MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Én tavaly az interpellációmmal nem kötekedni akartam, mert ha ezt tettem volna, akkor most azt kérdezném, hogy miért kellett 30 nap egy olyan írásbeli válaszra, amiben nem kaptam választ. Akkor nem kötekedtem, most nem kérdezek.
Ön nagyon röviden elmondta, hogy körülbelül 4 milliárd forintról van szó, egy olyan erőműbővítő beruházásról, amelyik másfél éve késedelmet szenved, és többé-kevésbé a jó isten tudja, hogy végül is ez az erőmű mikor fog pénzt visszaadni.
Az ön válaszában – talán megengedi a Ház, írásban kaptam, én is írásban válaszolok vagy olvasom – van egy elfogadható mondat, nevezetesen: két cég vitájában kerülendő a minisztériumi beavatkozás, a kézivezérlés. Egyetértek, de… Itt 4 milliárd forintról van szó, mely nem egy tőkés adománya, hanem az állam pénze, mindannyiunké, az adófizetőké. E 4 milliárd forint sorsa nyugtalanít engem.
Mennyi 4 milliárd forint? Tisztelt képviselőtársaim, nem kell mondanom, iszonyúan sok pénz: egy 35 ezres településű város, mint Ajka – az én városom – négyévi teljes költségvetése. Ebből a 4 milliárd forintból kétszer 120 ágyas veseátültető klinikát kapásból föl lehetett volna építeni. Ebből a 4 milliárd forintból körülbelül 80 iskolát el lehetett volna uszodával látni. Ebből a 4 milliárd forintból sok ezer drága, egészséget megóvó műszert lehetett volna beszerezni.
Még egyszer hangsúlyozni szeretném: nem egy tőkés pénze ez, mert akkor nem érdekelne, úgy kell neki, rajtavesztett. Még kárörvendő is lennék. Ez a mi pénzünk, az ország pénze. (Mozgolódás, zaj.)
Tehát akkor, amikor egyetértek miniszter úrnak a válaszában azzal – pici kis csöndet kérek szépen, uraim – (Az elnök csenget.) , hogy ez két cég dolga, ez rendben van. Egy átmeneti időszakban vagyunk, ahol sok mindent el lehet kenni. Azt gondolom azonban, hogy 4 milliárd forint nagyon-nagyon sok pénz. Lehet, hogy ebből a pénzből soha nem jön semmi vissza az államnak. Miniszter úr válaszában is benne van, nem kívánom a céget megnevezni, privát kézbe került. Következésképp: a korábbi elkövetett szakmai és emberi hibákért az új tulajdonos nem fog felelősséget vállalni.
Kevésbé tartom tehát valószínűnek, hogy ebből valami is visszajön. De van egy magyar közmondás: saját kárán tanul az okos. Azt gondolom, és tulajdonképpen interpellációm célja is elsősorban ez volt, hogy vizsgáljuk meg egy kicsit ezt alaposabban, nézzük meg, mennyi szakmai gőg, emberi hiba, vezetői felelőtlenség vezetett oda, hogy közel 4 milliárd forint három éve vesztegel, nem hoz hasznot az országnak. Nézze meg a gazdasági bizottság, a költségvetési – ennek vannak bizonyos tanulságai, amelyeket a jövőre nézve, azt gondolom, levonhatunk.
Nem az MVM-mel – mint azért az Állami Vagyonügynökség alá tartozó céggel – van gondom. Bizonyos magatartással van gondom. Ha ebben a Házban többször fölmerült, hogy a múlt gazdasági felelőtlenségéért vonjunk embereket felelősségre, akkor azt gondolom, hogy ha ez az igény jogos, ma sem tekinthetünk el ettől.
Tisztelettel tehát azt szeretném kérni a Háztól, miután a válasz fél éve is bizonytalan – még egyszer mondom: 4 milliárd forint közpénzről van szó –, egyetlen ok miatt ne fogadja el a választ: lehetőséget kapjunk mi, ennek a Háznak a tagjai, akik felelősek vagyunk a közpénzekért, hogy vizsgáljuk meg alaposan, és a tanulságaiból okulva még egyszer ilyen hibát ne kövessünk el.
Köszönöm, a választ nem fogadom el. (Taps a bal oldalon.)
(15.30)
Határozathozatal
