POKORNY ENDRE, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
POKORNY ENDRE, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
POKORNY ENDRE, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítására és kiegészítésére előterjesztett törvényjavaslat a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésével összhangban, a felügyelőbizottságokkal és az Érdekegyeztető Tanáccsal történt több irányú és több fordulós tárgyalás, illetőleg érdekegyeztetés után készült el, és került a Kormány előterjesztése alapján a tisztelt Ház elé.
A törvényjavaslatot az országgyűlés szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottsága megtárgyalta, és azt általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottsági ülésen a konkrét törvényjavaslaton is túlmutató vitára került sor, azonban a bizottság nem tudott a felmerült kérdésekre és problémákra azonnali és tökéletes megoldásokat találni.
A beterjesztett törvényjavaslat alapvetően nem tér el a tisztelt Ház által már korábban elfogadott, társadalombiztosítást érintő törvények alapkoncepciójától, így a biztosítási kötelezettség megállapításában, a fizetendő járulékok alapjában és mértékében, a járulékfizetés alá vont juttatások meghatározásában.
Külön is ki kell emelni, hogy a társadalombiztosítás adott pénzügyi helyzetében, pozíciójában a társadalombiztosítási járulékalap további kiszélesítésére csak igen szűk körben kerülne sor, amikor a javaslat a járulékfizetési kötelezettséget kiterjeszti természetbeni juttatásokra. Itt jegyzem meg, hogy bizottságunk már a tavalyi adótörvények vitájakor kifogásolta, hogy a különböző típusú biztosítási szervezetek javára történő munkáltatói és munkavállalói befizetések személyi jövedelemadó és tb. járulékok alól mentesülnek.
Akkor – a bizottság javaslatára – a Parlament a munkavállalói nyugdíjalapok esetében előírta, hogy ilyen kedvezmény csak a törvényben szabályozott nyugdíjalapokat illeti meg. Az ilyen intézmények működését szabályozó törvény azonban nem került elfogadásra, az csak a közeljövőben kerül benyújtásra. Ezért a megfelelő törvényes szabályozás hiányában nem tartjuk megnyugtatónak azokat a javaslatokat, amelyek tb. járulék mentességet adnának jogilag még nem szabályozott célokra történő kifizetésekre. Ezzel nagyon is egyszerű lehetőséget nyújtanának a tb. járulékok kifizetése alóli kibúvásra.
Az említettek miatt a bizottsági ülésen nagy vita volt, többek között a munkáltató által viselt, a biztosított javára kötött biztosítási díjak járulékalapkénti figyelembevételéről. Ezek a juttatások az elért személyi alapbér 20%-áig nem képeznének járulékalapot.
A javaslat – összhangban más, már elfogadott vagy elfogadás alatt álló törvényekkel – csak kisebb pontosításokat, kiigazításokat tesz. Tökéletes megoldás nehezen képzelhető el, amelyre csak egy letisztultabb gazdasági környezetben, egy átalakított társadalombiztosítási rendszerben kerülhetne sor. Addig is a javaslat – figyelemmel a társadalombiztosítás növekvő kintlévőségeire, a behajthatatlan tartozásokra – megfelelő differenciálással törekszik a bevételek alapjainak szigorítására, az egyébként munkából származó jövedelmeknek a járulékok alapjából való kivonásának megakadályozására.
Meg kell említeni, hogy a javaslat nem tér el a korábban elfogadott törvények alapján a jogalkalmazók részéről már bejárt úttól, nem törekszik olyan változtatásokra, amelyek a jogalkalmazásban problémákat okoznának. A törvényjavaslat előremutató jogtechnikai megoldása a társadalombiztosítási járulék egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási járulékra való megbontása azzal, hogy a társadalombiztosítási járulék fogalma másodlagossá válik, és csak az elszámolást segíti. Ezzel a megoldással – a felügyelőbizottságok egyetértésével és támogatásával – a járulékok szintjén is megjelenik az ágazati szétválasztás, az önálló ágazati bevételek jogi alapjai megteremtésének lehetősége.
Jelenleg csak ez látszik reálisnak, de ezzel együtt megkezdődött a társadalombiztosítás ügyviteli rendszerének átalakítása, korszerűsítése, a bevételek pénzügytechnikai elkülönítése, feltételrendszerének megteremtése is. A bizottsági vitában ismételten felmerült az igény a járulékok alapjának szélesítésére, a társadalombiztosítás bevételeinek növelésére. Természetesen számos fordított előjelű igény is megjelenik egy-egy adott érdekcsoport részéről vagy szempont alapján. Az igényeket nem célszerű, nem reális csak egy-egy kiragadott szempont, érdek alapján önmagában vizsgálni. A társadalombiztosítási törvény és a most beterjesztett módosítási javaslat sem képes például a vállalkozások ösztönzésének kérdését megoldani. Erre az adózásról szóló törvény és a társadalombiztosítási törvény összhangjának megteremtésével, valamennyi érdek egészséges és működő konszenzusának elérésével kerülhet sor, amit már több alkalommal is hangsúlyoztunk.
Ismételten utalva a javaslat néhány előremutató elemére, nem lehet vitás a biztosítási ágazatok önálló bevételi rendszerének mielőbbi megteremtése, olyan járulékfizetési rendszer kialakítása, amely a fedezeti elv megfelelő érvényesítése mellett – összhangban más törvényekkel – nem vállalkozásellenes.
(16.10)
A javaslatnak az a része szintén nagy vitát váltott ki, amely nem vonja járulékfizetési kötelezettség alá a társas vállalkozások tagjainak a vállalkozás adózás utáni eredményéből kiosztott jövedelmét. Ez a probléma túlmutat a társadalombiztosításon, komplex rendezést igényel, mert nem függetleníthető az adózási és számviteli rendelkezésektől.
Vitathatatlan ugyanis, hogy a kérdésben a társadalombiztosítási érdekek évek óta háttérbe szorulnak, mert az adóbevételek biztosításának prioritása érvényesül. A társas vállalkozások tagjai esetében a társadalombiztosítási és az egyéni járulék alapját a személyes közreműködésért adott díjazás összege képezi, ami kevés kivétellel igen csekély, általában minimális bér szintjén mozog. A tagok a társaság adózás utáni eredményeiből részesülnek az említett díjazásnál nagyságrendekkel jelentősebb juttatásban, osztalék stb.
Ezen juttatás bevonása járulékalapba célszerű lenne, ez azonban komoly kihatással járna az adóbevételekre és a társas vállalkozások gazdálkodására, illetőleg annak eredményességére.
Rátérve a nyugdíj területére, a javaslat alapvető kérdései a következők. Az öregségi nyugdíjkorhatár emelkedése, a nyugdíj alapját képező átlagkereset meghatározása és annak a jogos igénynek a rendezése, hogy a saját jogon nyugdíjas özvegy házastárs is részesüljön a nyugdíja összegétől függetlenül meghatározott ideig hozzátartozói nyugellátásban.
Az öregségi nyugdíjkorhatár emelése a lakosság várható korösszetételének alakulását tekintve elengedhetetlen lépés, jelenleg azonban a munkaerőhelyzet és annak rövid távon várható alakulása, továbbá egy ilyen intézkedés társadalmi fogadtatása csupán az öregségi nyugdíjkorhatár emelésének meghírdetését teszi lehetővé. A javaslat az, hogy a nők jelenlegi nyugdíjkorhatára egy későbbi időponttól, '95. január 1-jétől emelkedjék kétévenként egy-egy évvel, melynek következtében a nők és a férfiak korhatára az ezredfordulót követően válna egységessé.
A már egységes nyugdíjkorhatár további emelésére vonatkozó rendelkezéseket és a korhatár előtti nyugdíjbavonulás feltételeit a nyugdíj-biztosítási önkormányzat megalakulása után az önkormányzattal együtt indokolt kidolgozni. Az öregségi nyugdíjkorhatár emelése érinti a korkedvezményes nyugdíjrendszert, továbbá az 1991. évi IV. törvényben biztosított előnyugdíj igénybevételének időpontját, valamint a foglalkoztatáspolitikai korengedmény rendelkezését, továbbá az özvegyi nyugdíjrendszert is.
Az öregségi nyugdíj alapját képező átlagkereset meghatározásának módját eddig is az 1975. évi II. törvény szabályozta, kizárólag a technikai rendelkezéseket tartalmazta kormányrendelet.
Alapvető cél, hogy a nyugdíjat az életkeresethez közelítő, hosszabb időszak alatt elért kereset alapozza meg, ezért első lépésként az átlagszámítási időszak egy-egy évvel történő növelése látszik a legreálisabb intézkedésnek.
A javaslat szerint 1988. január 1-jétől a nyugdíjazásig eltelt időben elért keresetátlag alapján kerülne megállapításra az ellátás, az inflációra tekintettel azonban '93-ban az átlagszámítási időszak első két éve kereseteinek a nettó átlagkereset növekedésének megfelelő növelésével.
Az özvegyi nyugdíjrendszer alapvető változása, hogy annak a nyugdíjas házastársnak is biztosít egy éven át átmeneti támogatást, aki az együttfolyósítási összeghatárt meghaladó összegű saját jogú nyugdíjban részesül. Ez az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától számított egy éven át jár, összege pedig azonos a jogszerzőt megillető nyugdíj felével. Az özvegyi nyugdíjrendszerben javasolt változtatás az ellátásra jogosultság feléledési idejét érinti, az eddigi 15 éves feléledési idő 10 évre csökkent. A jogszerző után nemcsak özvegyi nyugdíjat, hanem árvaellátást és adott esetekben szülője részére szülői nyugdíjat is állapítanak meg.
A javaslat egyéb részleteire továbbra is alapelvként rögzíti, hogy a bevételeket meghaladó kiadások fedezetét biztosító állami garancia működjön.
A javaslat a táppénz mértékének szabályozását törvényi szintre emeli, kizárva annak lehetőségét, hogy alacsonyabb szintű jogszabály eltérően rendelkezhessék. Az egészségbiztosítási járulék felső határának bevezetése miatt intézkedik a táppénz alapjának meghatározására, továbbá hosszabb ideig tartó tartós anyasági ellátások alapjául beszámítható keresetek korrekciójára a tényleges keresettel arányosabb ellátás biztosítása érdekében.
A javaslat módot nyújt arra, hogy az a biztosított, aki egy éven túl is keresőképtelen, meghatározott engedélyezési keretek között továbbra is táppénzben részesülhessen, megakadályozva ezzel, hogy esetleg egészségi állapotának végleges kialakulása előtt rokkantsági nyugdíjba kerüljön.
Az említettek miatt bizottságunk fontosnak tartja a törvényjavaslat mielőbbi elfogadását, mivel a törvényjavaslat olyan alapvető jelentőségű rendelkezéseket tartalmaz, amelyek elengedhetetlenek az ellátások megállapításához, például a nyugdíjellátások kiszámítása, a járulékfizetési kötelezettség, a járulékok, az egyéni járulékok felső határa, illetőleg a társadalombiztosítási alapok költségvetésének reális meghatározása. Ellenkező esetben, főleg a nyugdíjba vonuló biztosítottakat, de bevételi szempontból a társadalombiztosítási alapokat is olyan anyagi, pénzügyi hátrányok érnék, amelyek alapjaiban lehetetlenné tennék a társadalombiztosítási ellátások és bevételek rendszerét, a társadalombiztosítás működőképességét. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
