BEJCZY SÁNDOR, az FKgP vezérszónoka:
BEJCZY SÁNDOR, az FKgP vezérszónoka:
BEJCZY SÁNDOR, az FKgP vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, most kissé zavarban vagyok, tekintve, hogy Kónya Imre és Tölgyessy Péter előttem elhangzott igen magas színvonalú hozzászólása után a 36-os kisgazda-képviselőcsoport jogásza, frakcióvezetője pillanatnyilag sajnos betegség miatt itt nem tud megjelenni, de a Házszabály értelmében mégiscsak ki kell fejtenie a 36-os képviselőcsoportnak az álláspontját, azt el kell mondani. Ezért, tisztelt Ház, ígérem, hogy nem leszek olyan hosszú beszédű, mint Tölgyessy Péter, akinek minden szava, minden mondata valóban meggondolásra késztet bennünket. Nem véletlen, hogy Tölgyessy Péter és Kónya Imre annak idején még mint ellenzéki képviselők és az Ellenzéki Kerekasztal prominens jogászai sok mindenben elősegítették azt, hogy most már az új Parlamentben, hol könnyen, hol nehezen, hol nagy vitákkal, de törvényeink sokaságát a Parlament megszavazta.
Tisztelt Országgyűlés! Már 1989-ben nyilvánvalóvá vált, hogy az 1990-ben újonnan megalakuló Országgyűlés nem működhet az előző rendszer parlamentjétől örökölt Házszabályok alapján. Nem egyszerűen toldozgatásra-foldozgatásra, hanem a Házszabályok teljes körű, szisztematikus átdolgozására volt szükség.
A jelenlegi parlamenti ciklus első három évében a Házszabályok új rendelkezései közül nagyon soknak a helyessége beigazolódott, ugyanakkor szükségessé vált jó néhány időközben felmerült ügyrendi kérdés megválaszolása is. Ezeket a kérdésfelvetéseket menet közben hol az ügyrendi bizottság, hol a házbizottság, időnként pedig a Házszabályok módosítása útján maga az Országgyűlés válaszolta meg.
Az előterjesztővel egyetértve magam is úgy ítélem meg, hogy az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve a Házszabályok nagyobb lélegzetű átdolgozása tovább már nem halasztható. Olyan megközelítésben kell ezt most az Országgyűlésnek megtárgyalnia, hogy igen nagy valószínűséggel ebben a ciklusban már nem kerül sor többször a Házszabályok ilyen jelentős mértékű átdolgozására.
Felvethető a kérdés, hogy milyen egy jó házszabály. Egy többpártrendszerű parlamentben az-e a jó házszabály, amely csak tömören és lényegre törően, a működés kereteire vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, és egyidejűleg széles körben enged teret az Országgyűlésnek a felmerült kérdések eldöntésében, vagy pedig éppen ellenkezőleg, a működésre vonatkozó szabályok minden lényeges kérdésre kiterjedően, részletesen és precízen szabályozza, lényegében kiszorítja a parlament ülésterméből az ügyrendi vitákat? Úgy ítélem meg, hogy mindenképpen az utóbbi a helyes megoldás, figyelemmel arra is, hogy az esetenként parttalanná és öncélúvá vált ügyrendi viták elveszik az amúgy is kevés időt a törvényalkotástól.
Az előterjesztés rendelkezései alapján a kitűzött célok egyértelműen megfogalmazhatók; egyrészt házszabályi rangra kell emelni azokat a rendelkezéseket, illetőleg döntéseket, amelyeket a Ház az elmúlt időszakban eredményesen alkalmazott, másrészt pedig el kell végezni a Házszabály rendelkezései között jó néhány szükséges, indokolt szövegpontosítást. Megítélésem szerint a fentiekben jelzett céloknak ez az előterjesztés megfelel.
Tisztelt képviselőtársaim! Az előterjesztésben javasolt módosítások főként a törvényalkotás folyamatát érintik, ezen belül azonban érdemes kiemelni az ülés vezetésében érvényesülő elnöki jogkörök kiterjesztését, és ugyancsak említeni kell a politikai vita intézményének házszabályi rangra emelését.
A törvények, határozati javaslatok kezdeményezésével összefüggésben találkozunk az első fontos változással. A javaslat szerint a képviselői önálló indítványok napirendre tűzéséről nem az Országgyűlés, hanem a hatáskörrel rendelkező, kijelölt országgyűlési bizottság dönt. Ebből következően fő szabályként csak olyan, képviselők által beterjesztett törvényjavaslatot tárgyal az Országgyűlés, amelyet a kijelölt bizottság tagjainak többsége támogat. A képviselőcsoport a napirendre tűzést közvetlenül az Országgyűléstől kérje, azonban ennek korlátja, hogy ilyen kérelmet csak a rendes ülésszakon és ülésszakonként legfeljebb öt alkalommal lehet benyújtani.
Álláspontom szerint indokolt a képviselői önálló indítványok napirendre tüzésében a jelenleginél szigorúbb szabályokat bevezetni. Erre számtalan példát találunk a világban. Nem szerencsés ugyanakkor a frakcióvezetői kérés lehetőségét számszerűen korlátozni. Úgy gondolom, hogy az egyes képviselőcsoportok ezzel a rendkívüli lehetőséggel csak az általuk igen fontosnak ítélt ügyekben fognak élni, megértve, hogy a tisztelt Ház teherbíró képessége véges.
A jelenlegi Házszabály tartalmaz a sürgősségre vonatkozóan egy olyan megszigorítást, miszerint sürgősséget, sürgős tárgyalást fontos államérdekből, illetve arra való hivatkozással lehet kérni.
(16.40)
Ma már — mint azt mindannyian tudjuk — az Országgyűlés elé jószerével csak olyan előterjesztések kerülnek, amelyeknek előterjesztője sürgős tárgyalást kér. Nem emlékszem egyetlen esetre sem, amikor e körben bárki is fontos államérdekre hivatkozott volna. Alig hiszem, hogy ez ezután másképp lesz. Nem tudom, ki fogja értelmezni az adott kérelem kapcsán, hogy mi az, ami az adott ügyben fontos államérdek, és mi az, ami nem.
Tisztább és egyszerűbb lenne — a kialakult gyakorlattal egyezően — a sürgős tárgyalásról történő szavazást az 50 képviselő támogató aláírásához kötni, ahogy azt az előterjesztés is javasolja, és egyidejűleg elhagyni a fontos államérdek megjelölésű, jogilag értelmezhetetlen gumifogalmat.
Helyesnek tartom, ha az előterjesztés — ahol csak lehet — próbálja egyszerűsíteni és gyorsítani a plenáris ülésen történő tárgyalás menetét. Ezt a célt szolgálja, hogy egyes kérdésekben a testület helyett az elnök dönt, az, hogy szélesebb körben válik alkalmazhatóvá az időkeretben történő tárgyalás, valamint az is, hogy csak akkor kell kétfordulós tárgyalást tartani, ha az előterjesztéshez módosító indítványt nyújtottak be.
Ami a kapcsolódó módosító indítványokat illeti, el kell mondjam, hogy úgy érzem, még mindig nem kellően tisztázott az a kérdés, hogy pontosan mihez is kell kapcsolódni. Az előterjesztés A változata szerint a korábban benyújtott módosító javaslatokhoz lehet kapcsolódni. Ez azonban eddig is igen sok vitát okozott. Nem tisztázott ugyanis, hogy formailag vagy tartalmilag kell szervesen kapcsolódni egy már korábban benyújtott módosító javaslathoz. Ha valamelyik képviselő mondjuk a törvényjavaslat 5. §-ához nyújt be módosító indítványt, akkor a kapcsolódáshoz elegendő-e annyi, hogy az újabb módosítás szintén az 5. §-hoz tartozzék, vagy az a lényeges, hogy tartalmilag kapcsolódjon a példa szerinti 5. § rendelkezéseihez?
Megítélésem szerint ezt a kérdést nem lehet eseti bizottsági döntésekkel áthidalni.
A kapcsolódó módosító javaslatokra vonatkozó B változat szövege is meglehetősen aggályosnak tűnik. Ennek az a lényege, hogy csak olyan korábban benyújtott módosító javaslatokhoz lehet kapcsolódni, amelyeket a hatáskörrel rendelkező bizottság már támogatott. A kialakult gyakorlat szerint az, hogy a bizottság melyiket támogatta és melyiket nem, az csak az együttes jelentésből derül ki, amit rendszerint a szavazás előtt pár nappal juttatnak el a képviselőkhöz. Ez pedig a kapcsolódó módosító indítványok benyújtását ellehetetleníti, de legalábbis nagyon megnehezíti.
Egyetértek azzal, hogy a szavazásra bocsátott módosító indítványok számát a jelenlegihez képest korlátozni kell. Ennek megfelelő eszköze, hogy a bizottsági támogatáshoz szükséges szavazatok számát egyharmadáról többségre emeljük. Azt viszont megmondom őszintén, nem értem, hogy egy képviselőcsoport miért csak minősített többséget igénylő döntés esetében kérhet szavazást egy bizottság által nem támogatott módosító javaslatról. Ennek van ugyanis a legkevesebb esélye, hogy az Országgyűlés ezt megszavazza.
Alapvetően helyeslem azt a törekvést, hogy az Országgyűlés úgynevezett formális döntési jogköreit vegye át az ülést vezető elnök. Azt viszont ellenzem, hogy ez a döntési jogosítvány érdemi kérdések eldöntésére is kiterjedjen. Az elvi aggályt elsősorban és annak ellenére is fenntartom, hogy a gyakorlatban esetenként nincs túlzott jelentősége. Úgy ítélem meg, hogy az érdemi kérdések körében az Országgyűlés nem ruházhatja át döntési jogosítványait.
A törvényjavaslatnak az általános vita lezárása után történő elutasítása vagy átdolgozására történő visszaadása például az én megítélésem szerint érdemi kérdés. Nincs kifogásom az ellen, ha az általános vitát követően az elnök tovább viszi a törvényjavaslatot a részletes vitába, mert kétfordulós tárgyalás esetén ez a tárgyalás természetes rendje. A törvényjavaslat elutasításáról vagy visszaadásáról viszont szerencsésebb, ha maga az Országgyűlés dönt.
Ugyanilyen aggály említhető az időkeretben történő tárgyalás elhatározása vagy a vitának az elnök által történt lezárása kapcsán. Úgy gondolom, hogy szükséges erősíteni az elnök jogosítványait a tárgyalás vezetésében — de csak ebben.
A kialakult gyakorlatot intézményesítve került be a politikai vita a javaslatba. Megítélésem szerint a politikai vitákra — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — a jövőben is szükség van. Arra viszont feltétlenül ügyelni kell, hogy a Parlament feladata elsősorban a törvényalkotás, és emellett — vagy éppenséggel ezen keresztül — politizál. Szükséges tehát a társadalom előtt álló fontosabb kérdésekről nyilvános politikai vitákat folytatni, de ez nem akadályozhatja a törvénykezést, sőt éppen ellenkezőleg: az eltérő nézetek és vélemények esetleges közelebb hozásával segítenie kell azt.
Tisztelt Országgyűlés! Mindenképpen említést érdemel az előterjesztés azon törekvése, hogy a napirend előtti tévévitákat és választási politikai demonstrációkat visszafogja. Ezzel együtt azonban szükségtelen a napirend előtti felszólalást a frakcióvezető vagy helyettese személyéhez kötni. Úgy gondolom, lehet ez bárki más, akit a felszólalás elmondásával a frakció megbíz. Nem biztos, hogy az adott témában a frakcióvezető tudja a legjobban és leghatásosabban elmondani a hozzászólást. A napirend előtti vagy utáni kérdés eldöntésénél tehát nem ezt, hanem azt kellene alapul venni, hogy valaki a frakció nevében, illetőleg támogatásával vagy anélkül kíván szólni. Ha a frakció nevében, akkor napirend előtt, ha viszont frakciótámogatás hiányában az Országgyűlés mégis szót ad, akkor napirend után kellene lehetővé tenni a felszólalást.
Érdekes megoldás, illetőleg javaslat a bizottsági tagok helyettesítésének lehetősége. A bizottságok leterheltsége és egyre növekvő szerepe mellett rendkívül fontos, hogy a bizottságok — határozatképtelenség miatt — ne álljanak le a munkával, mert ez hátráltatja a plenáris ülés munkáját is.
Végül, bár nem az általános vitára tartozik, mégis meg kell említenem a 17. §-ban foglalt hatályba lépő rendelkezések kérdését is, mert az itt leírtakból sem az 1993. szeptember 1., sem pedig az 5. § nem stimmel. Bármennyit is törtem a fejemet rajta, nem sikerült megfejtenem, hogy miért az előterjesztés 5. §-ában foglalt langyos rendelkezés az egyetlen, amelyet kizárólag az e határozat hatálybalépése után benyújtott önálló indítványokra kell alkalmazni.
Tisztelt Országgyűlés! Megítélésem szerint a többéves előkészítő munka és a pártok, illetőleg frakciók közötti véleménycsere meghozta eredményét. A jelen előterjesztés helyes célokat szolgál, kiérlelt és kisebb jelentőségű módosításokkal elfogadásra alkalmas. Ezért a képviselőcsoportom nevében elfogadásra is javaslom. Köszönöm szépen. (Kis taps középen.)
Ilkka Suominen úr, a Finn Köztársaság parlamentje és az európai együttműködési értekezlet parlamenti közgyűlése elnökének és kíséretének köszöntése
