ROTT NÁNDOR, DR. a környezetvédelmi bizottság elnöke:
ROTT NÁNDOR, DR. a környezetvédelmi bizottság elnöke:
ROTT NÁNDOR, DR. a környezetvédelmi bizottság elnöke: Igen Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság tegnapi ülésén hosszas és nagyon mély, alapos vita után úgy döntött, hogy ezt az országgyűlési határozatijavaslat-tervezetet az Országgyűlés elé fogja terjeszteni.
Az országgyűlési határozatijavaslat-tervezetnek a lényege az, hogy a magyar Országgyűlés forduljon az ENSZ-tagállamok parlamentjeihez abban a kérdésben, hogy a Duna egyoldalú nemzetközijog-ellenes elterelése miatt az ENSZ-tagállamok parlamentjei is csatlakozzanak ennek a nemzetközijog-ellenes akciónak az elítéléséhez.
Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy amikor ezt a javaslatot a környezetvédelmi bizottság tegnap este hosszas vita után elfogadta, számos fontos körülményt mérlegelt és megvitatott. Mindenképp szeretnénk még a látszatát is elkerülni annak, hogy ennek az egyoldalú, nemzetközijog-ellenes akciónak, a Duna elterelésének egy konkrét állam, a január 1-jével függetlenné, önálló országgá váló Szlovákia ellen irányuló éle lenne. Ezt az egyoldalú elterelést annál kevésbé lehet a majdan – most már csak pár napon belül – létrejövő szlovák államnak tulajdonítatni, mert ezt évekkel ezelőtt a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság határozta el, vitte végbe, és így a jelenleg majd létrejövő új államot legfeljebb a jogutódnak a kötelezettsége terheli.
Azt hiszem, hogy ez az Országgyűlés, illetve a Magyar Köztársaság Kormánya az elsők között lesz, amelyek el fogják ismerni a Szlovák Köztársaságot. Nagyon fontos érdekünk fűződik – Magyarországnak és a Kormánynak – ahhoz, hogy az új köztársasággal, egyik szomszédunkkal jó szomszédi viszonyban, baráti kapcsolatok alapján tudjuk építeni további jővőnket.
Ezt előre kell bocsátanom, hogy minden későbbi félreértést vagy félremagyarázást ezzel megelőzzünk. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a Dunának az egyoldalú elterelése rendkívül súlyos nemzetközi jogsértés, mert áttekintve Európa újkori történelmét – de azt hiszem, visszamehetnénk akár a középkorba vagy az ókorba is –, arra nem volt precedens, hogy egy határfolyót a határ egyik oldalának az országa egyoldalúlag eltereljen a másik ország tiltakozása ellenére, és ezzel súlyosan megsértsen egész sor nemzetközi szerződést, és a szomszéd ország területi szuverenitását, határát is.
Nem szeretnénk azonban ennek az egyoldalú nemzetközijog-ellenes lépésnek kizárólag a nemzetközi jogi és az európai normákkal összeegyeztethetetlen jellegét hangsúlyozni.
A környezetvédelmi bizottság ennek az egész akciónak elsősorban a – szinte beláthatatlan – környezetvédelmi veszélyeit vette figyelembe, és ennek alapján hozta meg ezt a döntését.
Nagyon jól tudják, hogy az egyoldalú elterelés első napjaiban, egész addig, míg egy árhullám nem ment végig a Dunán, olyan vízszintcsökkenés következett be a szigetvilágban, a Duna eredeti folyammedrében, amelyik kiszáradással fenyegette – már ez alatt a rövid idő alatt is – a Szigetköznek a mellékágait, és Európa egyik, környezetvédelmi szempontból és természeti szempontból is, legértékesebb területének egész flóráját és faunáját.
De ezen túlmenőleg, ennek a vízszintcsökkenésnek a kisugárzása sokkal nagyobb területet is érint, és veszélyezteti az Észak-Dunántúlnak, a Duna jobbparti területének a vízviszonyait a szárazföldön, tehát a part mellett lévő területeknek a vízellátását, és ennek a környezetvédelmi kárai felbecsülhetetlenek, pillanatnyilag fölmérhetetlenek, és a bizottságot elsősorban ez késztette arra, hogy az ENSZ-tagállamok kormányaihoz fordulva emelje föl tiltakozó szavát a Duna egyoldalú elterelése ellen.
Még egy nagyon fontos, ugyancsak környezetvédelmi körülményre kell fölhívnom az igen tisztelt Országgyűlés figyelmét. Itt nem pusztán arról van szó, hogy a Duna eredeti medrének, az úgynevezett Öreg-Dunának a vízháztartását veszélyezteti az egyoldalú elterelés, hanem arról is, hogy a kialakított tározótér alatt meghúzódó, az ország kb. egyharmadának ivóvízkészletét, és hozzá kell tennem, hogy Szlovákia vízkészletének is nagy részét biztosító föld alatti víztömegeket az elszennyeződés veszélye fenyegeti. Ez rendkívül nagy kockázat. A tudósok azon vitatkoznak, hogy ez 3-5-7-10 év alatt, mennyi idő alatt fog bekövetkezni. De nagy valószínűséggel előre látható, hogy a föld alatti vízkészletek kockáztatása egy viszonylag rövid időn belül megtörténik, és ez annyit jelent, hogy 3-4, esetleg 5 millió ember ivóvízellátása kerül veszélybe belátható időtávon belül. Ez olyan kockázat, ez olyan felelősség, amelyet nem vállalhatunk, és nem vállalhat Európa egyetlen egy felelős kormánya sem.
Befejezésképp azt szeretném ismét hangsúlyozni, hogy a környezetvédelmi bizottságot elsősorban ezek a környezetvédelmi veszélyek, ezek a környezetvédelmi kockázatok késztették arra, hogy fölemeljük szavunkat, és a magyar Országgyűlés az Egyesült Nemzetek Szövetsége tagállamainak törvényhozásaihoz forduljon egy felhívással, hogy ők is csatlakozzanak a magyar tiltakozáshoz e miatt a nemzetközijog-ellenes lépés miatt.
Nagyon kérem az igen tisztelt Házat, hogy támogassa a bizottságnak a javaslatát, és szavazzák meg a sürgősen való tárgyalását is. És meg kell mondanom, hogy amíg ez az egész processzuson keresztülmegy, s amíg ez el fog kerülni, el fog jutni az ENSZ-tagállamok kormányaihoz – a szükségszerű technikai okok miatt –, heteket fog igénybe venni, tehát ez nem egy elhamarkodott lépés, hanem ennek a realizálódása kb. január végére, január közepére – de inkább végére – várható.
Itt nem arról van szó, hogy most valamit nagyon gyorsan elhamarkodunk, hanem arról, hogy az utolsó pillanatban, egy utolsó segélykérést, egy utolsó SOS-jelet adunk a világ számára.
Köszönöm a figyelmüket, és kérem a támogatásukat. (Taps.)
(14.40)
