SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő 8327-es számú törvényjavaslat a társadalombiztosítás korszerűsítéséről szóló 60/1991. számú országgyűlési határozatban foglalt, az 1993. évre ütemezhető feladatok végrehajtását, továbbá azokat a változásokat tartalmazza, amelyek a társadalombiztosítási alapok ez évi költségvetésével való összhang megteremtése érdekében szükségesek.
Ezenkívül számos kisebb korrekciót, pontosítást is találnak a javaslatban, olyanokat, amelyeket más törvények – például a szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény és így tovább, tehát ezen törvények – megalkotásával, illetve módosításával összefüggésben kell megtenni.
Elöljáróban jelzem, hogy a módosítási javaslatok kétségtelenül még bonyolultabbá teszik az 1975 óta minden évben, esetenként többször is módosított joganyagot. Magam egy régebbi hasonló módosítás alkalmával azt a reményemet fejeztem ki, sőt, azt az ígéretet tettem, hogy az volt az utolsó alkalom, hogy módosítjuk a törvényt, és nem új törvényt hozunk. Ám a társadalombiztosítás átalakítása csak hosszú, sok apró lépésből álló folyamat. Ennek a törvénymódosítás a legjobban megfelelő jogalkotási forma. Ráadásul a két önkormányzat megalakulása előtt a hosszabb távra szóló, nagy ívű jogalkotásra nem is szabad a kormánynak vállalkoznia.
A kormány ezt a jelen törvényjavaslatot is úgy terjesztette be, hogy annak tartalmáról szeptember óta szinte folyamatos egyeztetések történtek. Az Érdekegyeztető Tanács két alkalommal is tárgyalta a javaslatokat, s ezen tárgyalásokat az illetékes szakbizottságokkal való egyeztetések előzték meg.
Ennek során számtalan kérdésben kompromisszum született. Ezek az 1993. évre tervezett intézkedések közül egyesek elhagyását, illetve azoknak a biztosítottak számára kedvezőbb megvalósítását jelentik.
A most beterjesztett törvényjavaslat az Érdekegyeztető Tanácsban konszenzussal elfogadott módosításokat tartalmazza. A főbb változások közül legelőször arról szeretnék beszélni, amiben 1993-ban nem lesz változás, és ez a nyugdíjkorhatár kérdése. A társadalombiztosítási rendszer megújítási koncepciójának rövid távú feladatai között a Parlament 1991-ben több hónapos vita alapján a legsürgetőbb intézkedések között tűzte célul a nők nyugdíjba vonulási korhatára emelésének 1993-ban való megkezdését.
A társadalombiztosítás nyugdíjalapjának pénzügyi biztonsága hosszabb távon csak a korhatár emelésével állítható helyre. A korhatáremelés fokozatos bevezetéséhez minél hosszabb időszakra van szükség, ami a korhatár rugalmas emelésének mielőbbi megkezdését indokolja.
A változás szükségességét és a rugalmas bevezetés lényegét azonban nem sikerült megértetni a lakossággal, így a társadalom, részben a munkanélküliségre hivatkozva, a nyugdíjkorhatár emelése ellen foglalt állást. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a munkavállalók képviselői a korhatár javasolt rugalmas, az érintettek túlnyomó többsége számára csupán önkéntes döntésen alapuló ez évi emelése ellen foglalt állást, de a munkaadók sem támogatták.
A Kormány részben ezen állásfoglalások hatására, részben pedig éppen azért, mert a munkanélküliek számának emelkedése megkérdőjelezi a munkaerőkínálatot növelő és csak más szempontból ésszerű intézkedések aktualitását, úgy döntött, hogy nem tesz javaslatot a női nyugdíjkorhatár 1993-tól történő emelésére.
Ugyanakkor, miután a tárgyaló felek az Érdekegyeztető Tanácsban a korhatár emelésének szükségességét elismerték, a Kormány meg tudott állapodni a társadalmi partnerekkel abban, hogy 1995-től megkezdődik, majd ütemesen folytatódik a női nyugdíjkorhatár emelése. Az erre vonatkozó törvénymódosítást a Kormány már most beterjeszti, de a részletes szabályokat – többek között a bevezetés rugalmasságát illetően is – csak később, a megalakuló nyugdíjbiztosítási önkormányzattal együttműködve fogja kidolgozni.
Sajnálatos, hogy a korhatárról való döntés több évtizedet késett, így most egybeesik a növekvő munkanélküliség problémájával. A régi mulasztásnak egyik következménye, hogy a mai korhatár mellett az aktív keresők még a példátlanul magas, a gazdasági növekedést is gátló járulék mellett sem képesek az értékálló nyugdíjak fedezetét megteremteni. A korhatáremelés elhalasztása az egyébként is komoly finanszírozási gondokat tovább fokozza. A nyugdíj-biztosítási alap várható hiánya már 1992-ben is 15 milliárd forint körül van, és jövőre ez a hiány meghaladja a 23 és fél milliárd forintot.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a nyugdíjak emelésére múlt évben hozott rendelkezésekben is tartalmaz egy korrekciót, amelyet éppen az előbb említett súlyos hiány kényszerít ki. Minden szakmai érv, s a kormányzati politikai szándék is a nyugdíjak garantált értékmegőrzése mellett szól. Ennek elképzelt szabályok szerinti maradéktalan teljesítését az ez évi költségvetési hiány lehetetlenné teszi. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és az 1993. évi költségvetéséről a múlt év végén hozott törvény – mint emlékeznek, név szerinti szavazással született, nehéz döntés alapján – rögzíti a nyugdíjak és egyéb ellátások emelésére fordítható 30,3 milliárd forint intézkedési keretet. Ez biztosítja az ez évi átlagos nyugdíjemelés 14%-os mértékét, amelyet a szociális partnerek az Érdekegyeztető Tanács november 21-ei ülésén elfogadtak.
A társadalombiztosítás költségvetésének tárgyalásakor már kitértem arra, hogy a nettó átlagkereset-növekedés előrejelzésének módjáról a szakmai részleteket illetően is meg kellene állapodni, és különösen arról, hogyan kezeljük azokat az eseteket, amelyekben a valóságos növekedés eltér az előjelzésekben foglaltaktól. A növekedés előjelzése némileg bizonytalan, idén például legtöbben 16%-ot mondanak, de ennél többre, esetenként kevesebbre is van szakanyag.
A fenti kérdések tisztázása lesz tehát a helyes megoldás, a jelen javaslat csupán egy ideiglenes jogtechnikai megoldás az ÉT-megállapodás befogadására.
(15.50)
Az önkormányzatok megalakulása után kell végleges törvényes nyugdíjemelési szabályokat megalkotni. A jelen törvényjavaslat tehát arra tartalmaz felhatalmazást, hogy a nyugdíj-biztosítási alap hiánya esetén az emelés mértékét az Országgyűlés legfeljebb 20%-kal a nettó kereseti index alatt állapíthassa meg. A beterjesztett konkrét javaslat nem fogja kimeríteni ezt a 20%-os keretet, csak 12,5%-os redukciót tartalmaz, de tudom, hogy ez is kellemetlenül érinti a nyugdíjas társadalmat. Az emelésre vonatkozó részletes javaslatot az ezen elvi keretmegoldás alapján külön országgyűlési javaslatban terjesztjük elő.
Várhatóan kedvező fogadtatásra találnak viszont az özvegyi nyugdíjrendszer ez évi javasolt változásai. Javasoljuk, hogy január 1-jétől azok a rokkantsági, öregségi nyugdíjasok is, akik párjukat elvesztik, egy évig jogosultak legyenek az özvegyi nyugdíjra. E jogkiterjesztés egymilliárd forintos többletkiadást jelent.
További, már nem kedvező módosítások: az állandó özvegyi nyugdíj ma akkor is jár, ha az arra jogosító feltételek valamelyike, például a korhatár betöltése, a házastárs halálát követő 15. éven belül következik be. Itt fölmerült, eredeti javaslatunk ennek a feléledési időnek az öt évre való szűkítését célozta. Az Érdekegyeztető Tanácsban kialakult konszenzus alapján a feléledési idő a javaslatban tíz évben szerepel.
A hozzátartozói ellátások együttes összege több jogosult esetén jelenleg az özvegyi nyugdíj két és félszeresénél nem lehet több. A törvényjavaslat ezt a határt kétszeresre mérsékli. Ez olyan esetekben jelent szigorítást, amikor például az elvált házastárs és a jogszerző új házastárs, illetve élettárs is jogosult az özvegyi nyugdíjra, s emellett árvaellátás is kijár. A javaslat azonban – a gyermekek érdekeit szem előtt tartva – azt a kedvezményt megőrzi, hogy az árvaellátást a meghatározott minimumösszeg alá csökkenteni nem lehet.
A nyugdíjtémakörben elmondottakon túl folytatjuk 1993-ban a nyugdíj-megállapítás egyes szabályainak a biztosítási elvhez közelítő korszerűsítését.
Így a nyugdíj alapjának kiszámítása nem az utolsó négy, hanem öt év alapján történik, az irányadó időszak egy évvel meghosszabbodik. De az 1988. és 1989. években elért keresetek valorizálása, azaz az infláció hatásainak figyelembevétele megtörténik.
Ezt a javaslatot már rendszerértékűen építi be a törvényjavaslat az irányadó időszak további, évenkénti meghosszabbítása formájában. Ez egyszerűbben fogalmazva azt jelenti, hogy ezentúl az 1988. év január 1-je után elért keresetek, amelyek után járulékot fizettek, a majdani nyugdíj meghatározó tényezőjévé válnak. A most fiatalabb korosztályba tartozók is érdekeltek tehát a járulék megfizetésében. Nem érdemes az olcsó feketemunkát választani, vagy a jövedelmet más módon eltitkolni, mert ez később a nyugdíjban kedvezőtlenül visszaüt. Ugyanakkor fontos, hogy minden állampolgár tudatában legyen ennek a változásnak.
A nyugdíjak degresszív számítási szabályában is kedvező módosítást javaslunk. Ha nem is nagy lépés, a nettó keresetek csökkentett mértékű beszámítása nem 12 000, hanem 14 000 forint fölött kezdődik.
Szűkebb kört, pár ezer főt érint az 1990-ben átmeneti konstrukcióként bevezetett résznyugdíjnál egy módosítás. A jogosultsághoz szükséges tíz év szolgálati időminimumot 15 évre javasoljuk emelni. Ez nem januárban, hanem július 1-jével lépne érvénybe, a kevés szolgálati idővel rendelkezők számára a korhatár közvetett emelését jelenti. Ugyanakkor látni kell, hogy enélkül ezek a nyugdíjak rendkívül alacsony értéken, szinte csak szimbolikus értéken lettek volna, mint ahogy az elmúlt években ez így volt.
A nyugdíjszakterület záró gondolataként ajánlom szíves figyelmükbe az országgyűlési határozatban megjelölt korszerűsítési munkákról a törvényjavaslathoz mellékelt háttéranyagot, mely többek között tájékoztatást ad néhány korhatár-emelési változatról és a foglalkoztatási helyzetre gyakorolt várható hatásokról is. Ezek a számítások '93-as és '94-es kezdő évre vonatkoznak, szó szerint tehát '95-re nem lesznek alkalmazhatók.
A most tárgyalandó törvényjavaslat – minden eddigi híreszteléssel ellentétben – az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait nem akarja megnyirbálni érdemlegesen, a társadalombiztosítási jövedelmek általánosságban nem csökkennek. A táppénz mértéke csak törvényben kerül szabályozásra, a Kormány ilyen irányú felhatalmazást nem kap.
Ki kell emelni azt a biztosítási elvhez igazodó javaslatot, miszerint a táppénz mértéke az előzetes biztosítási időtől függően differenciált 65, illetve 75%, mérték nem függ a betegség időtartamától.
Ezzel egyidejűleg a táppénzre jogosultság időtartamánál jogkiterjesztés történik. Az Orvosszakértői Intézet javaslatára a táppénz nemcsak a gümőkóros, hanem más, hosszabb gyógyulási idejű betegségek esetén is jár egy éven túl.
Az egészségügy reformjának fontos lépése a szektorsemleges finanszírozás kiterjesztése. Ennek során egészségügyi vállalkozások és magánorvosok számának növekedésével bővülhet a társadalombiztosítási egészségügyi szolgáltatók köre. A javaslat lehetővé teszi, hogy azok a vállalkozók – jelesül magánorvosok –, akik eddig csak a betegek által közvetlenül fizetett honoráriumból részesedtek, a társadalombiztosítással szerződést kötve a hozzájuk bejelentkezett biztosítottak után részesüljenek az egészségbiztosítási alapból az úgynevezett teljesítmény szerinti díjazásban. Hangsúlyozni kell, hogy ez nem jelenti az ingyenes egészségbiztosítási szolgáltatások körének szűkítését, hiszen a háziorvosi szolgáltatás minden egyes körzetben továbbra is ingyenesen igénybe vehető lesz. Itt inkább arról van szó, hogy az eddig teljesen magánszektorban zajlott gyógyítás a szektorsemlegesség alapján a közkeletű nevén kártyapénz nevű összegből is részesedhet. Elismerem, hogy az ezzel kapcsolatos törvényi fogalmazás esetleg félreértésekre adhat alkalmat, ezért pontosító javaslatot szívesen fogunk támogatni.
Szólni szeretnék még a járulékszabályokban tervezett változtatásokról is. Ezek közül pénzügyi kényszerből javasoljuk a járulékalap védelme érdekében a járulékköteles természetbeli juttatások körének bővítését. A járulékot azonban – ellentétben a mai szabályokkal – csak a munkáltató köteles fizetni, az egyénektől nem kell levonni. Ez azt is jelenti, hogy a természetbeni juttatások az ellátások alapjába nem fognak beszámítani.
Figyelemreméltó kritikát kapott eddig is a törvényjavaslat az osztalékokkal kapcsolatban. Ez irányban azt gondolom, hogy a bizottsági fázisban még szakértői vitát is tudunk folytatni.
Az egyeztetések során bírálat érte azt a javaslatot, amely szerint ez a természetbeli juttatás bekerül a rendszerbe, többek között a nyugdíj-biztosítási felügyelőbizottság sem értett egyet vele, mivel a munkáltatói és egyéni járulék alapja eltérő szabályozásra került, és ez ellentétes a biztosítási elvvel. Ez így van, de a társadalombiztosítási alap pénzügyi helyzete miatt ez a lépés szolidarisztikus szempontok alapján is indokoltnak látszik.
Ugyanakkor az étkezési hozzájárulásnál a tervezett szabályozás az Érdekegyeztető Tanácsban kialakult egyezség alapján nem lesz szigorúbb, sőt a természetben nyújtott étkeztetés esetén a mainál kedvezőbb lesz.
(16.00)
Megmarad az üdülési támogatás, a biztosítási díjak és a tárgyjutalmak összeghatárhoz kötött kedvezménye. Az egyéni vállakozókra 1990 júliusában képviselői módosításra elfogadott kedvezményeket a törvényjavaslat nem szünteti meg. A társas vállalkozás tagjainál egyértelművé tesszük, hogy az adózás utáni eredményből kifizetett jövedelmek után járulékot nem kell fizetni.
'93-ban egységesen napi 2500 forint lesz a biztosítási felső jövedelemhatár. Ez 1992-ben a kisvállalkozóknál korlátozott volt. Ez a korlát a szektorsemlegesség miatt most megszűnik, de minthogy említettük, hogy ezek az ellátások ettől fogva már nyugdíjba számítanak, a korlát fönntartása hátrányosan érintené ennek a rétegnek a későbbi nyugdíját.
Végül a két biztosítási ág fokozatos pénzügyi önállósodását jelképezi az a módosítás, miszerint az egyéni járulékhoz hasonlóan a munkáltatói járulék is biztosítási áganként külön-külön meghatározásra kerül.
Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási ellátásokat, jogosultságokat szabályozó törvény módosítására, illetve kiegészítésére benyújtott törvényjavaslat egészéről összegző értékelésként elmondható, hogy a javaslatok – a korhatár kivételével – teljesítik a vonatkozó országgyűlési határozatban ez évre előírt törvényi módosítást igénylő feladatokat. A korhatár kérdéséről viszont részletesen szóltam.
Kérem, vegyék figyelembe azt a pénzügyileg nagyon korlátozott mozgásteret, melyet a társadalombiztosítási alap helyzete meghatároz, s amelyet a tisztelt Ház az 1992. évi december 22-én a tb. pénzügyi alapjairól és azok ez évi költségvetéséről hozott törvénnyel elfogadott. Köszönettel vesszük a tisztelt képviselők pontosító, jobbító javaslatait, de csak olyan javaslatokat tudunk támogatni, melyek nem növelik tovább a társadalombiztosítási alapnak az említett törvényben rögzített hiányát, hiszen a hiány növelése végül is magukra a biztosítottakra is visszaüt.
Utalnom kell arra a körülményre, hogy a tisztelt Ház előtt fekvő javaslatban 1993. január 1-jei hatálybaléptetés szerepel. Sajnos, nem tudtuk teljesíteni azt, hogy ez a javaslat még a múlt évben megtárgyalásra került volna, és ezért itt értelemszerű módosítást kell végrehajtani.
Kérem, hogy támogassák majd azt a javaslatot, mely lehetővé teszi, hogy azokat a honfitársainkat ne érje hátrány, akik a nyugdíj-megállapítási szabályok január 1-jei változásához igazodóan adták be nyugdíj-igényüket, számolva a törvényjavaslatban szereplő kedvező változásokkal.
Köszönöm figyelmüket, kérem a tisztelt Házat, vitassa meg s vita után fogadja el a benyújtott javaslatot. (Taps.)
