CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Párt képviselője:
CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Párt képviselője:
CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Párt képviselője: Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat előterjesztője a Házszabályt az egyik legfontosabb törvényként jelölte meg, hivatkozott egyes külföldi tényekre, ahol a Házszabályt az Alkotmánnyal egyenértékűnek mondták és állították be. Ez így is van.
A mostani módosítás azonban ennek ellentmond. Ha ez így van, akkor erre a módosításra most, ennek az Országgyűlésnek az utolsó idejében nem volna szabad sorra kerülnie, hiszen ezt ennek a Háznak működése legelső idejében el kellett volna fogadnia, illetve meg kellett volna alkotnia a saját Házszabályát.
Erre annak idején több javaslat is beterjesztődött, mégsem került rá sor. Ez a Ház a '89-ben sebtében megalkotott, kvázi többpártrendszerű Házszabály alapján működik, kisebb-nagyobb módosításokkal, jelentéktelen módosításokkal, és most, amikor sorra kerül az újabb megmérettetés, hirtelen eszébe jut minden pártnak — úgy látom, minden párt támogatja ennek a módosításnak a keresztülvitelét —, hirtelen eszébe jut mindenkinek, hogy hoppá, most gyorsítani kell.
Nos, ennek következtében ez a beterjesztett javaslat olyan, mint a szilvásgombóc. Van rajta egy vékony réteg — prézlinek mondják —, amelyik nagyon tetszetős, mert olyan rendszabályokat akar bevezetni, amelyekkel valóban mindenkinek egyet lehet értenie, hiszen a rendcsinálást, a felesleges időpocsékolás megszüntetését és a Parlament jobb működését célozzák ezek a javaslatok.
A testesebb része a tészta benne — hogy maradjak ennél a hasonlatnál —, az alapvető jogszabályokat érint, a képviselői jogállást, a képviselőknek a Házban való működését.
(18.00)
Nevezetesen azt, hogy az egyes képviselő kinek felelős akkor, amikor egy-egy önálló indítványt vagy törvénymódosítást beterjeszt. Vajon elfogadható-e az, hogy a képviselő — függetlenül attól, hogy milyen a minősége az általa beterjesztett törvénymódosításnak vagy önálló indítványnak — alá legyen rendelve egy bizottság véleményének, és már ott eldőljön a beterjesztett indítványának a sorsa egy olyan bizottságban, amelyet természetesen a többség ural, hiszen mindegyik bizottságot vagy majdnem mindegyik bizottságot a többség uralja, és ahol utasításra tulajdonképpen le lehet szavazni akármilyen indítványt? Ezzel a kijelentésemmel nem az eddigi működést akarom igazolni. Nem azt mondom, hogy most ez így helyes és jó, ahogy van, mert minden önálló indítvány vagy minden módosítás ésszerű és fontos. Az azonban rendkívül súlyos sérelme lenne az alkotmányosságnak, ha a képviselő megfosztatnék ettől a jogától, hogy közvetlenül a plénum elé terjesszen indítványokat, hogy akár csak egyedül maradva is egy-egy javaslattal megkísérelje megváltoztatni a dolgok menetét, és beleszóljon a törvénykezés menetébe. Ugyanis a képviselő, amikor ezt teszi — mondom még egyszer, függetlenül az eseti minőségtől —, a választóktól kapott felhatalmazásával él. És ezt súlyos módon, alkotmánysértő módon akarja korlátozni ez a javaslat, amikor egy-egy, úgynevezett hatáskörrel rendelkező bizottság döntésére bízza ennek az indítványnak a sorsát. Igaz, hogy vannak hatáskörrel rendelkező bizottságok, de azok a hatáskörök csak ide vonatkoznak, a Ház elé. A törvény viszont, amit megalkotni készül az Országgyűlés és a képviselő ebbe akar beleszólni, az nem ide vonatkozik — az az egész országra vonatkozik, a törvényhozás értelmére, a rendszer működésére. Ezért tehát ez egy nagyon alkotmánysértő és súlyosan rossz kitétele, illetve javaslata, paragrafusa ennek a törvénynek. Elfogadhatatlan.
De van itt más baj is. Ezzel a törvényjavaslattal, amelyet a rendkívüli időszak alatt tárgyalunk meg, az a baj, hogy ez egy politikai indítékból született Házszabály-változtatás. Kísérjük csak figyelemmel: benne volt ez a javaslat a miniszterelnök úr által eredetileg a rendkívüli ülésszak napirendjére javasolt törvények sorában? Nem, kérem szépen, nem volt benne! Utólag lett beletéve, utólag beszéltek rá képviselőket arra, hogy ezt tegyék bele. Ugyan kérem, miért olyan fontos ez, hogy a rendkívüli ülésszak utolsó napján fogadja el az Országgyűlés, illetve tárgyalja meg? Azért, mert a magja ennek a törvényjavaslatnak az a szinte észrevétlen, kicsi kis javaslat, hogy a frakciók létszámát 15 főben állapítsák meg. Teszi ezt egy olyan Országgyűlés, amely nem alkotta meg a saját Házszabályát idejében; teszi ezt egy olyan Országgyűlés, amelyben két kisgazda-frakció működik, s csak az egyiknek van meg a bíróság által hitelesített felhatalmazása arra, hogy kisgazda-frakcióként működjék. Itt nem az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy kinek melyik kisgazda-frakció áll közelebb a szívéhez, hogy politikailag melyiket tartja elfogadhatónak vagy elfogadhatatlannak. Egyáltalán nem erről van szó! Arról van szó, hogy itt már nem is tudom, milyen régóta, több mint egy év óta működik ez a frakció, amelyik 36 főt számlál, és működik egy másik, amelyik hol szót kap, hol nem kap szót, amelyiknek hullámzó létszáma van. Nos, erre miért nem alkotott Házszabályt az Országgyűlés? Hogy tűrheti el egy magát alkotmányos jogállamnak minősítő ország Parlamentje, hogy ilyen anomália forduljon elő a Házban? Pusztán azért, mert a Kormánynak szüksége van a 36 szavazatra? Nos, igen, ez helyes… De akkor módosítsuk a Házszabályt idejében, és akkor… — most örülök, hogy ilyen mosolyt váltok ki végre az ellenzéki padsorokból… (Sasvári Szilárd: Hol?) … —, akkor talán most is gondolkodnia kellene az ellenzéknek, vajon ezt a törvényjavaslatot, ezt a kis magot is támogassa, hogy most hirtelen 15 főre akarják felemelni a frakciók alakításához szükséges létszámot.
Lehet, hogy így egy újonnan megalakult frakciót, amelynek a nevében szólok, kiültetnek valahova… (Közbeszólás a bal oldalról: Mit csinálnak?) …, de hát még eddig nem tudtak kiültetni bennünket. A nyár nem volt elég arra, hogy új helyeket jelöljenek ki számunkra — csak a Házszabályt kell most gyorsan módosítani. Nyilván oda fogunk kerülni, ha ezt a tisztelt Ház elfogadja, tizenketten a függetlenek közé. A függetlenek között ezzel ezúttal újabb párt jelenik meg. Ezt hogy dolgozza fel a Házszabály és hogy dolgozza fel az Országgyűlés? Hiszen most is több párt képviselői ülnek a függetlenek között — milyen függetlenség ez? És maguk a függetlenek eredetileg néhányan hány eszmerendszerhez tartoznak? A vezénylet — Fodor képviselőtársunk jóvoltából — meglehetősen hasonlít az MSZP-hez és az MSZP ideológiájához… (Szórványos derültség a bal oldalon.) …, de hát ez nem lényeges, legyen így. De hogyan gondolják, hogy most majd a függetlenek közé kerülve, oda kerülnek pártok, egész tagságok, és mi egy ilyen független fegyelemben veszünk majd részt…? A dolog lényege az, hogy ne lehessen kibontakozni azoknak, akik újra akarják kezdeni, ne kapják meg azokat a javakat, amelyek járnak nekik, és minden módon akadályozva legyenek a működésükben.
A mag tehát politikai. A következő választásokra szóló fegyelmező és kiszorító, kirekesztő eljárás. Egy Házszabály nem lehet politikai. Egy Házszabály nem szolgálhat sem a jelenlegi működni akaró vagy működő pártoknak támasztékul és akadályul; egy Házszabálynak olyannak kell lenni, amely megállja az idők próbáját, és a következő Országgyűlés nem kell, hogy az elé a feladat elé álljon, hogy újra beleütközik a Házszabály elégtelenségébe. Ha ezt elfogadjuk, akkor ez a helyzet bekövetkezik.
Többen elmondták, hogy fogalmuk sincs, milyen lesz a következő Parlament összetétele, hogy nem áll-e véletlenül — ezt most már én teszem hozzá — olyan apró kis pártokból, amelyeknek esetleg a többsége nem éri el a most meghatározott létszámot. És akkor hogyan fog működni az Országgyűlés? Akkor ezek nem lesznek frakciók? A választópolgárok oda teszik a szavazatukkal ezeket a várhatóan kisebb pártokat az Országgyűlésbe.
(18.10)
És akkor mi történik?
Ez egy — még egyszer hangsúlyozom — működésellenes javaslat, amely pártcélokat szolgál és kiszorító jellegű. A holnapi feltételezett kormánytöbbségnek azonban esetleg nagyon kényelmes lesz.
Ha most, ennek a ciklusnak a végén ez a Parlament meghoz egy olyan Házszabály-módosítást, amely már a bizottságokban központosítani tudja az akaratot, akkor a következő Országgyűlés — függetlenül attól, hogy melyik oldal kerül többségbe — szinte állampárti szigorúsággal tud majd működni. El lehet fojtani a napirend előtti felszólalásokat, az önálló indítványokat, a módosításokat, maximálni lehet a hozzászólásokat, és minden eldőlhet egy központi akarat által vezérelve. Kérdezem én, mire jó ez. Ha három évig elvegetált ez az Országgyűlés ezzel a Házszabállyal, akkor ugyan mit szolgál erre a néhány hónapra ez a módosítás.
Nem akarom az időt húzni. Ezt a törvényjavaslatot, ezt a Házszabály-módosítást csak szégyenkezve fogadhatja el az Országgyűlés, a mi frakciónk nem akar osztozni ebben a szégyenben.
