HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Évről évre visszatérő feladata a Parlamentnek, hogy megtárgyalja a családi pótlék emelésének az évi szabályait.
A tavalyi év folyamán felmerült, hogy az eddigi, bizonyos mértékig mechanikus toldozgatás-foldozgatás helyett koncepcionálisan is átgondoljuk a családi pótlék rendszerét, és azon esetleg lényeges változtatásokat hajtsunk végre. Erre két irány is mutatkozott az elmúlt évben. A szociális törvénytervezetnek egy nyári változatában még benne szerepelt a családi pótlék is mint alanyi jogon járó ellátás. Ez tulajdonképpen a mostani – ha ez a tervezet vátozatlanul került volna a Parlament elé, akkor ez a mostani – helyzetet erősítette volna meg, vagyis azt, hogy differenciálás nélkül minden gyermekes családnak jár a családi pótlék. Már a differenciálás hiányát úgy értem, hogy a jövedelmi viszonyokat ez a rendszer semmilyen módon nem vette volna figyelembe, hanem csak a gyerekek számát, illetve a gyermekek egészségét, állapotát.
Mivel a szociális törvény minden ellátást valamilyen módon a mindenkori öregségi nyugdíjminimumhoz viszonyított, nagy valószínűséggel – ha benne marad a családi pótlék a szociális törvényben – ennek a szabályozása is valahogy a mindenkori öregségi nyugdíjminimumhoz képest határozódott volna meg. Ez lehetővé tette volna, hogy legalább a nyugdíj és a családi pótlék valamennyire együtt mozogjon.
Végül azonban a Parlament elé kerülő végleges változatba már nem került be a családi pótlék. Méghozzá azért nem került be, mert közben kormányzati körökben felvetődött, hogy igenis jövedelmi viszonyok szerint differenciálni kell, és ezt a differenciálást a kiszivárgott hírek, sőt bizonyos előkészítő írásos anyagok alapján úgy képzelték el, hogy valamilyen módon a jövedelemadóztatásba épüljön be a családi pótlék, és ily módon lehetővé válik, hogy különböző jövedelmű családok különböző összegű családi pótlékot kapjanak.
Végül azonban ezt a megoldást sem merte vagy akarta a Kormány a Parlament elé terjeszteni, tehát se a szociális törvénybe nem került be a családi pótlék, se az adóztatásba nem épült be a családi pótlék differenciálása. A most előttünk fekvő javaslat végül is a legmechanikusabb megoldást választotta: pillanatnyilag egységesen, 150 forinttal kívánja emelni a családi pótlékot.
Felmerül a kérdés, hogy ez mire elég. Az Újpesti Családsegítő Központ legújabb létminimum-számítási adatai szerint januárban, decemberhez képest, a létminimum szintjén élő családok megélhetési költségei 5 és fél százalékkal emelkedtek. Ezt az 5 és fél százalékos emelkedést ez a bizonyos 150 forint – de hát hangsúlyozom, hogy ebben az emelkedésben még nincsenek benne a közeljövőben várható közüzemidíj-emelések, és nincs benne az év hátralévő részében végbemenő inflálódásnak a többletköltsége – tehát ez a 150 forint a legalacsonyabb családipótlék-kategóriában – tehát ott, ahol egy házaspár nevel egyetlen gyermeket – nagyjából az eddigi, az év eddigi részében végbement áremelkedést, illetve költségnövekedést fedezi, viszont ahogy feljebb haladunk a különböző kategóriák szerint, minél nagyobb családipótlék-összegről van szó, annál inkább elmarad már most az eddigi áremelkedésekhez képest is a családi pótlék emelésének az összege. Tehát ez a 150 forintos emelés ebben a mechanikus formában eléggé elfogadhatatlan, és elég jól jelzi azt, hogy milyen nagy veszteség éri a családokat azzal, hogy nem került koncepcionálisan átgondolt módon rendezésre a családi pótlék ügye.
Ez annál is inkább aggasztó, mert a családi pótlékkal kapcsolatos törvénynek a mostani módosítása egyúttal azt is előírja, hogy ezentúl a családi pótlék felülvizsgálatára csak évenként egyszer, a költségvetési törvény tárgyalása kapcsán kerül sor, amit azért nehezményezünk, mert az elmúlt évek gyakorlata az volt, hogy a családi pótlékot évente kétszer vizsgálták felül; és ezt mi egy nagyon szerencsés vívmánynak tekintettük a korábbiakhoz képest, hiszen különösen egy ilyen időszakban, amikor a gazdasági folyamatok nehezen kiszámíthatóak, és a reálfolyamatok gyakran eltérnek az előre jósolt, várható fejleményektől, és az inflálódás, az infláció mértéke is nagyon nehezen kalkulálható, akkor lényegesen szerencsésebb lenne megtartani ezt az évi kétszeri felülvizsgálatot, mert ez némi esélyt adna arra, hogy a korrekciók a reális gazdasági folyamatok szerint mennek végbe, és legalább a különböző szociális ellátások összehangolása ily módon jobban elvégezhető.
(18.00)
Végezetül még egy megjegyzést szeretnék tenni: a mostani módosítási javaslat elhagy a családipótlék-törvényből egy bekezdést, amely a jogerős büntetésüket töltő fiatalkorúak családi pótlékáról intézkedett. Ehelyett az állami gondozásban lévő, de büntetés-végrehajtási intézetbe bírósági ítélettel utalt fiatalok családi pótlékát az állami gondozást végző intézethez utalja, ugyanakkor ily módon ennek az általam említett bekezdésnek az elhagyásával tulajdonképpen azok a fiatalkorúak, akik családban nevelkedtek, mielőtt a börtönbe kerültek, meg vannak fosztva a családi pótléktól, őutánuk senki, semmilyen formában nem kap családi pótlékot. Ezt megengedhetetlen diszkriminációnak tartjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)
