KELEMEN JÓZSEF (MDF)
KELEMEN JÓZSEF (MDF)
KELEMEN JÓZSEF (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szinte megdöbbentő néha ennek a magyar Parlamentnek a működése, mind a két oldalt beleszámítva. Ne haragudjanak, körülbelül két hete is fél 11-kor szóltunk hozzá, akkor is unta mindenki, alig voltunk 15-en. Én nem tehetek róla – meg még sokan mások –, hogy most 1 órakor tárgyaljuk ezt a törvényt.
Egy törvény tárgyalása a részletes vitában azért folyik, hogy én vagy mások valakit meggyőzzünk arról, amit módosítani akarunk, hogy az jó vagy nem jó. Miért nem lehet ezt elfogadni mindenkinek?
Hogy az utolsó napon csináljuk ezt, ez nem hibája senkinek sem, erre most került sor, és ezt tessenek szívesek meghallgatni! Miről van szó?
Én a zárórendelkezések 28. § c) pontjához szeretnék most hozzászólni, amely azt mondja ki, hogy az állam vadászati jogának hasznosításáról a földművelésügyi miniszter gondoskodik.
Azt szeretnénk kérni, hogy ne a miniszter gondoskodjon, hanem a módosítási javaslatunknak megfelelően, amelynek a száma 8115-ös. Ezt szeretném megindokolni, hogy miért szeretnénk ezt kérni, és szíveskedjenek meghallgatni.
Én Heves megyében, Szilvásvárad térségében vagyok képviselő. El kell oda jönni, és ha valaki részt vesz ott egy terepszemlén vagy végigjárja a terepet, akkor meglátja, hogy miért van erre szükség. Ha meghallgatnak – pár perc alatt végzek –, eldönthetik azt, hogy helyes-e, amit kérünk vagy nem helyes. (Zaj. – Közbeszólás az MDF soraiból: Halljuk!)
Olyan táj választópolgárait képviselem, ahol a természeti tényezők és társadalmi adottságok valóságos nagyítóként teszik tisztán láthatóvá, áttekinthetővé a mező-, erdő- és vadgazdálkodás mesterségesen szétválasztott, szembeállított, összekuszált, de valójában nagyon is egyszerű, és főleg egyszerűen rendezhető kérdését.
Az Északi-középhegység falvaiban lakók jó részének… (Zaj.) … Kérem, hogy ha nem mondhatom el, akkor… (Zaj. – Közbeszólások: Tessék! Mondjad nyugodtan!) … jó részének a természetvédelmi szempontból igen értékes erdők fenntartása és az évszázadokkal ezelőtt kiirtott erdőségek helyét elfoglaló lekopott, sovány, az átlagosnál lényegesen több munkáért jó, ha félterméssel fizető mezőgazdasági területek művelése ad elszomorítóan szerény, bizonytalan megélhetést.
Erre példa az, hogy az ott működő mezőgazdasági szövetkezetek egy része csődben van, a másik része pedig a csőd szélén áll. A termelési költségeket jelentősen növeli, a hozamokat pedig csökkenti a vadászatra jogosultak anyagi érdeke szerint itt is többszörösére duzzasztott nagyvadállomány. A tarthatatlan helyzetről a választópolgárok jogos panaszaira orvoslást keresve, két év alatt több levélben tájékoztattam a földművelésügyi miniszter urat. Tehát ez nem új keletű, nem most fogtam hozzá ehhez a munkához.
A válasz mindig megértő és biztató volt, csak éppen a gyakorlatban a bajokat okozó vadásztársasági "privilégiumukat" megtámadott bástyáinak megerősítésére indultak újabb és újabb, gyors és hathatós akciók.
Választási körzetemben az állam vadászati jogának hasznosításával megbízott egyik szerv, az Állami Erdőgazdaság megtette az első lépéseket a terhes örökség felszámolására. Saját üzemi vadászterületén szélesre tárva a kaput minden fizető vadászvendég előtt, a vadgazdálkodás bevételéből fedezni képes a költségeket. Beleértve minden érintett kártalanítást is.
Az általa haszonbérbe adott vadászati jog árát közvetve és közvetlenül a költségvetés javára, több százszorosára emelte. Kötelezte a vadászati jog haszonbérlőjét az okozott kár és kárelhárítás költségeinek részleges megtérítésére. E váratlan, egyes társaságoknál több millió forintot kitevő teher alatt egyetlen vadásztársaság sem omlott össze, csupán néhánynak több nagyvadelejtési jogát kellett piaci áron átengedni azoknak a vadásztársaiknak, akik nem örökölték a múltból a területes vadászok kivételes jogait.
Saját vadászatukért természetesen továbbra sem kell fizetniük, és arról a térítésmentesen, adózás nélkül hazavihető úgynevezett vadvészről sem kellett lemondaniuk, amely országosan évenként kétmillió kilogramm vadhús körül mozog.
Egy másik bérbeadó, azaz a vagyoni értékű állami joggal gazdálkodó szerv, az első fokú vadászati hatóság, a Megyei Földművelésügyi Hivatal korántsem hasonló motorja, hanem inkább jó hatásfokú fékje a szükséges sürgős változásoknak.
Konkrét példák hosszú során okulva kérem képviselőtársaimat, hogy az állami vadászati joggal való gazdálkodást – a többi állami vagyonhoz hasonlóan – ne a minisztériumra, azaz gyakorlatilag a gazdálkodás tervezésére és ellenőrzésére hivatott hatóságra, hanem a gazdálkodásra minden szempontból felkészült és alkalmas állami vagyonkezelőre bízza.
Csupán ennyi lenne a kérésünk, és nem akarunk semmi kellemetlenséget senkinek se. Kérem ehhez a szíves támogatásukat, és köszönöm, hogy meghallgattak! (Taps.)
