KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Jól mondtam – körülnéztem. Két megjegyzést szeretnék először is tenni. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ez a rendkívül fontos téma már az általános vitában is és most, a részletes vitában is ily késői órán kerül sorra.
Másrészt, Zsiros Géza képviselő úr december 22-én elmondta a földrendezési és földkiadó bizottságok részletes vitájánál, hogy az került először a Parlament elé, amit a bizottság részleteiben megtárgyalt. Sajnos, hogy ez nem kerülhetett előbb, pedig ezt hamarabb megtárgyalta a bizottság, de ez technikai kérdés, gondolom, hogy miért történt így.
Az általános vitában elmondtam, hogy egy minimális biztonságot, kiszámíthatóságot várunk el a törvénytől. Úgy gondolom, hogy ez a hosszas vajúdás – amin keresztülment ez a törvény, ahogy képviselőtársam előttem elmondta: régóta kezdtük el a vitáját, különböző agrárfórumokon is megbeszéltük ezeket a problémákat – azt hiszem, hogy hasznára vált a törvénynek.
Példaértékű lett az is, amit a bizottsági munka során követtünk, hisz azt mondhatom, hogy itt elsősorban valóban a mezőgazdasági érdeket vettük figyelembe.
Nagyon sok fontos témához több képviselőtársunktól vagy képviselőcsoportoktól, az Agrárklubtól – vagy mindegy, minek nevezzük – érkeztek módosító indítványok, valóban úgy igyekeztünk, hogy azok javát egy közös módosító indítványba szüljük bele, és azért alakulhatott úgy – ahogy Izsó képviselőtársunk mondta –, hogy tulajdonképpen majdnem csak, illetve többségben a mezőgazdasági bizottság javaslatai kerültek elfogadásra.
Ugyanakkor szeretném az SZDSZ fenntartásait is hangsúlyozni. Mi a terméktanácsoknak erősebb jogosítványokat szerettünk volna, ugyanakkor a rendtartási bizottságnak szélesebb hatáskört, hogy az egész piaci stratégiában szerepet tudott volna játszani.
Az adatszolgáltatási és informatikai bázis kialakításához: valóban szerettünk volna egy még szélesebb adatbázist, a leendő agrárkamarai törvénynél ezt még figyelembe vehetjük, a községi alapegységre támaszkodva az adatszolgáltatást megoldani.
Áttérek néhány konkrét kérdésre. Említették képviselőtársaim is már: nagyon fontos lett volna az, ha a vágósertés és vágómarha már ez évben bekerülhetett volna a közvetlenül szabályozott, tehát a meghatározott mennyiségű és minőségű formában, garantált áras termékben.
Ezt magam is többször felvetettem a bizottsági vita során. Olyan formában, hogy a törvény szövegébe belekerült, de a pénzügyi lehetősége csak 1994. január elsejétől van biztosítva, el tudtam fogadni, és javaslom is elfogadásra.
Hogy miért is fontos ez – azt hiszem, már erről is esett szó. Meg kell említenem, hogy egyrészt sajátos táplálkozási szokásunkból, másrészt a közel 660 ezer kistermelő, sertéstermelő érdekében is, akiknek egy része ugyan már felszámolta a termelést, de nagy része csak csökkentette, és azt gondolom, ha egy biztató piacot lát, bármikor hajlandó a termelés felfuttatására.
Valóban nem ismétlődhet meg az a tragikomikus helyzet, ami itt volt. Utalnom kell rá, hogy két évvel ezelőtt 5-6 interpelláció azért hangzott itt el, a Ház falai között, hogy a szerződött vágóállatokat nem vitték el, nem vásárolták fel, ugyanakkor az elmúlt évben importra szorultunk. Azt hiszem, ez nem ismétlődhet meg, és éppen ez a törvény fogja garantálni, hogy ne ismétlődhessen meg.
(19.50)
A másik téma, ami szintén nagyon fontos, ami a mezőgazdasági bizottság 8382/4-es javaslata, a garantált ár kérdésköre, amely körülírva tulajdonképpen, azt hiszem, egyértelmű és világos: a szerződésben meghatározott mennyiségre és minőségre az állam felvásárlási kötelezettséget vállal. S ebből nincsenek kizárva a kistermelők, hiszen nemcsak a terméktanácsok tagjaira vonatkozik, hanem azokra is, akik szerződésben vállalnak kötelezettséget, azoktól az állam felvásárolja. És nagyon fontos hangsúlyoznunk ezt a szerződést, hiszen éppen ez nem valósult meg 1991 tavaszán és nyár elején, hogy a szerződésben foglaltakat sem tartották be az állam, illetve a felvásárló vállalatok.
Egy másik fontos kérdés még a szezonév. Itt is szerettünk volna még egy nagyobb biztonságot elérni, hogy állati termékeknél a szezonév kezdete előtt esetleg már 180 nappal, tehát fél évvel meg legyenek hirdetve a kvóták – sajnos be kellett látnunk, hogy a költségvetés-készítés, egyéb előírások miatt ez csak 90 napra zsugorodhat. Ezt is el kellett fogadnunk.
Mint ahogy a növényi termékeknél is a 90 napot elfogadjuk, pontosabban az étkezési búzánál a szezonév kezdete szeptember 15-e, a kukoricánál pedig április 15-e.
Nagyon sajnálom, hogy Vékony Miklós képviselőtársam már nincs itt, hiszen ő hiányolta, hogy a rendtartási hivatalt nem indokoltuk meg részletesebben. Valóban a 8382/7-es mezőgazdasági bizottsági javaslat részletesebben nem indokolja, de röviden el kell mondanom, hogy ez nem egy új hivatal felállítását, hanem az eddigi szétszórt feladatok, hatáskörök és a felelősség koncentrálását jelenti.
Itt nagyon hangsúlyoznom kell a felelősséget is, mert a korábbi időszakban több tárcánál volt szétosztva a feladat, és a felelősség is megoszlott, és ezért lesz szerencsés, ha egy helyen lesz összpontosítva az agrárrendtartási hivatalban.
Röviden ennyiben kívántam érvelni a mezőgazdasági bizottság javaslatai mellett, és amennyiben ezek a javaslatok elfogadásra kerülnek, az SZDSZ – hangsúlyozva azt a néhány fenntartásunkat, amelyeket már említettem – a törvény egészét el tudja fogadni.
Ezen a helyen meg kell köszönnöm mindazon szerveknek, terméktanácsoknak, érdekképviseleteknek, kamarának s valamennyi agrárszakembernek azt a segítséget, amit a törvény vitájának kezdete óta idáig adtak a törvény javításához és megszületéséhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
