PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megjegyezni, elnök úr, hogy ez egy olyan vita, ahol a részletes vita második fordulójában vagyunk. Tudniillik a múltkori alkalommal, akkor kellett volna figyelmeztetni elnök úrnak Mezey és Bánffy képviselő urakat, hogy általános vita van, és nem részletes.
Én azt gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, a vadászat-erdészet kérdése, az erdészeti és vadászati alap, amit indokolni kell, hogy miért akarjuk összevonni, és a törvény szerkezete adja, hogy ha ezt a két fejezetet össze szeretnénk vonni, akkor alaposan megindokoljuk. (Közbeszólás a bal oldalon: Helyes.)
Nos, én először ezzel szeretném kezdeni, és lehet, hogy általános elemeknek tűnnek, de még egyszer mondom: e két pontról van szó, és ilyen szempontból a részletes vitába illik.
Nagyon röviden pontokban szeretném elmondani, hogy miért kívánjuk összevonni a két alapot, illetve mit érünk el akkor, ha a két alapot összevonjuk.
Véleményünk szerint az egységes erdészeti alappal megvalósul a régen áhított egységes élőhely-gazdálkodás. Így az erdei ökoszisztéma, mint egész, egy gazdálkodó kezébe kerül, ahol a harmónia így már könnyen fenntartható. Az esetleges hibák esetén, amelyre vadász képviselőtársaim többször hivatkoztak, nincs mód egyszerűen más gazdálkodóra hivatkozni, adva van, egy a gazdálkodó, gazdálkodik az erdei ökoszisztéma két nagyon fontos és lényeges elemével, amelyeknek eltolása a másik kárára véleményünk szerint nem ildomos, ami a mai helyzetben nyilvánvalóan megvan.
Ezáltal az erdészek kezébe kerül a vadgazdálkodás, akiknek – csak mellesleg kívánom megemlíteni – ez a tanult szakmájuk. Míg a vadásztársaságoknál ilyen szempontból nagyon kevés a szakember, és azt hiszem, egy ilyen fontos területen, ahol – mint Bánffy képviselőtársam mondta – nemzeti kincsről van szó, elengedhetetlen, hogy megfelelő szakembergárda álljon rendelkezésre. (Közbeszólás a bal oldalon: Így van.)
Az összevonás után az erdő ellátja a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét, és kifejti a szociális, az emberi egészség megőrzésében játszott funkcióit, amely megőriz és fenntart. Mivel az erdő az egész társadalom ügye, míg a vadászat egy nagyon szűk rétegé.
Ezzel az összevonással megtesszük az első lépésünket a nonprofit típusú erdőgazdálkodás felé. Elkerülhető az érdekkülönbségeken alapuló erdész-vadász szembenállás, ami eddig is, és ezután is teljesen indokolatlan. Tudniillik mind a kettő egy nagyon szép tevékenység: csak míg az egyik egy nagyon szép sporttevékenység, addig a másik, a vadgazdálkodás egy nagyon fontos gazdálkodás, ami a nemzeti kincs megőrzésében játszik fontos szerepet. (Közbeszólások a bal oldalon: Így van.) Végre elérhető lesz a nem kívánatos és genetikai szempontból kimondottan káros, nagyobbrészt selejtes állomány kilövése, ami közvetlenül vagy közvetve növeli az államkassza bevételét, valamint csökkenti az erdőfelújítás költségeit. Ugyanis itt azt tisztán kell látni, hogy addig, amíg – Bánffy képviselőtársam és négy társa leírta, dokumentálva van – kiadással nem rendelkező 50 millió dolláros évi bevétel van, ugyanakkor az erdőfelújítási alap üres.
Kérdezem én azt, hogy egy erdőfelújítási alap hogy lehet üres, ha az erdei ökoszisztémának az egyik eleme évente kiadás nélkül 50 millió dollárt hoz be? Ezt a pénzt oda kell visszaforgatni. Ebben az esetben ez megvalósul, azt gondolom. (Helyeslés, taps.)
Ezáltal a vadkár rendezése mind az erdei, mind a mezei kultúrákban a normális kerékvágásba kerül, és nyilvánvalóan megtérítésre kerül. Megszűnik a területes vadásztársaságok monopóliuma, amellyel eddig azokat is kirekesztették, akik kárára folytatták a tevékenységüket. (Közbeszólás a bal oldalon: Helyes.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársam szavaival élve szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba, és csak a tényekről beszélni a számok tükrében.
Először Mezey Károly képviselőtársam állításaival kívánok foglalkozni, megcáfolva azt, amit ő mondott, hogy azok a képviselők, akik figyelnek erre a vitára, ne csak egy oldalról tájékozódjanak, mert ennek a dolognak két oldala van minimálisan. (Közbeszólás a bal oldalon: Helyes.)
Először is képviselőtársam azt állítja, hogy az indítványozók nemcsak politikai palettán sokszínűek, hanem foglalkozásukat illetően is. Hiszen van közöttük környezetvédő szakember, építészmérnök, jogász, erdész, állatorvos, és két tsz-elnök személyében mezőgazdász.
Én azt gondolom, ha képviselőtársam megszólít bennünket, és sérelmezi, hogy mi milyen sokszínűek vagyunk a politikai palettán, ami nem baj: azt gondolom, ha mi többször hivatkozunk arra, hogy hatpárti egyeztetésekre van szükség, miért baj, ha itt most hat párt képviselői adnak be módosító indítványt? Akkor kell venni a fáradságot, és megnézni, hogy vajon szakmailag milyen színesek ezek az emberek a palettán.
Nos, itt nagyot tévedett, mert van vadgazdálkodási vizsgával rendelkező szakember kettő is, több a környezetvédő szakember, mint ahogy ön említi, és azt hiszem, több a mezőgazdász is, mint ahogy ön említi, tehát nem helyes az, ahogy ön mondta, nem lehet azt mondani, hogy ezek az emberek nem szakemberek. Ezek az emberek legalább annyira szakemberek a vadgazdálkodást illetően, mint azok a vadász képviselők, akik itt benn ülnek a Parlamentben.
Abban is korrigálnom kell önt, hogy a két alapot azért akarjuk összevonni, mert sok az erdőben a vad, ami önmagában igaz, ennél azonban nekünk sokkal több és döntő érveink vannak, amiket majd el fogok sorolni.
Másodszor: nehezményezi képviselőtársam, hogy olyan módosító indítvány lett benyújtva a vadgazdálkodási alapokhoz, amely a vadállománynak a napi gazdasági kérdésekhez való degradálódásával járna.
Ezzel szemben mi az igazság?
A vad az erdő és a mező életközösségének a tagja, őshonos fajai természeti örökségünk részei. Vadfajaink táplálkozásuk, viselkedésük révén hatással vannak élőhelyükre, éppen ezért a vadgazdálkodás az erdőgazdálkodás és a mezőgazdálkodás szerves része, attól térben és időben nem elválasztható. (Közbeszólás a bal oldalon: Így van.)
A vadgazdálkodás bármilyen jellegű elkülönítése nevezett területektől ökológiai, biológiai és ökonómiai abszurdum, vagyis a vadgazdálkodás egyértelműen a gazdálkodás szférájába tartozó tevékenység. Ezért is kell a nemzeti kincs védelmét, fenntartását felügyelő minisztériumnak elválni a gazdálkodást felügyelő minisztériumtól.
(0.10)
Harmadszor: képviselőtársam másik állítása, hogy egyes erdészek a vad kiirtására, vad nélküli erdő kialakítására törekednek. Első kérdésem: miből gondolja ezt? A második: olyan erdő nincs, amiben nincs vad, tudniillik az erdő fogalmába beletartozik, hogy a fa, a vad, a gomba, a virágok és a talaj, ez mindig együtt adja az erdőt, nincs erdő vad nélkül. Ilyen vadászt, ilyen erdészt én nem ismerek, aki vad nélküli erdőt szeretne. Azt faültetvénynek hívják, tisztelt képviselőtársaim, és azt gondolom, hogy ilyen erdőt mi nem szeretnénk. Lehet, hogy vannak szélsőséges elemek, akik ilyenben gondolkodnak. Azt hiszem, nagyon szűk ez a réteg, és pontosan ezért van szükség erre a bizonyos felügyelő-minisztériumra, amely – még egyszer mondom – a gazdálkodástól elválik, hogy ezeket a szélsőségeket ugyanúgy ki tudja küszöbölni, mint azokat a szélsőségeket, amelyek a hétszeres szarvas-, vaddisznó- és őzállományban érdekeltek. Ez egy nagyon természetes dolog, és azt gondolom, meg is kell oldani a jövőben.
Én azt gondolom, hogy ugyanakkor, amíg azt mondják képviselőtársaim, hogy ebben érdekeltek az erdészek, ők megfeledkeznek arról, hogy a túlszaporodott nagyvadállomány mellett betelepítették a faunaidegen nagyvadfajokat, amelyek jelenleg óriási károkat okoznak erdeinkben, egyes területeken pedig már magát az erdősítést is veszélyeztetik, illetve azt lehetetlenné teszik.
Az erdészek nem a vad kiirtását kívánják, hanem létszámuk olyan mértékre történő lecsökkenését, amelyet az adott terület vadeltartó, illetve vadtűrő képessége elbír.
Negyedszer: képviselőtársam hivatkozik a riói biodiverzitás-egyezményre. Furcsállom, mert ha alaposan átolvasná az egyezményről készült beszámolókat, akkor igencsak meggondolná, hogy mit mond. Az egyezmény ugyanis az élőhelyek természetes élővilágának a fenntartását kívánja szolgálni, jelen esetben nálunk ez nemigen lehetséges, hiszen egyáltalán nem hazánk erdei természetes élővilágának fenntartását szolgálja a betelepített korzikai muflon és dámvad, a többezerszám szabadon engedett, nevelt fácán. Ugyanakkor az elkeseredett düh, amivel az éppen terjeszkedő nagyragadozók ellen lépnek fel, agyonlőve az egyébként több nemzetközi egyezmény által is védett farkast, medvét, vajon minek minősíthető?
Ötödször: Mezey képviselőtársam kijelenti, hogy az erdészeti alapnak semmi köze nincs a vadászati alaphoz, annak beolvasztása előre eldönteni a vadászat jogának kérdését, és egyáltalán nem a vad védelmét szolgálná. Ez nem így van, képviselőtársam.
Aki előre szeretné biztosítani a vadászat jogának hovatartozását, az sajnos, az előterjesztő. Mi köze ugyanis egy alapokról szóló törvénynek ahhoz, hogy kié a vadászati jog? Az a vadászati jog, amely a készülő vadászati törvényben még úgy szerepelt először, hogy a földtulajdonosé. Ez a Parlament évek óta azon küszködik, hogy a tulajdonjogot rendezze, kárpótlási törvényeket hozunk. Ugyanakkor egy nagyon fontos elemnél, a vadnál ezt a tulajdonhoz rendelt jogot az államnak kívánják adni. A készülő törvénybe a vadász képviselőtársaim indítványára egy új variációként kerül be, ami aztán a) variáció lett, és az eredeti variáció a b) variációként futott, ahol az állam, illetve a földtulajdonos vadászati joga szerepelne.
Ahogy az előbb említettem, a vad élőhelye az erdő, a mező és a vizeink. Az számunkra természetes, ha a vadgazdálkodás az élőhelyeken folytatott gazdasági tevékenység szerves része. Jelenleg – mint említettem – ez sajnos nem így van. De a mindössze néhány ezer területes sportvadász folytatja a vadgazdálkodást, esetenként tevékenységükkel óriási károkat okozva a területen gazdálkodónak.
A tervezett vadgazdálkodási alap bevételi forrásai igenis a gazdálkodót kell hogy illessék, hiszen a vadgazdálkodás és a vadászat az ő területükön történik. Ma már nem engedhető meg, hogy valaki úgy hódoljon a hobbijának, hogy annak következményeit ne vállalja, nevezetesen: úgy vadászhasson, hogy a földterület kezelője, használója, tulajdonosa abba ne szólhasson bele, következményeit viszont viselje.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mind a két képviselőtársam elkövetett számomra egy súlyos számszaki szakmai hibát, amelyet sajnálatos módon a miniszter úr vezetett be, akik készítették neki a beszédet és sok statisztikát adtak. A következőről van szó: nevezetesen mind a ketten a következőt állítják, a vadeltartó területek 18%-a csak az erdő, és itt él a nagyvadak zöme. Bánffy képviselőtársam ehhez még hozzáfűzi, hogy a többi 82%-on mezőgazdasági művelés folyik.
Hát, kérem szépen, ez a tévedés miből adódik? Nevezetesen abból, hogy az ország egész területének 18%-a az erdő, míg a szántóföldű művelés csak 51%-on folyik. Na már most, ha valaki azt mondja nekem, hogy ezen az 51%-on, mondjuk, a több mint egymillió hektárnyi búzaterületen, vagy egymillió hektárnyi kukoricaterületen vadgazdálkodás folyik, az, gondolom, nem mond igazat. Ezeken a területeken nem vadgazdálkodás folyik, hanem vadgarázdálkodás folyik, tudniillik ezeken a területeken a vad károsítja a kultúrát. Tehát károkat okoz, amelyet a vadgazdálkodónak meg kell téríteni, mert ezek nem vadgazdálkodási területek. Ezek növénytermesztési kultúrák, ezek mezőgazdasági kultúrák. Esetenként intenzív növénytermesztés folyik ezeken a táblákon.
Tehát ezt az 51%-ot, nagyon szépen kérem önöket, még csak véletlen se számolják a vadgazdálkodási területekre. Tehát már csak 49 maradt, ebből 18 az erdő. De menjünk tovább, mert van ennek a dolognak egy érdekesebb része is, nevezetesen, nagyon furcsa, hogy képviselőtársaim vadgazdálkodási területnek tartják mondjuk a Parlament területét és a Kossuth teret is, tudniillik az ország területébe ez is bent van. Nevezetesen ezek a területek az országban 10-12%-ot tesznek ki. Innentől kezdve már nagyon szépen látható, hogy az erdő mellett vadgazdálkodási szempontból – még egyszer mondom, vadgazdálkodási szempontból szóba jöhető területek kisebbek, mint az erdei területek.
A másik kérdés viszont szakmai. Én nagyon örülök, hogy a Kormány tagjainak is tetszik. Nem tudom, hogy melyik része tetszik, de majd… (Közbeszólások az MDF soraiban: Mindegyik. Élvezzük. – Zaj.)
