IZSÓ MIHÁLY (FKgP)
IZSÓ MIHÁLY (FKgP)
IZSÓ MIHÁLY (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az agrárpiaci rendtartáshoz szeretnék hozzászólni, s gondolom, részletes vitát is folytatni.
Az államigazgatás gyakorlatában ez független a társadalmi berendezkedéstől, az előterjesztéseknek meghatározott formájuk és tartalmi beosztásuk van. Az előre meghatározott formai és tartalmi keretek célja, hogy az elbírálás és az értékelés menete egységes rendszerben történjen, és elkerülhető legyen a félreértésekből származó, időt és energiát rabló vita.
A formai követelmények egyik fontos pontja, hogy a tervezetek kellő információt tartalmazzanak a készítők, az időpontok, a cél stb. vonatkozásában. Az agrárpiaci rendtartásra vonatkozó törvénytervezet nélkülöz szinte minden jellemzőt, amelyet joggal megkövetelhet minden törvényhozó ilyen anyagtól.
Az agrárpiaci rendtartás tervezetének előtörténetéhez hozzátartozik, hogy már "A Kormány agrárpolitikája" címen közzétett anyag belső felépítése jelezte, hogy a mezőgazdaság vezetése elhárítja magától a termelésirányítás felelősségét, és helyette valami kereskedelmi szervezet közvetett irányító szerepét kívánja beiktatni. A törvénytervezet jelenlegi szövege bizonyítja, hogy a javaslat készítői az ágazat feletti teljes hatalmat kívánják biztosítani maguknak a lehető legkisebb felelősség vállalása mellett. Ezt később majd indokolni fogom, hogyan. Az ilyen törekvések nem tekinthetők korrektnek.
A törvénytervezet hátterében óriási hatalmi harc fedezhető fel a tárca vezetése és a termelők között. Az FM egyértelműen a nagyüzemekre épít, de úgy, hogy a hatalom a kezében maradjon. Ebben a felállásban a kistermelő nem is létezik számára. Az Agrárszövetség és az agrárklubok lehetőséget látnak a valamikor tervezett tsz-minisztérium létrehozására. Ennek megvalósulása esetén az FM még statisztaszerepet sem kapna. Az elképzelések a kistermelőkkel természetszerűleg nem foglalkoznak, mert az szerintük csak átmeneti kategória.
Tisztelt Képviselőtársak! Az agrárpiaci rendtartás törvénytervezetének jellege és várható kihatása az egész élelmiszer-gazdaságot érinti, és ez indokolja, hogy mindannyian, akik rendelkezünk kellő információval vagy előrevivő javaslattal, segítsünk a jogalkotóknak felelősségteljes munkájuk sikeres elvégzésében.
Észrevételeimet két csoportra osztva állítottam össze, és az első résznél módosító javaslatokat, a második résznél csak megjegyzéseket teszek.
Mindezeket előrebocsátva, a jobbítás szándékával a következőkre hívom fel a törvénytervezet készítőinek és tisztelt képviselőtársaimnak a figyelmét.
A törvénytervezet előszavához. A javaslat a törvény megalkotását a szabályozott piac megteremtésének szükségességével indokolja. Az indoklás, általános indoklás című fejezetben a mezőgazdaság emberi tényezőktől nem befolyásolható természeti hatások kiegyenlítésének szükségességét említi a speciális szabályozás indokaként. A két szöveg ellentmond egymásnak, és egyben kizárja a termelés pozitív befolyásolásának gondolatát. Ismeretes, hogy a kiegyenlített termések alapja a jó agrotechnika, a megfelelő tápanyagellátás és nem utolsósorban a szakértelem. A közgazdasági eszközök csak a létrejött termés felhasználását, illetve elosztását rendezik, és nem a terméktömeg megalkotásában játszanak szerepet. Indokoltnak tartom, hogy a piaci rendtartás kapcsán szóba kerüljön a termelés megalapozásának problémája. Erre azért van szükség, mert az eddig eltelt két évben a termések megalapozása teljesen másodrendűvé vált, és nem lehet belátni, hogy egy csökkenő termelést miért kellene piaci eszközökkel szabályozni. Javaslom, hogy a termelést visszafogó piaci rendtartásba épüljön be egy olyan rész, amely a termelés növelésének terheit legalább részben átvállalja az érintettektől.
Az 1. § pontjához. Az 1. § b) pontja felsorolja az e pont alatti termékek termelésével foglalkozókat, akikre a jogszabály vonatkozik. Megítélésem szerint ez a megfogalmazás nem tükrözi azt a társadalmi, politikai változást, ami az országban végbement. A felsorolás végén meg lehet találni a magánszemélyeket is. A mezőgazdaság ma már magántulajdonra épül. A törvénynek ezt kell tükröznie. Ezért javaslom a következő szöveg beiktatását.
(19.20)
"B) Ezen termékeket előállító, feldolgozó, kül- és belkereskedelmi tevékenységet folytató, magyar állampolgárok által alapított szövetkezetre és gazdasági társaságokra, jogi személyekre és a törvény alapján terméktanácsként működő szervezetekre."
Az indoklás, a 2. oldal (4) bekezdése már elsőként említi a természetes személyeket, de megítélésem szerint ezt a fogalmat egyszer s mindenkorra törölni kell a szótárból, mert előléptek tulajdonossá.
3. A 6. § (1) bekezdéséhez: a terméktanácsok a termelők érdekképviseleti szervei. Ezért nem helyes egy minden részletében szabályozott kapcsolati rendszerben a terméktanácsok elismerését egy szubjektumból függővé tenni. Javaslom, hogy a feltételeknek megfelelő szerveket terméktanácsnak el kelljen fogadni. Ennek érdekében az 5. oldal 6. § 1–5. sora úgy módosuljon, hogy: "Létrehozott szerveit a miniszter az előírásban a feltételek megléte esetén, terméktanácsként elismeri."
A végrehajtási utasításban kell rögzíteni, hogy a terméktanács létrehozásának mik a feltételei. Az ágazati minisztérium vezetésének az a feladata, hogy az előírások megfelelő kialakításával megelőzze a gazdasági hatalommal való visszaélések lehetőségét, és biztosítsa a termelők valamennyi kategóriájának részvételét a terméktanácsban.
4. javaslat: a 6. § d) pontjához. Az idézett pont azt írja elő, hogy döntéseinknél a termékpálya résztvevőinek arányos szavazati jogot biztosít.
Miután az a) pont kötelezővé teszi, hogy minden jelentkezőt vegyen fel a terméktanács a tagjai sorába, a d) pont teljesen kiszolgáltatottá teszi a kistermelőket a nagy gazdálkodási egységekkel szemben. Ennek megelőzésére a szöveget úgy kell módosítani, hogy: d) "Döntéseinél a termékpálya résztvevőinek szavazati jogot biztosít."
5. Az indoklás 3. oldal (3) bekezdés 7. sorához a következő: A törvénytervezet nem tesz említést arról, hogy az ágazati miniszternek joga volna nem deklarált, tehát titkos terméktanácsokat létrehozni. Az indoklás ezt a jogot kívánja a tárca vezetőjének biztosítani. Ez a felfogás elfogadhatatlan, az indoklásból a 4. oldal (3) bekezdés második mondatát el kell hagyni.
Indoklás: Az indoklás képezi alapját a végrehajtási rendeletnek, az idézett pont elfogadása felhatalmazná a minisztériumot, hogy titkos megállapodásokat kössön a termelők háta mögött. Az eljárás elfogadhatatlanságát nem kell részletesen indokolnom.
6. A 7. § (1) bekezdéséhez: A bekezdés szerint a terméktanács szerződést köthet a miniszterrel. A (4) bekezdés szerint a miniszter szerződést köthet a terméktanáccsal. A két bekezdés egymásnak ellentmond, vagy felold mindenkit a szerződéses kapcsolat létrehozásának felelőssége alól.
Mindkét bekezdésből ki kell zárni az esetlegességet, ennek megfelelően a következő szöveg a helyes:
(1) bekezdés: "A terméktanács a miniszterrel szerződést köt." (4) bekezdés: vagy "a miniszter a terméktanáccsal nem köt szerződést" szövegrész elhagyandó.
7. javaslat. A 11. § (1) bekezdéséhez: A törvény bevezetője említi a szabályozott termelés és piac fontosságát. Az (1) bekezdés megismétli a bevezetőben mondottakat, ezzel egy időben viszont nem határozza meg az időszakot, amire a kvóta és a garantált ár már vonatkozik. Nincs meghatározva, hogy a közgazdasági beavatkozás a termelési ciklust megelőzően vagy a konkrét termések ismeretében történik.
Nyilvánvaló, hogy aki irányítja a piaci mozgásokat, annak kell felelnie a termelők veszteségeiért is. Ennek szem előtt tartásával a következő szövegmódosításra van szükség:
11. pont (1) bekezdés: "A közvetlenül szabályozott agrárpiaci árak meghirdetésére legkésőbb a termelési ciklust megelőző negyedévben kell sort keríteni, a szabályozásba bevont termékre – a terméktanács javaslatát is figyelembe véve – a miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben garantált árat állapít meg, ezzel egyidejűleg meghatározott mennyiségű és minőségű termékre termelési kvótát állapít meg.
A meghirdetés késéséből eredő károkat a minisztérium a költségvetés terhére rendezi."
Megjegyzem, a benyújtott szövegrészbe – amit javaslatként tettünk – értelemzavaró mondat került, kérem, azt – a most felolvasottak szerint, ha mód van rá, vagy esetleg beadom írásban – korrigálni szíveskedjenek.
A 17. § (1) (2) (3) bekezdéseihez a javaslat: Az exporttámogatás deklarálásának szerződéses ár esetében nincs értelme. Ezen belül a (2) bekezdés visszaélésekre ad alkalmat, mert előre meg nem határozott feltételek között előnyöket juttathat ismeretlen személyeknek.
A fenti alapján a paragrafus szövegeként javaslom a következőket: "Az exporttámogatást a szerződéses árba kell beépíteni, a szerződéses áron kívül külön támogatás nem adható.
9. A 18. § (1) és (2) bekezdéséhez: Az exportkorlátozás egyetlen indoka a belső piac igénye, az ellátás biztonsága lehet. Minden ország importkontingensekkel védi a piacot, ezért nem indokolt kiviteli korlátokat – államközi szerződésekre hivatkozva – felállítani.
Ezt szem előtt tartva, a bekezdések szövegét javaslom a következőképpen módosítani. 18. § (1) bekezdés: "Egyes termékeknél a belső piac védelme, az ellátás biztosítása érdekében exportengedélyezési rendszer működtethető."
(2) bekezdés: "Az engedélyköteles termékek esetében a kiviteli engedélyt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere adja ki."
10. javaslat, a 21. § (1) és (2) bekezdéséhez: A piaci intervenció ismert és általánosan alkalmazott módja az ellátási zavarok kiküszöbölése. Nem indokolt, hogy a jövőben kisebb jelentőségű gazdasági lépéseket több miniszter együttesen tegyen meg. Javaslom a következőket, 21. § (1) bekezdés:
"Agrártermeléssel piaci beavatkozási rendszer működtethető, ezt a miniszter irányítja."
A 2. pont elmarad.
A 11. javaslat a 27. § (1) bekezdéséhez: A törvény alkalmazása a végrehajtási rendelet érvénybelépését megelőzően nem történhet meg, ezért javaslom a hatálybalépés időpontját a működést biztosító végrehajtási rendelet kidolgozásának és elfogadásának dátumához kötni. Ennek megfelelően javaslom az (1) bekezdés módosítását: "Ez a törvény a végrehajtási rendelet kiadásának időpontján lép életbe."
Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! Ezen törvénnyel hidat kell verni azon szakadék felett, ami jelen pillanatban az átalakulás időszakában van, mégpedig a tervutasításos gazdálkodás és a piacgazdaság között. De nemcsak a hidat kell felépítenünk, hanem korlátokat is illik felrakni, tekintettel arra, hogy a szakadék nagyon nagy, ezért két módosító javaslatot is adtam be annak érdekében, hogy az agrárolló ne nyíljon széjjel, mert olyan esetek fognak a jövőben előfordulni, amit már a '30-as esztendőkben is láttunk, hogy nagyon sok gazdálkodó azért ment tönkre, mert ki voltak téve a bankviszonyoknak, továbbá az ún. dömpingtermelésből sorra került a bolettás búza stb.
(19.30)
A két javaslat a következő:
Az általános rendelkezések 2. §-a o) pontjaként kérem felvenni: "A termelt piacképes termékek, termények hosszú távú minimálárának garantálása termelési biztonsági okokból szükséges. A minimálár legyen a mindenkori világpiaci ár 80%-a." Indoklás: állandó minimálár az agrárolló egyik szárának rögzítését jelenti – azaz azt jelenti, hogy biztonságosan tud a termelő termelni, mert tudja, hogy piacképes termékeit majd a megfelelő szervek, illetve a piac megvásárolja, bármilyen célból: vagy tartalékolásra, vagy más szempontból.
Van viszont az agárollónak egy másik oldala: az ipari cikkek árának növekedése. Ezért ugyancsak a 2. §-ba, de p) pontként javaslom felvenni: "A terméktanács figyelemmel kíséri a mezőgazdasági termelést befolyásoló eszközök, anyagok, vegyi termékek, energiahordozók stb. árait. Ha az árak indokolatlanul emelkednek, kötelesek a forgalmazótól részletes árkalkulációt kérni, indokolatlan áremelésnél az elvonást indítványozni, indokolt esetben támogatással a kereskedelmi árat kedvezőbbé tenni." Indoklás: így fogható meg az agrárolló másik szára.
Volt a javaslatnak egy olyan része, amit nem kívántam módosító javaslatként beadni, csupán szeretném felhívni az illetékesek figyelmét a következőkre. A törvényjavaslat szövege több ponton ellentmondásban van a részletes indoklásssal. Feltehető, hogy az indoklás korábban készült. Javasolni lehet, hogy olvassák össze, és ne legyen félreérthető a szövegezés.
Ajánlatos lenne a törvényhez csatolni az ITJ-t is, mert így jobban tudnák az alkalmazók beazonosítani.
A 30/i) pont szerint az irányár nem tekinthető steril centrumárnak, a várható viták elkerülése érdekében egyértelműbb megfogalmazást kíván.
Az 5. oldal (3) bekezdése említi a fogyasztói képviseletet. Erre másutt részletes utalás nincs, hogy mi ez. A végrehajtási rendeletben részletes megfogalmazást igényel.
A terméktanács funkcióját ellátó szervet pontosan körül kellene írni: létszám, felállás, hatáskör – mert nyilván előbb-utóbb a viták középpontjába kerül a kérdés.
A 7. oldal (2) bekezdése és más pontok említik, hogy a tanács köteles mindenkit befogadni. Itt be kellene iktatni az "összeférhetetlenség" fogalomkörét. Nyilvánvalóan kell kizárási lehetőségnek is lenni.
A termelési önkorlátozásnál meg kellene határozni, hogy az meddig terjed – például búza esetében korlátozza a termelő a piaci kibocsátást, de egy takarmánytársulásba belépve értékesítheti a terményt, ezzel pedig szűkíti a piacot. A kérdés kidolgozása igen fontos, mert enélkül a gyakorlatban szinte mindenki azt tehet, amit akar.
A 10. § egy költségvetési kasszát lát jónak. Ez mindig vitatott lesz – jobb lenne egy mezőgazdasági kassza. A PM valószínűleg nem zárkózna el előle.
A 14. § egészéből hiányzik a belső piacot működtetni akaró koncepció. A belső piacot vagy ki kellene hagyni, vagy beépíteni a szabályozóba. A jelenlegi javaslat egyiket sem teszi – de legcélszerűbb lenne a piacot megteremteni.
A 10. oldal (2) bekezdése: önkorlátozást nem lehet elrendelni, csak korlátozást.
Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! Szeretném egy – szerintem súlyos – jelenségre felhívni a figyelmet. Az agrárpiaci rendtartásnak a védőháló szerepét is be kellene tölteni. Háló nem lehet öncélú, hiányos, szakadt; nem lehet diktatórikus, egyszemélyekre leosztott, társulások érdekeit szolgáló; nem lehet hiányos – tehát el kell fogadni a szerkesztőbizottsági tagokon kívül mások véleményét is.
Megkaptam az agrárpiaci rendtartás együttes jelentését, átnéztem, és az alábbi, megdöbbentő jelenséget észleltem:
A jelentés tartalmaz 125 módosítást, illetve módosító javaslatot: az alkotmányügyi bizottság beadott két javaslatot, támogatnak két javaslatot; a mezőgazdasági bizottság beadott huszonhárom javaslatot, támogatnak tizennyolc javaslatot; mi, képviselők beadtunk száz javaslatot, és elfogadva, illetve támogatva csak egy, azaz egy százalék: egy darab lett. Két ok merül itt föl: vagy mi vagyunk a dilettánsok, vagy pedig egy olyan lobby dolgozik a képviselőtársak és ellenünk, ami nem akarja, hogy egyéni – illetve társakként beadott – javaslatok érvényesüljenek. Szerintem fontosabbak az egyéni indítványok, hiszen "több szem többet lát" alapon bizonyára vannak a száz javaslat között olyan javaslatok is, amelyeket meg kellene szívlelni. Azt gondolom azonban, hogy mindezek a javaslatok, illetve az agrárpiaci rendtartás, ami elég régóta van a Ház előtt, illetve foglalkozunk vele, elsősorban azt igényelné, hogy a piacot is megteremtsük, mert anélkül ez az agrárpiaci rendtartás életképtelen lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
