BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én nem tartom véletlennek, hogy sem az MDF, sem a Kisgazdapárt, sem pedig a FIDESZ nem állított az első sorban vezérszónokot. Ezt bizonyos értelemben politikailag felfogva halogató taktikának tartom, hogy majd meglátjuk, hogy vagy mint alakul, és utána foglalunk majd állást, és teljes egészében igazuk van.
Igazuk van, hogyha a társadalombiztosítás irányítási rendszerének a történetét nézzük. Most a szokásoktól eltérően elég sokat fogok idézni az 1950-es, illetve az 1984-es évből, annak a sajtójából. 1950-ből azért, mert a társadalombiztosítás akkor került a SZOT irányítása alá, 1984-ből pedig azért, mert akkor került ki. És fogok még én idézni a Szakszervezeti Világszövetség X. Szakszervezeti Világkongresszusának az anyagából is, és akkor talán képben lesznek a képviselőtársaim is, és megfelelőképpen tudják fölfogni azt, hogy micsoda balfogás történt azáltal, hogy a kormány és a szakszervezetek úgy állapodtak meg, ahogy megállapodtak, és amelynek nyomán ezt a törvényt beterjesztették.
Az idézet első része Apró Antaltól származik, aki a Szabad Nép 1950. szeptember 26-i számában a következőket írta:
"A felszabadulás óta a társadalombiztosítás szervezésében jelentős szerep jutott a szakszervezeteknek. A párt útmutatása alapján a szakszervezetek XVII. kongresszusa elhatározta a széttagolt, egymástól különálló, több mint tíz biztosítóintézet összevonását. Ma a vasút dolgozóinak kivételével, akiket külön biztosítóintézet lát el, egységes a társadalombiztosítás. A biztosításra jogosultak száma családtagokkal együtt mintegy három és fél millió. A mi pártunk Rákosi elvtárs vezetésével a legnehezebb illegalitás idején harcos tiltakozást szervezett, és követelte, hogy a dolgozók filléreit ne a tőkések támogatására, hanem a munkások szociális helyzetének javítására fordítsák. A társadalombiztosítás vezetése kerüljön a dolgozók kezébe. Ez volt a párt főbb követelése e téren.
A szovjet nép hősies, győzelmes harca, a felszabadulás lehetővé tette, hogy végrehajtsuk a társadalombiztosításban a döntő fontosságú reformokat. Most pedig újra nagyot haladunk előre abban az irányban, hogy a dolgozók még szilárdabban kezükbe vegyék a társadalombiztosítás vezetését. A magyar szervezett munkásság, a szakszervezetek számára a párt és a kormány megbízatása nagy megtiszteltetést és felelősséget jelent. A dolgozók jólétével, életkörülményeivel való fokozottabb törődés hozzájárul ahhoz is, hogy a szakszervezeti vezetés közelebb kerüljön a tömegekhez." Aktuális gondolat, hogy így mondjam.
"A szakszervezetek számára nagy megtiszteltetést, komoly iskolát jelent a társadalombiztosítási ügyek igazgatása. E téren a szovjet szakszervezetek hatalmas tapasztalatokkal rendelkeznek. E tapasztalatok felhasználása felbecsülhetetlen segítséget ad majd ahhoz, hogy eredményesen megoldjuk a párt és a Kormány megbízatását, a társadalombiztosítás új feladatait."
Eddig az Apró Antaltól vett idézet.
Erre a SZOT válasza, reagálása:
"A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1700000 szervezett dolgozó nevében melegen üdvözli a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Népköztársaság kormányának nagy jelentőségű elhatározását, amellyel az állami társadalombiztosítás vezetését a szakszervezetekben tömörült dolgozók kezébe adta. Ez a rendelkezés hatalmas lépést jelent előre a dolgozó tömegek szociális gondozása terén."
Majd így folytatódik:
"Munkásosztályunknak ez az újabb vívmánya azért vált lehetségessé, mert a dolgozók hűen követték a Magyar Dolgozók Pártját, bölcs vezérünket, Rákosi Mátyás elvtársat, áldozatos munkával, a termelés fokozásával, munkaversennyel sikeresen építik a szocializmust hazánkban."
Ezt követően 1982-ben a X. Szakszervezeti Világkongresszus – amelyikről tudjuk, hogy moszkvai befolyás alatt is állt a Szakszervezeti Világszövetségen keresztül – társadalombiztosítási chartája a következőket írja, nyolcadik francia bekezdés ez, második részben.
"A társadalombiztosítást demokratikusan kell vezetni. Ez magában foglalja, hogy a szakszervezetek reprezentatív szervezeteié a vezetés. Ők a legalkalmasabbak arra, hogy felfogják és meghatározzák a szociális szükségleteket, és ezért arra is, hogy kidolgozzanak egy ezeknek megfelelő szociális védelmi politikát.
Ez a demokratikus vezetés feltételezi, hogy a dolgozók képviselőit ők maguk válasszák minden szervezeti szinten. Az állami ellenőrzés csak utólag történjék. Így a reprezentatív szakszervezeti szervezetekre hagyva a felelősséget a vezetésért és a dolgozókat megillető szociális alapok felosztásáért."
Most ugorjunk még két évet, és idéznék Gáspár Sándor 1984-es beszédéből.
"Mai ünnepségünket annak szenteljük, hogy egyrészt megköszönjük azok tevékenységét, akik közreműködtek az elmúlt 33 év alatt, és egy kicsit a jövőbe tekintve beszéljünk közös feladatainkról is, amelyek az új szervezeti formából fakadnak. Mint ahogy annak idején magától értetődő volt az, hogy a szakszervezetek kezébe kerüljön a társadalombiztosítás irányítása és fejlesztése, most olyan természetes, hogy a társadalmi fejlődés következményeként változtassunk azon a konstrukción, amivel eddig dolgoztunk.
Milyen lesz most a mi társadalombiztosításunk? Állami vagy szakszervezeti? Nem, egyik sem. Ez önkormányzati szocialista társadalombiztosítás, amelynek néhány hete létrehozott önkormányzati szervében, a Társadalombiztosítási Tanácsban változatlanul megvan a szakszervezetek meghatározó szerepe, befolyása és lehetősége. Az új szervezeti forma sokkal fejlettebbnek ígérkezik, az önkormányzattal a társadalombiztosítás sokkal demokratikusabb lesz. Tehát sokkal demokratikusabb lesz ez a társadalombiztosítás, a rendelkezésre álló anyagi eszközöket több vélemény figyelembevételével jobban tudjuk elosztani."
Végezetül idéznék a SZOT akkori titkára beszédéből, vagyis dr. Csehák Juditnak 1984 júliusában elmondott beszédéből.
(18.50)
"Gyakran felvetődik az a kérdés, hogy az 1950-ben létrehozott és a legutóbbi időkig eredményesen működő irányítási rendszer biztosít-e elegendő mozgásteret a társadalom minden rétegének érdekében tevékenykedő képviseleti szervek számára. Helyes-e, ha továbbra is egyedül a szakszervezetek képviselik az önkormányzati elv érvényesülését ezen a fontos területen? Napjainkra megérlelődött a felismerés, hogy éppen az önkormányzati jellegzetességet erősítve változtatni szükséges."
Tehát a szakszervezeti irányítást elítélte. Ugyancsak elítélte az ÁBMH akkori vezetője, Rácz Albert is, hivatkozva az MSZMP Központi Bizottságának 1983. októberi ülésére. "Régóta köztudomású, hogy e funkció valójában nem a szakszervezetek tevékenységi körébe tartozik, de mert kiválóan oldotta meg a szakszervezeti mozgalom, mindaddig nem volt érdemes változtatni rajta, amíg meg nem értek ennek a feltételei."
Képviselőtársaim! Olyan tényeket olvastam fel, amelyek, remélem, elgondolkodtatják önöket, és azt a verziót is, ahogy ez bekerült a magyar Országgyűlés elé. Itt három kérdés vetődik föl. Az egyik: alkalmasak-e a szakszervezetek a társadalombiztosítás irányítására?
A másik: hogyan lehet biztosítani a társadalombiztosítási jogviszonyban állók autonómiáját és önigazgatását?
A harmadik: milyen verziók lehetségesek?
Ha a létszámot nézzük, a társadalombiztosítás több mint 10 millió embernek nyújt ellátást. A szakszervezetek összlétszáma egészen jóindulatú becsléssel a kétmilliót nem éri el. Ha figyelembe vesszük az elmondottakat, és összehasonlítjuk például '50-ben, amikor 1,7 millió volt a szervezett szakszervezeti tag, ugyanakkor a társadalombiztosítás 3,5 millió embernek nyújtott ellátást, egy kicsit furcsának tűnik, hogy most egy kétmilliós szerveződés próbálja irányítani 10 millió embernek az ellátását. Elvileg megtehetné, de gyakorlatilag politikailag elhibázott lépésnek tartom, mert a szakszervezeteknek nem az államigazgatási jellegű feladatok ellátása a feladata, hanem az érdekérvényesítés, az érdekképviselet. És ezt meg lehet találni abban az esetben, ha nem hatalmi tényezővé akarnak válni, hanem megmaradva a polgári demokrácia szabályai között és megmaradva azon a szinten, ami egy polgári demokráciában a szakszervezeteknek kijut. Ne politikai, gazdasági vagy társadalmi hatalomra vágyjanak, hanem a legalsó szinteken képviseljék a dolgozók érdekeit, magukon a munkahelyeken elsődlegesen, természetesen meghagyva a fölső szintű egyeztetést a Kormánnyal is, mielőtt beterjeszti a Parlament elé. Én ilyen szempontból nem tartom elfogadhatónak ezt a törvényjavaslatot.
A másik: a botrányok miatt. Az, hogy kirobbant az Építők Szakszervezetének a botránya, ez csak az első. Tudomásom van róla, hogy még számos botrány elé nézünk. Az Építők Szakszervezetének 260 millió forintos hiánya mutatkozik, illetve fedezetlen váltó kibocsátása történt. Egyes hírek szerint más szakszervezetek sem mentesek bizonyos korrupciós jellegű – nem mondom korrupciónak, de korrupciós jellegű – megoldásoktól. Nem véletlen, hogy a vagyonmegosztás terén nem történt egyetértés a szakszervezetek között. A hat szakszervezet egyetértését úgy, ahogy van, méltánylandónak tartom, de az érdekvédelem nem korlátozódik csak a hat szakszervezetre.
Nem véletlen az sem, hogy legitimációs problémák merültek föl. Egy legitimációs válságos időben ilyen megbízatást adni rendkívül problémásnak tartom, és komoly aggodalommal nézek elébe.
Fölvetődik a kérdés, hogy a skandináv országokban a szakszervezetek komoly befolyást gyakorolnak, és az övék. De azt nem szabad elfelejteni, hogy a skandináv országokban a lakosságnak 80-95%-a érdekvédelmi szervezetekbe tömörült, míg Magyarországon – mint ahogy mondtam – az arány körülbelül csak 20%. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni, és megfontolandónak tartom, mielőtt még ezt a törvényjavaslatot tovább vitatjuk.
A második kérdés: hogyan lehet biztosítani a társadalombiztosítási jogviszonyban állók autonómiáját? Az előbb felolvasottak alapján két verzió volt. Az egyik, hogy a szakszervezeté legyen, a másik pedig, hogy államigazgatási jellegű, amelyiknek a szakszervezetek mint reprezentatív szervezetek a társadalombiztosítási tanácsokban korrigáló lépéseket tehetnek. Nos, van még ezenkívül számos más verzió. A német verzió például a munkáltatók és munkavállalók által jeleníti meg az érdekképviselet, a társadalombiztosítás önkormányzatát.
Más országokban is inkább afelé tendálnak, hogy akik társadalombiztosítási jogviszonyban állnak, azok képviseljék, nem pedig egy meghatározott társadalmi szervezet vagy egyesület. S itt hívom fel a figyelmet arra, nem azt mondom, hogy a járulékfizetőt, mert ez nem igaz. Mert abban a pillanatban 4 millió embert kiszakítanánk ebből. Mert 4 millió ember Magyarországon ma már nem fizet járulékot. Gondolok a gyermekekre és gondolok a már nyugdíjasokra.
A harmadik kérdés, hogy milyen verziók lehetségesek. Elhangzottak már, hogy lehet közvetlen választás, amit a kormány-előterjesztés is tartalmaz. Lehet közvetett, delegálás útján, ez is megjelenik. És lehet egy harmadik is, ami az elektori rendszert tekinti alapvetőnek.
Úgy gondolom, hogy mindenképpen megfontolandó a jelenlegi helyzetben maga a társadalombiztosítási önkormányzati képviselő-választás is. Megfontolandó, hogy levegyük-e a napirendről vagy sem. Megfontolandó az, hogy nem lenne-e célszerű a felügyelőbizottságokat felruházni bizonyos jogosítványokkal, és az érdek-képviseleti, érdekvédelmi szervezetet bizonyos felügyelőbizottsági jogosítványokkal, tehát a társadalmi nyilvánosságot biztosítva lássák el azokat a funkciókat. De én úgy gondolom, hogy ez nem valószínű, tekintettel a Kormány és a szakszervezetek közötti megállapodásra.
Én mindenképpen azt tartom célszerűnek és logikusnak, ha a társadalombiztosítási önkormányzati képviselőválasztásokat valamiképpen elodázzuk. Igaz, hogy nem fog április 2-ig megtörténni, de nem tartom célszerűnek, hogy minimális alsó határ nélkül, akár 10 ember megválassza az önkormányzati képviselőket, mert ez nem jelent több demokráciát, sőt éppen a demokrácia eszméjét silányítja le. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
