SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr javaslata Országos Családvédelmi Alap felállítására vonatkozott, mely a segélyezési funkciókon túlmenően hivatott lenne egy országos intézményrendszer működtetésére is. Kifogásolja, hogy ezen indítványa még nem valósult meg.
Szeretném tájékoztatni a képviselő urat arról, hogy amikor 1992. április 7 -én indítványát megtette, a Népjóléti Minisztérium már kialakította családpolitikai koncepcióját és ehhez kapcsolódóan tárgyalta meg egy országos családvédelmi központ megalapításának lehetőségét. Ez utóbbi intézmény hasonló feladatokat is ellátna, mint amit javaslatában a képviselő úr említett.
Annak oka, hogy ebből mind a mai napig nem lett valóság, abban található, hogy több mint fél évig zárolva volt a minisztérium pénzeszközeinek felhasználása – nem az egészé, de jelentős részéé –, és az év során két alkalommal is drasztikus költségvetési csökkenést fogadtunk el, így a minisztérium költségvetésében szereplő egészségügyi és szociális meglévő intézmények működtetése is kritikussá vált. Ilyen körülmények között be kell látni, hogy új intézményrendszer alapításának nem igazán érkezett el az ideje.
Egy segélyezést megvalósító családvédelmi alap funkcióját gyakorlatilag ellátja a nevelési segély kiegészítés, melyre ebben az évben 2,8 milliárd állott rendelkezésre. Jövőre ez az összeg 1,8 milliárd, de ennek a csökkenésnek látni kell az okát. A szociális támogatásokról szóló törvénytervezet alapján – melyet remélhetőleg holnap támogatásával törvényerőre emel a tisztelt Ház – a nem rendszeres segélyezések a gyermekes családok körében is részben az újszerűen szabályozandó önkormányzati átmeneti segélyezési rendszerbe kerülnek át, annak pénzügyi hátterével együtt. Központi alap létrehozására végül is azért nem teszünk javaslatot, mert úgy ítéljük meg, hogy a segélyezendő, támogatandó családokat az önkormányzatok képesek elsősorban megtalálni, és ezeknek az eszközöknek is döntően az önkormányzatok felhasználási lehetőségeibe kell illeszkedniük. Az újonnan kialakításra javasolt támogatási rendszerek között – tehát a hosszabb távon elképzeltekre célzok – szerepel a gyermekes családok jövedelemkiegészítő rendszerének megteremtése is, amely ily módon gyakorlatilag átvenné vagy átveheti az alap funkcióját.
Ami végül is a családi pótlékra vonatkozó célzásokat illeti. A családi pótlék esetleges adóztatásáról megoszlanak a szakmai vélemények. A javaslatoknak nem az a célja, hogy a családi pótlék abszolút összege csökkenjék, vagyis amit a társadalom erre fordít, ez a 100-110 milliárdos összeg jobban elosztandó, mint ahogy ez jelenleg folyik. Az egyik lehetséges módszer – egyes szakértők véleménye szerint – az adóztatás, azonban az előkészítő munkálatok során be kellett látni, mai adórendszerünk sajátságait figyelembe véve, sok szempontot mérlegelve, nem lehetséges ennek a bevezetése, ezért ezt sem a Pénzügyminisztérium, sem a Népjóléti Minisztérium nem támogatta.
Mindezek alapján kérem a válaszom elfogadását. (Taps.)
