KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valószínűleg megint igen népszerűtlen feladat jutott nekem, hiszen az általános elégedettség hangulatában egy picit ünneprontónak kell lennem.
Úgy ítélem meg ugyanis, hogy sokadszor fordul elő, hogy egy parlamenti döntésre olyan késedelemmel kerül sor, hogy maga a késedelem rombolja a Parlament tekintélyét, és a létrehozandó intézmény működését szinte megoldhatatlan nehézségek elé állítja.
Most két olyan döntés előtt állunk, amikor ez a késedelem ezekkel a szomorú következményekkel jár. Az egyik a társadalombiztosítási önkormányzat létrehozása, a másik pedig az üzemi közalkalmazotti tanácsok választására vonatkozó újabb döntés.
Több mint egy évvel ezelőtt a társadalombiztosítási önkormányzat igazgatásáról szóló törvény vitája során a szocialista frakció abból indult ki, hogy az önkormányzat léte a társadalombiztosítás hatékony és demokratikus működésének a feltétele.
A Kormány indoklásában akkor az az érv szerepelt első helyen, hogy a társadalombiztosítási önkormányzat meg fogja könnyíteni a társadalombiztosítás reformjában az érintettek részvételét.
Akkor Csehák Judit, a szocialista frakció vezérszónoka felhívta a figyelmet arra, hogy ez a megközelítés formális. Ma abban a sajátos helyzetben vagyunk, hogy ez a formális megközelítés ma már tartalmivá vált, és az önkormányzat hiánya a demokratikus működést lehetetlenné teszi.
Nem tudok ugyanis egyetérteni Kulin Sándor képviselőtársammal abban, hogy a több mint egy évvel ezelőtt választott átmeneti megoldás: a felügyelőbizottság életre hívása valamilyen módon előképét adta volna a társadalombiztosítási önkormányzatnak. Ma viszont olyan helyzetben vagyunk, hogy a társadalombiztosítás egésze olyan döntések előtt áll, illetve olyan döntések születtek a közelmúltban, amelyek önkormányzat nélkül rendkívül súlyos következményekkel járhatnak.
Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy társadalombiztosítási önkormányzati testületek híján a közelmúltban a Parlamentnek kellett döntenie a társadalombiztosítási kötvények kibocsátásáról. De előttünk áll egy döntéssorozat, és nagyon súlyos következményei lennének annak, hogyha időszűke miatt arra kényszerülne a társadalom, vagy arra kényszerülne a társadalombiztosítás, hogy önkormányzati testület nélkül hozza meg ezeket a döntéseket. Csak sorolom: a világbanki hitel felvétele, döntés a gyógyszertámogatás felhasználásáról, a teljesítményfinanszírozás egész rendszerének kialakítása, nemcsak az egészségügyi alapellátásban, hanem a kórházi ellátásban is, a nyugdíjkorhatár felemelésének a kérdése, a táppénzrendszer átalakításának kérdésköre csupa olyan döntés, amelyik halaszthatatlan, az önkormányzatok létrehozása pedig mind ez idáig haladékot szenvedett.
Ez az előterjesztés ma már – szerencsére – azt a kérdést veti fel, hogy hogyan, milyen választási mechanizmussal jöjjön létre a társadalombiztosítás önkormányzata.
A miniszter úr expozéjában kitért arra, hogy ma már realitásként tudomásul kell vennünk, hogy ez a testület nem egyenszilárdságú rendszer, hiszen a különböző képviselőket nem azonos módon juttatjuk be az önkormányzati testületekbe. A munkaadók delegálják a képviselőiket, a munkavállalói képviselőket viszont közvetlen állampolgári választás útján választják.
Hosszasan lehetne beszélni azokról a történelminek számító előzményekről, amelyek ezt a sajátos felemás helyzetet létrehozták, hiszen szakmailag alig vitatható, hogy a munkavállalói képviselők delegálásának ugyanúgy meg lett volna a jogszerű és jól működő rendszere, mint ahogy a munkaadók képviselőit delegálják a testületbe.
(18.30)
A munkavállalók képviseletére lehetőséget lehetett volna adni a szakszervezeti delegálással, a munkaadók szervezetei pedig az Érdekegyeztető Tanácsban való részvétel jogán kapták meg ezt a kompetenciát. Tudjuk, hogy a szakszervezetek legitimációs problémái és belső vitái megakadályozták egy ilyen egyszerű megoldás választását és ma már nem érdemes visszafelé tekinteni.
Hogy én is örüljek valaminek – azt hiszem, mindannyiunk számára öröm, hogy az egész választási kérdéskör a szakszervezetek megállapodásával a fejéről mégiscsak a talpára állt, és a korábbi elképzelésektől eltérően nem a szakszervezetek közötti választáshoz kapcsolódnak különböző jogkövetkezmények, tehát nem a szakszervezetek közötti választáshoz kapcsolódik a társadalombiztosítási önkormányzat munkavállalói képviselőinek a megválasztása, hanem ez a választás, a társadalombiztosítási választás és az üzemi közalkalmazotti tanácsi választás mutat majd reális képet a szakszervezetek helyi és országos, szövetségi szintű támogatottságáról.
Ami az előterjesztés szűkebb tartalmát, a választás rendjét illeti, alapvetően elfogadjuk és tudomásul vesszük, hogy a társadalombiztosítási önkormányzat munkavállalói képviselőit egy területi választási logika szerint kell megválasztani a választás jellegéből származó szükségszerű eltérésekkel. Én magam is két észrevételt kívántam hozzáfűzni, az egyiket Solt Ottilia képviselőtársam az imént már említette.
A munkahelyen létrehozott, a munkahelyen szervezett szavazókörök valószínűleg emelni fogják a választásokon való részvételt, ugyanakkor számomra is ugyanaz a gond adódik, amelyet Solt Ottilia említett. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a munkahelyen és a területen szervezett választást ugyanazon a napon lehessen megtartani, hiszen a két választásszervezésnek más feltételei, más követelményei vannak, és elég nyilvánvalóan az egyiknél az a természetes, ha munkanapon, a másiknál az a természetes, ha munkaszüneti napon történik a képviselők megválasztása.
Ugyanitt szeretném megjegyezni azt is, nem tudom igazán megérteni, miért mondja a beterjesztett javaslat azt, hogy a választás napját a köztársasági elnök tűzi ki. A köztársasági elnök jogait az Alkotmány tételesen felsorolja, és ebben a taxatív felsorolásban az szerepel, hogy a köztársasági elnök tűzi ki az országgyűlési és önkormányzati általános választások időpontját. A társadalombiztosítás munkavállalói képviselőinek megválasztása se nem országgyűlési, se nem önkormányzati általános választás, és nem tudom belátni, miért nem ez a törvény dönti el az időpontot a köztársasági elnök külön feladata nélkül.
A második megjegyzésem, hogy a munkavállalói képviselők megválasztását gondolom, célszerűségi, racionális okokból a törvény állampolgári jogon teszi lehetővé minden nagykorú állampolgár számára. Ebből természetesen adódnak kisebb problémák, egyrészt ez a választói kör nem azonos a biztosítotti körrel, tehát nem azonos azokkal, akiket majd a biztosítási képviselők képviselni fognak. Még inkább problematikusnak érzem, hogy az állampolgári jogon járó szavazati jog megilleti a munkaadókat is, akik képviselőiket delegációs elvvel küldik az önkormányzatba, tehát ők kétszer szavazhatnak, egyszer delegálhatják saját képviselőiket, egyszer pedig a munkavállalók képviselőire is szavazhatnak állampolgári jogon, és ez a választómechanizmus kizárja a 16 és 18 év közötti munkavállalókat, akik arra elég felnőttek, hogy teljes munkaidőben dolgozzanak valahol, biztosítottak is, de a választójogi törvényhez kötött analógia kizárja őket abból, hogy saját képviselőiket megválasszák.
Én azt gondolom, meg lehetne fontolni, hogy legalább a munkahelyekre telepített szavazókörökben, pótlistákon megjelenhessenek listán azok a fiatalkorú munkavállalók, akik nem érték el ugyan a 18. életévüket, de az adott munkahelyen teljes munkaidőben dolgoznak.
Végül, tisztelt Ház, képviselőtársaim, szeretnék arra emlékeztetni, hogy a társadalombiztosítási képviselők választására vonatkozó szakszervezeti megállapodás egy csomagterv része volt. A szakszervezeti szövetségek abban állapodtak meg, hogy az üzemi közalkalmazotti tanácsi, illetve társadalombiztosítási önkormányzati választások egymáshoz kapcsolódnak és a szakszervezeti vagyonra vonatkozó jogkövetkezményeket a XXVIII. törvény módosítása a szakszervezeti szövetségek megállapodása alapján határozza majd meg.
Számunkra alapvetően az a fontos, hogy legyen társadalombiztosítási önkormányzat. Mi azt szerettük volna, ha egy önkormányzat lett volna, de a mai törvényi helyzetben kénytelenek vagyunk tudomásul venni a két önkormányzatot. És azt tartjuk fontosnak, hogy legyenek mielőbb üzemi közalkalmazotti tanácsok. Elfogadhatatlan az a helyzet, hogy háromnegyed évvel a Munka Törvénykönyve hatálybalépése után még mindig nem jöttek létre az e törvényben létrehozott igen fontos jogintézmények az üzemi, illetve a másik törvényben létrehozott közalkalmazotti tanácsok.
Ugyanakkor a szakszervezeti megállapodásokkal együtt, azok után és azok fényében sem változott meg a vélekedésünk a XXVIII. törvényről, ma is ugyanúgy vélekedünk róla, mint korábban. Szakmai és politikai fenntartásainkat, amelyeket a törvény eredeti vitájában, majd módosításai során kifejtettünk, ma is megalapozottnak tartjuk. Ezért ezúttal szeretném bejelenteni, hogy a XXVIII. törvény módosításának általános vitájában a frakció nevében véleményt nyilvánítani nem kívánunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
