KATONA BÉLA, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KATONA BÉLA, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KATONA BÉLA, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy valamennyien már saját bőrünkön tapasztalhattuk egy-egy esetben, hogy bizony ez a Házszabály már nem felel meg 1993-ban annak a Parlamentnek, amely ma itt Magyarországon működik. Nem felel meg, hiszen a két feladat közül a törvényalkotási feladat vonatkozásában a szabályai elég egyenetlenek, különböző lukak vannak a szabályozásban, és ahogy már több fölszólaló említette, a Parlament Kormányt ellenőrző feladatára még gyakorlatilag, igazában nem nagyon tartalmaz szabályokat.
Mi lehet a cél? Csak az lehet a cél, hogy olyan Házszabályt alkossunk — akár módosítással, akár új Házszabály elfogadásával —, amely biztosítja mind a két feladat maradéktalan ellátásához a megfelelő szabályok meghozatalát, ezáltal növeli a Parlament működőképességét, és talán valamennyiünkben él az a nem titkolt remény is, hogy ezeken keresztül a Parlament tekintélyét is egy kicsit növelni tudja.
Sokáig vita volt, hogy új Házszabály kerüljön-e megalkotásra vagy csak módosítások, és nem titok, hogy a Szocialista Párt, ha választani lehetett volna a kettő közül, akkor az új Házszabály mellett tette volna le a voksot.
Mi úgy gondoljuk, hogy sokkal átfogóbb szabályozásnak kellene történni, sok olyan feladat van, amely módosítás során igazából nem valósítható meg. Tehát Kónya Imre után szabadon azt mondanám, hogy ez nem a szükséges módosítások összessége. Még csak nem is az elégséges módosítások összessége, hanem az azoknak a lehetséges módosításoknak az összessége, amelyről feltételezte az ügyrendi bizottság, hogy esetleg elfogadásra kerül a Parlamenten belül.
Sajnálom, hogy csak ennyi ügyet sikerült idehoznunk a Parlament elé. Sajnálom, mert többekkel együtt én is úgy vélem, hogy ez az időszak lesz az, amikor a legnagyobb esélye van annak, hogy a Házszabályon jelentős módosításokat vezessünk keresztül. Hiszen ez a választások előtti időszak az, amikor minden normális pártnak gondolkozni kell azon, hogy mit tesz akkor, hogyha kormányzópárt lesz, és azon is, hogy mit tesz akkor, hogyha ellenzéki párt lesz, s talán ebben a bizonytalan helyzetben nagyobb lett volna a lehetősége egy jelentősebb módosítás elfogadásának.
Nem történt meg. És valószínűleg azért sem történt meg ez a komolyabb módosítás, mert igazából itt nemcsak a pártok és nemcsak a frakciók között húzódnak a törésvonalak a Házszabály egyes pontjaival kapcsolatban. Erről már többen szóltak az előttem szólók közül is.
Ezért én is csak azt tudom mondani, hogy amikor a következőkben azt tudom mondani, hogy "mi", akkor ez nem fejedelmi többest fog jelenteni, de nem is jelenti a szocialista frakció valamennyi tagjának véleményét, csak egy jelentős többségnek a véleményét, mert nálunk is, a frakción belül is egyes kérdésekben eltérő vélemények alakultak ki.
Abban nincs eltérés, hogy mi az, ami hiányzik ebből a módosításcsomagból, és amire szükség lenne. Röviden — mert erről is szóltak már többen — a Kormányellenőrző szerepre vonatkozó szabályok és metódusok azok, amelyek nagyon hiányoznak a jelenlegi Házszabályból is, és amelyekre igazából ez a módosítás sem ad többletlehetőséget.
Igaz ugyan, hogy elvileg a Házszabályban megjelenik az, hogy a Kormány rendszeresen köteles beszámolni az Országgyűlésnek, meg az is, hogy a Kormány tagjai kötelesek beszámolni az Országgyűlésnek, de ez nem egy elvi iromány — ez Házszabály —, hanem tulajdonképpen egy metodikai gyakorlati szabályzatgyűjtemény. Erre sokkal részletesebb szabályoknak kéne lenni, hogy mikor, hányszor, milyen eredménnyel, hogyan zárul le egy ilyen beszámoló, és ezekkel a problémákkal a gyakorlat során az elmúlt időben nagyon sokszor szembetalálkoztunk, amikor az ügyrendi bizottságnak kellett igazságot tenni bizonyos, igazából nem szabályozott kérdésekben.
Én természetesen nem arra gondolok most még, hogy — mondjuk — ilyen angol módszerrel kiálljon a miniszter, és ott helyszínen föltett kérdésekre, a képviselők kérdéseire azonnal válaszoljon. Nemcsak azért nem gondolok erre, mert a mai magyar miniszterek valószínűleg nem igazán tudnának válaszolni kapásból a feltett kérdésekre, hanem azért sem gondolok rá, mert valószínűleg a kérdező képviselők is megpróbálnának olyan részletkérdéseket kérdezni a minisztertől, ami teljesen komolytalanná tenne egy ilyen gyors kérdezz-felelek válaszadást. De arra viszont gondolok, hogy néhány olyan elemet be lehetne építeni a Házszabályba akár most is, amely a Kormány tevékenységének az ellenőrzésére a jelenleginél nagyobb lehetőséget biztosít. Ez a politikai vitanap lehet a Kormány tevékenységének egy bizonyosfajta ellenőrzése, de igazából azért nem az, hiszen itt nem biztos, hogy a Kormány és az ellenzék között feszülnek csak politikai kérdések.
Lehetett volna ennek az ellenőrzésnek egy lehetséges módozata az a vizsgálóbizottság, amely korábban az utolsó pillanatokig az ügyrendi bizottság tárgyalásai alapján úgy tűnt, hogy benne lesz a módosító csomagban, és egyelőre az MDF-frakciójának az ellenállása miatt került ki. Én azt hiszem, hogy ezt végig kell gondolni, és abból kiindulva, hogy nem biztos, hogy a legközelebbi kormánynak az összetétele a jelenlegivel azonos lesz, és nem biztos, hogy a kormánypárti képviselőnek nem érdeke az, hogy a saját kormányát mint képviselő is ellenőrizhesse, át kéne gondolni ezt, és legalább ezt a vizsgálóbizottságot mint minimumfeltételt visszahozni a végleges elfogadáskor.
A másik, ami hiányzik ebből az anyagból, az az érdekképviseletek véleményének megismerési lehetősége a parlamenti képviselők és bizottságok számára. Abban az új Házszabálytervezetben, amely tavaly valamennyi képviselő birtokába jutott, egy nagyon jól megfogalmazott fejezet tartalmazta az erre vonatkozó előírásokat. Én nagyon meggondolandónak tartom, hogy ezt a jól szerkesztett fejezetet most emeljük át ebbe a módosító csomagba, hiszen pillanatnyilag az a helyzet, hogy hiába van időnként még törvényi előírás is arra, hogy a törvényjavaslat beterjesztése előtt bizonyos érdek-képviseleti szerveket a Kormánynak kötelessége megkérdezni, ezek a törvényi előírások sem mindig kerülnek betartásra, a bizottsági gyakorlatban pedig nagyon eltérő módon alakultak az érdekképviseletek megkérdezésének a lehetőségei.
Ez az a két nagy csoport, amely hiányzik ebből a módosításcsomagból, és ha nem kerül be valamilyen módon kiegészítésre, akkor hiányozni fog az új Házszabályból is.
Most inkább arról beszélnék a továbbiakban, hogy mi az, ami benne van, és amit mi támogatni tudunk.
Azt hiszem, hogy most nagyjából jól szerepel ebben a módosítási csomagban a frakciók és az egyéni képviselők szerepének az elválasztása. Azt hiszem, hogy ez a módosítási javaslatcsomag helyére teszi a frakciónak a szerepét egy többpárti alapon működő Parlamentben. Azzal, hogy a napirend előtti hozzászólásoknál, azzal, hogy az önálló javaslatok közvetlenül a Parlament elé terjesztésénél, azzal, hogy a végszavazások utólagos indoklásánál, és sorolhatnám, kiemelkedő szerepet ad a frakcióknak, azt hiszem, hogy ez megfelel a mi parlamenti felépítésünknek, és ez adhatja a jó működés alapját.
Úgy gondolom, és úgy gondoljuk a frakción belül többségben, hogy nem korlátozza még ez a beterjesztett módosító csomag olyan mértékben a képviselők egyéni jogait, amely elfogadhatatlan lenne a számunkra.
Hiányzik viszont a frakciókkal kapcsolatban egy fontos kérdés. Nevezetesen az, hogy most és nekünk kellene szabályozni a frakcióalakítások jogát, a frakcióátalakítások jogát, az átülések jogát. Természetesen úgy gondolom, hogy ennek csak a következő Parlament vonatkozásában kellene majd hatályba lépni, hiszen most már egy megtörtént helyzetnek a regisztrálását utólag tudnánk csak elvégezni, de nagyon rossz gyakorlat lenne az a jövőben a magyar Parlamentben, ha továbbra is az lenne a jellemző, hogy képviselőtársaink folyamatosan változtathatják a politikai véleményüket, hogy egy országgyűlési cikluson belül valaki már a harmadik frakcióban ül, és lehet, hogy még a negyedikig is eljut, hiszen ebből az következhetne, hogy új választások kiírása, a választók előtti megméretődés nélkül gyakorlatilag át lehetne rajzolni a Parlament belső politikai térképét, amihez a választópolgárok nem járulnának hozzá.
Ezért én nagyon fontosnak tartom, és a szocialista frakció ilyen módosító javaslatokkal ki fogja egészíteni az eddigi csomagot, hogy ezeket a kérdéseket rendezzük. De mondom, nem a jelenlegi átalakulásokat szeretnénk most lehetetlenné tenni, hanem a következő Parlament számára kellene tiszta helyzetet teremteni.
Nagyon jónak tartjuk azt, hogy a bizottsági munka fontossága és tekintélye ezen csomag alapján emelkedne és javulna.
A hatáskörrel rendelkező bizottságok számának a csökkentése azt hiszem a parlamenti munka előrelépésének egy fontos fejezete lesz.
(17.00)
Itt az egyetlen hiányérzetünk az, hogy ez a javaslat fenntartja, legalábbis a lehetőségét annak, hogy az alkotmányügyi bizottság az eddigi kiemelt szerepét megtartsa. Fenntartja ezt a szerepét, pedig azért valamennyien tudjuk, hogy hiába a legtöbbet ülésező bizottság az alkotmányügyi bizottság, ezzel együtt gyakorlatilag nagyon sokszor a parlamenti munka gátjává vált az alkotmányügyi bizottság kapacitása.
Mi úgy gondoljuk, hogy azt a jogi szűrőszerepet, amelyet ma az alkotmányügyi bizottság ellát, meg lehetne oldani megfelelő szakemberek beállításával is, és akkor valamennyi bizottságnak kutya kötelessége lenne legalább alapvető kodifikációs tudással rendelkezni ahhoz, hogy ne kelljen egy külön bizottságot vagy a bizottság munkájának nagy részét arra fenntartani, hogy más bizottságok által elkövetett hibákat javítgasson.
Azt hiszem, hogy fontos az a módosítás is — és elfogadja a frakció többsége —, hogy a Parlament plenáris ülésén csak azok a módosító javaslatok kerüljenek szavazásra, amelyek az adott szakbizottságban, hatáskörrel rendelkező bizottságban a jelenlévők több mint 50%-ának szavazatát megkapták. Fontos ez, valóban rengeteg időt tudunk nyerni ezzel, fölösleges szavazásoktól kíméljük meg a Parlamentet, de úgy gondolom, hogy azt a lehetőséget viszont — pontosan a frakciók szerepének a kiemelésével — meg kellene adni a frakcióknak, hogy néhány fontos kérdésben — és akár darabszámban is lehet korlátozni ezeket a kéréseket —, amit az adott frakció kiemelkedő politikai jelentőségűnek tart, ott viszont kérhesse azoknak a módosító javaslatoknak a szavazását is a plenáris ülésen, amelyek esetleg nem érték el az 50%-ot a bizottsági ülésen.
Fontos előrelépés az, hogy két területen döntési jogot adunk a bizottságoknak — hogyha elfogadjuk ezt a módosítást —, amelyiken belül eddig nem volt döntési joguk csak véleményezési joguk.
Az egyik: a napirendre tűzésekkel kapcsolatban az új módosító javaslat azt tartalmazza, hogy azokat az önálló képviselői indítványokat, amelyek nem a frakció támogatásával kerülnek a Parlament elé, a hatáskörrel rendelkező bizottság vizsgálja meg, és gyakorlatilag dönt a napirendre tűzésről.
A másik ilyen fontos változás pedig az — amelyet szintén támogatunk —, hogy a kivételes eljárás során tárgyalt törvényjavaslatoknál a kijelölt bizottság ne csak véleményezze az egyes módosító javaslatokat, hanem gyakorlatilag döntsön is a javaslatok elfogadása tekintetében, és ide, a Parlament elé szavazásra már csak a módosító javaslatokkal együttes előterjesztés kerüljön. Ezzel nemcsak időt tudunk spórolni, hanem azt hiszem, hogy az adott kijelölt bizottság felelősségét egy kicsit meg tudjuk növelni, és ezzel a bizottságok szerepét, tekintélyét is a parlamenti munkán belül.
Itt viszont egy előírást feltétlen hozzá kell ehhez tenni az új vagy módosított Házszabályban. Nagyon sokan találkoztunk már azzal a problémával, hogy a bizottsági üléseken a Kormány nem megfelelő szinten képviselteti magát. Sok esetben a minisztériumi előadók vagy főelőadók vesznek részt az üléseken. Természetesen hogyha a bizottságok nagyobb döntési szabadságot kapnak, mondjuk például a kivételes eljárás tekintetében, ahol a módosító javaslatokról ott, a bizottságban döntenek, ott ugyanazt a feltételt kell megkövetelni a Kormány részéről: ugyanúgy üljön ott a miniszter vagy az államtitkár, ahogy itt a Parlamentben a végső döntések előtt ő mondja ki a Kormány nevében az igen-t vagy a nem-et.
Nem igazán szeretjük, de végső soron nem ellenezzük az időkeret bevezetését. Azért nem szeretjük, mert az elmúlt időben nem ez volt a parlamenti munka gátja, hogy itt a plenáris ülésen olyan hosszú és sok felszólalás hangzott volna el, amely akadályozta volna az előre haladást, de tudjuk, hogy nagyon sok parlamentben működtetik ezt a rendszert, tudjuk, hogy nagyon sok parlamentben ez valóban segíti a gördülékeny munkatervezést, ezért elvileg egyet tudunk érteni az időkeretrendszer bevezetésével is, de egy különbséggel a jelenleg beterjesztetthez képest. Azt mindenképpen javasoljuk meghatározni, hogy mi az a minimális időtartam, amely a legkisebb frakciónak is a rendelkezésére áll egy törvény vonatkozásában. Ez ugyanis hiányzik a most beterjesztett javaslatból.
Ha megnézünk egy kétórás időtartamú vitát, akkor ma azzal a metódussal, amely a módosítások között be lett terjesztve, egy 20 fős frakcióra tíz és fél perc jut. Ha valaki egy kicsit együtt élt ezzel a Parlamenttel akár nézőként, nemcsak résztvevőként, az tudja, hogy tíz és fél percben egy törvényről egy frakció nagyon nehezen tudja elmondani a véleményét. Én sem tudom, mert már a tizenötödik percnél tartok.
Tulajdonképpen be is fejezném azzal, hogy ezekkel a módosításokkal kiegészítve támogatjuk a Házszabály-módosításra benyújtott csomagot, de azért hadd tegyek még egy kitérőt. Nem csak a Házszabályok módosítása fogja jelenti a parlamenti munka javulását. Azt hiszem, hogyha néhány rossz gyakorlatunkon nem tudunk változtatni, akkor hiába változtatunk a Házszabályokon. Csak példaként hadd említsek meg hármat, négyet.
Már szó esett róla, hogy nálunk világcsúcsot döntenek a kormánypárti képviselők a módosító javaslatok számával kapcsolatban. De azt hiszem, igazságtalan lenne a részemről, hogyha őket hibáztatnám. Azt hiszem, hogy a szisztémában van a hiba — és ez a következő Kormányokra ugyanígy fog vonatkozni. Ha a Kormány a Parlament elé való beterjesztés előtt nem adja át a saját képviselőinek a törvényjavaslatot, ha a parlamenti beterjesztés előtt nem mondhatnak véleményt, akkor igen, ilyen sok módosító javaslat születik a kormánypárti képviselők részéről is. Sőt Magyarországon azért előfordult az a Guinness-rekordok könyvébe való eset, hogy hivatalban lévő államtitkárok adnak be sorozatban a saját kormányuk törvényjavaslatához módosító javaslatokat.
Ugyanígy azt hiszem, hogy például azt a nagyon rossz gyakorlatot is meg kéne változtatnunk, hogy szinte automatikusan szavazza meg a Parlament a sürgős tárgyalásokat. Ha valaki nem emlékezne már a szabályra: a sürgős tárgyalás azt jelenti, hogy 30 napon belül is el lehet kezdeni az adott téma tárgyalását. Én megnéztem, hogy melyik az az általunk elfogadott és sürgősséggel napirendre tűzött javaslat, amelyik a legrégebben van a Parlament előtt. 1990. november 19-én fogadta el sürgősséggel a Parlament a 776-os számú önálló képviselői javaslatot, és nem kezdtük el a tárgyalását 30 napon belül — ahogy a mellékelt ábra mutatja.
Úgy gondolom — tényleg nem akarok senkit megsérteni, csak példaként mondom —, hogyha képzett jogászaink sorozatban fogadnak el nyilvánvalóan alkotmányellenes törvényjavaslatokat, akkor az sem igazán emeli a Parlament tekintélyét. Ezért én úgy gondolom, hogy a Házszabályok módosításán kívül valamenynyien közösen, kritikusan és önkritikusan a saját viselkedésünkön is javítva tudjuk a parlamenti munka hatékonyságát és ezáltal a parlamenti képviselők tekintélyét emelni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
