MÓZS JÓZSEF (KDNP)
MÓZS JÓZSEF (KDNP)
MÓZS JÓZSEF (KDNP) Elnök Úr! Képviselőtársak! Nagyon röviden szeretném elmondani a frakciónk véleményét a terítéken levő törvényjavaslatról, és visszautalnék arra a képviselőtársamra, aki régen várt törvénynek nevezte a társadalombiztosítási önkormányzatokról szóló törvényjavaslatot. Azt hiszem, ezzel egyet lehet érteni mindegyikünknek.
Hogy miért került erre sor és miért így? Azt hiszem, elég bonyolult okai vannak, és számomra a legfontosabb ok a szakszervezetek egymáshoz való viszonyának a valamilyen szinten való rendeződése volt. Úgy tűnik, ez ma már nem akadály.
Hogy miért nagy jelentőségű törvényjavaslatról van szó, ezzel kapcsolatban csak két értékre vagy számra utalnék. Az egyik az, hogy az évi nemzeti vagyonnak mintegy egyharmad részét érinti mint elosztási rendszer és a lakosság egynegyedét látja el. Tehát láthatóan igen nagy számokról van szó, és mögötte nagy tömegekről is van szó.
Az érdekképviseletektől ez a törvényjavaslat alapvetően nem elválasztható, ahogy utaltam rá, hogy feltétel volt az érdekképviseletek egymáshoz való viszonyának valamilyen rendeződése. Ennek egyrészt tradicionális okai vannak, lévén hogy Magyarországon amíg működtek ezek az önkormányzatok, addig az érdekképviseletek befolyásolták őket tulajdonképpen. Másrészt azt lehet mondani, hogy az elmúlt negyven évben is az érdekképviseletek, az akkori érdekképviseletek nem voltak elválaszthatók a társadalombiztosítás, illetve az egyéb vonatkozó biztosítások felügyeletétől. Tehát mindenképpen helytálló az a megközelítés, hogy tradicionális okokról van szó, amikor a listaállítási, illetve jelöltállítási szervezetek valamilyen módon ki lettek jelölve.
(18.40)
Feltehető a kérdés, hogy miért így lett kijelölve a listaállításra jogosultak köre. Erre tulajdonképpen részben igyekeztem válaszolni az előzőekben.
Másrészt pedig azt lehet mondani, hogy itt egy olyan törvénnyel állunk szemben, aminek nincsen igazi előzménye. Adva volt egy helyzet, adva volt egy elvárásrendszer, s ezt kellett valamilyen módon úgy összerendezni, hogy esély legyen a megvalósíthatóságára, lebonyolíthatóságára.
Megkérdezhető az, hogy miért nem bővebb azoknak a köre, akik jelöltet, illetve listát állíthatnak. Azt lehet mondani, hogy a törvény implicit magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a résztvevők a listájukra bármilyen más kamarának vagy érdek-képviseleti szervnek a jelöltjét felvegyék, és ha ehhez erős érdekük fűződik, minden bizonnyal ezt meg is fogják tenni.
Végül hadd utaljak arra, hogy sokaknak az jut az eszébe a szakszervezetek említése kapcsán, hogy tulajdonképpen a szakszervezetek mennyire legitimek, illetve ez a dolog, hogy legitimitás, milyen módon tehető fel ebben a kérdésben.
Nekem erről az a véleményem, hogy eltelt két és fél év azóta, amióta itt vagyunk, amióta azt lehet mondani, hogy közjogi értelemben rendszerváltás van, és ez az elmúlt időszak mindenképpen egyfajta legitimációt biztosított azoknak a félig-meddig átalakult, de hagyományos szakszervezeteknek is, amelyekkel együtt kell élnünk. Tehát azt lehet mondani, hogy ők vannak, és velük kell ezt a törvényt tető alá hozni, és velük kell együttélnünk még jó soká. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)
(Tóth Sándor helyét dr. Szabó Lajos foglalja el a jegyzői székben.)
