a törvényt még az év határai között meghozni. Két módosító javaslat került benyujtásra a törvényhez. Ezekről majd a bizottság előadója a részletes vita kereteiben fog szólni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)
