KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Én nagyon sajnálom, hogy ebben a témában, ami szerintem is rendkívül fontos, én az ön eddigi nyilatkozataiból – abból is, hogy tegnap nem jött el az állami számvevőszéki bizottság ülésére, és abból is, amit tulajdonképpen most mondott – úgy látom, hogy önben – mint a foglalkoztatási gondok enyhítéséért felelős miniszterben – egész egyszerűen nincs meg a kellő alázat az iránt a feladat iránt, amit önnek el kell látnia. (Közbeszólások, zaj a jobb oldalon.)
Az a szám, amit én felemlítettem – az a 30 ezerről 700 ezerre növekvő szám –, az már akkora munkanélküliség Magyarországon, ami azon túl, hogy a 700 ezer ember mellett a családokkal együtt már másfél millió embert vagy lassan 2 millió embert érint, ez a munkanélküliség már egy akkora szám, ami egy országnak a morális tartását is veszélyezteti. És ilyenkor ön azzal kezdi a válaszát, hogy én összemosom a szolidaritási járulékot, és összemosom a foglalkoztatási alapot, és ez részemről szakbarbárság, akkor én erre igazából – azon kívül, hogy felhívom az ön szíves figyelmét, hogy ezt a szakbarbárságot az ön felügyelete alatt álló minisztérium több alkalommal elfogadta, de azon a törvénytelen úton, hogy a foglalkoztatási alapból kifizetéseket teljesített a munkanélküli-segélyezésekre, ezt az Állami Számvevőszék jelentése vizsgálja… Én nem kevertem össze, én csak azt gondolom, hogy a foglalkoztatási alap azért van, hogy azokon a gondokon enyhítsünk, amely gondokon aztán a munkanélküli-segéllyel próbálunk… – a két dolog, ha egymástól független is, hatásában mégis nagyon szorosan összetartozik.
(15.40)
Ön visszautasította, hogy én azt mondtam, hogy önöknek ez a tevékenysége nem volt célszerű, nem volt törvényes és nem volt szabályos. Nézze, én ezeket az információkat nem úgy szereztem, hogy bementem a minisztériumba, s tájékozódtam és kivizsgáltam, hanem úgy szereztem, hogy ezt a két jelentést, pontosabban az Állami Számvevőszéknek ezt a jelenetését és az ehhez tartozó példatárat alaposan áttanulmányoztam, és én mindazokat a kitételeket, amiket az interpellációmban elmondtam, az Állami Számvevőszék jelentésének 21. oldalából idéztem, ahol mindez szó szerint szerepel. És még nagyon sok egyéb szerepel az ÁSZ-jelentésben, amiről ön azt mondja, hogy ezeket én itt most demagóg célokból mondtam el.
Egyébként én nem csodálom, hogy ön 11 percen keresztül nem tudott válaszolni arra, hogy kezdeményezett-e személyes felelősségre vonást, hiszen az ön által 1991. augusztus 9-én aláírt szervezeti és működési szabályzat oly mértékben slampos, hogy nem lehet belőle megállapítani, hogy kik a felelősök azokért a feladatokért, amik például a Foglalkoztatási Alappal összefüggnek. Ön egyszerűen nem adta le megfelelő módon a feladatokat és a hatásköröket a Foglalkoztatási Alap kezelésére, és ezek után természetes, hogy nagyon nehéz helyzetben van akkor, amikor el kellene rendelni egy fegyelmi vizsgálatot. Én nem tudom, hogy mit fognak még hónapokon keresztül vizsgálni a Munkaügyi Minisztériumban. Azt viszont tudom, hogy a köztisztviselői törvény szerint a cselekmény felfedezésétől számított három hónapon belül lehet fegyelmi vétség ellen újabb eljárást indítani, és tartok tőle, hogy ez alól önök bőven ki fognak csúszni.
De hogy milyen törvénysértéseket követtek el azonkívül, hogy megsértette a mérlegvalódiságot, ami egy nagyon súlyos törvénysértés, hiszen a mérlegvalódiság megsértésének büntetőjogi következményei vannak, az két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, és az Állami Számvevőszék jelentése bebizonyítja, hogy megsértették a mérlegvalódiságot.
Hogyan sértették meg? Úgy sértették meg, hogy olyan tételeket írtak le felhasznált tételek címén, amely tételeket önök csak leutaltak a megyei munkaügyi központokba, és úgy tüntették fel a zárszámadásban, mintha már felhasználták volna. De nem használták fel, ezeknek az elköltésére nem került sor, ezek az összegek bekerültek tartós betétekbe, több százmillió forint került tartós betétbe, és ezeket a tartós betéteket önök pénzmaradványként nem számolták el. Ez tulajdonképpen alkalmat adott arra, hogy önöknek olyan bújtatott és manipulált pénzeik legyenek a Munkaügyi Minisztériumban, amelyekről nem kellett elszámolni, mert a Pénzügyminisztériumhoz a február 28-án beküldött zárszámadásban az szerepel, hogy önök ezeket a pénzeket felhasználták. Ezek a pénzek közben a megyei munkaügyi központoknál tartós betétekben szerepeltek, azaz ezeknek a pénzeknek a kamataiból felújították a munkaügyi központ hivatali helyiségeit, ezekből a pénzekből időnként nem lehet tudni, hogy milyen célokra fordítottak. Mindenesetre ezek a pénzek az állami költségvetésbe akkor nem kerültek vissza, amikor az állami költségvetés hiánya egyfolytában nőtt, és amely hiány arra kényszerítette a pénzügyminisztert, hogy olyan újabb adótörvényeket terjesszen elő, amelyek az adóprést Magyarországon csak növelik. (Az elnök csenget.)
Bocsánat, túl hosszan beszélek valószínűleg, de azt gondolom, hogy a miniszter úr sem beszélt sokkal rövidebben, és néhány kérdésemre szeretnék rámutatni. (Zaj.)
Ön azt mondja, hogy a Foglalkoztatási Alap nem alkalmas arra, és nem az a célja, hogy profitot termeljen. Ezzel én tökéletesen egyetértek, de ha megnézi az Állami Számvevőszék jelentését, akkor azt is látja ön is, hogy kinek termelt profitot a Foglalkoztatási Alap. Profitot termelt a Foglalkoztatási Alap például a Munkaügyi Minisztériumhoz közel álló, annak szervezetéből kivált Sztáv AT Kft.-nek, amely megnyerte a legtöbb központi támogatást a képzésekre. Megnyerték, majd továbbadták alvállalkozásba. Olyan alvállalkozásokba, amely alvállalkozásokból 50–80 százalékos nyereséghányadra tett szert ez a cég. Ugyanígy ebből a Foglalkoztatási Alapból önök az ÉRÁK-nak, az Északi Regionális Átképzési Központnak a működését finanszírozták, és nem az oktatásait. Ezek a cégek a legdrágábban végezték a tanfolyamokat, sokkal drágábban, mint más cégek, és mégis ők kapták meg a tanfolyamokat. Utána nem ellenőrizték, hogy kinek, hogyan és mennyiért adják ki alvállalkozásba. (Az elnök csenget.)
.Szeretném még elmondani, hogy ön azt mondja, hogy én…
