KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka:
KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka:
KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint az ügyrendi bizottság elnöke, Dávid Ibolya felszólalásában az előzmények között elmondta, 1989-ben született az a Házszabály, aminek a módosítására most előterjesztést tett az ügyrendi bizottság.
1989-ben egy olyan időszakban, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a korábbitól teljesen eltérő Parlament kezdi meg 1990-ben működését, egy olyan Parlament, amelyik folyamatosan fog dolgozni, és egy olyan Parlament, ami többpárti Parlament, ahol tehát frakciók vannak; egy egészen más Parlament, mint a korábbi, röviden úgy mondhatjuk, hogy egy demokratikus Parlament, egy parlamentáris demokrácia Országgyűlése.
Akkor — meglehetősen gyorsan és kevés előkészítést követően, de tiszteletreméltó módon — a korábbi Országgyűlés megtette azokat a legszükségesebb változásokat, amelyek ahhoz voltak szükségesek, hogy megindulhasson a parlamenti munka. Az új Parlament előtt azonban teljesen világos volt, hogy szükség lesz a tapasztalatok alapján előbb-utóbb egy olyan Házszabályra, amelyik valóban méltó keretet teremt a szabadon választott és demokratikus többpárti Parlament működéséhez.
Meg is kezdődött a munka, különböző szakértői tervezetek készültek, ügyrendi bizottságban, frakciókban vitatták ezeket a tervezeteket, de nem jutottunk közelebb az eltelt hónapok során egy új Házszabály meghozatalához. Nyilvánvaló volt az ellentmondás, ami alapvetően a tárgyalási, illetőleg a rendezési tárgykörön belül feszül. Teljesen ellentétes érdekeket kell összhangba hozni. Mindenekelőtt olyan Házszabályt kell alkotni, amely a törvényhozás hatékonyságát, gyorsaságát biztosítja. Ezzel pedig szembehat az a szintén reális és teljesítendő követelmény, hogy minden egyes országgyűlési képviselő és minden egyes frakció — a kisebbség ugyanúgy, mint a többség — pozíciójából következően ugyan, de a lehető legnagyobb hatást tudja kifejteni a Parlament működésére. Tehát a legteljesebb módon ki tudja a véleményét fejezni, és a végső döntésekben szerepet tudjon játszani. Nyilvánvaló, hogy a hatékonyság, a gyorsaság, a gazdaságosság követelménye és ez a fajta egyéni képviselői, illetőleg kisebbségi jogok érvényesülése némileg egymással szembeható tényező, amit a rendezés során figyelembe kell venni.
De ugyanilyen nehézséget jelent a Parlament kettős funkciójának az érvényre juttatása a Házszabályok területén is. Nevezetesen, hogy a Parlament nemcsak törvényhozó fórum — nyilvánvaló, hogy ez az elsődleges feladata —, hanem a politizálásnak, a többpárti politizálásnak is a legfontosabb megjelenítője, és ennek is teret kell a Parlamentnek biztosítani. Teljesen természetes, hogy ez a kétfajta funkció a kormányzó pártoknál és az ellenzéki pártoknál különböző súllyal esik latba. Nyilvánvaló, hogy a kormányzó pártok elsődlegesen arra törekednek, hogy minél több és minél jobb törvényt, minél inkább a programjukat kifejező törvényt sikerüljön az adott ciklus alatt meghozni, az ellenzéki pártok pedig fokozott súlyt helyeznek arra, hogy véleményük, politikai álláspontjuk megjelenjen a Parlament színe előtt.
Én úgy érzem, hogy ez az egymásnak feszülő érdekellentét volt valahol az oka, hogy mind ez idáig nem sikerült egy vadonatúj, mindenre kiterjedő Házszabályt létrehozni.
Természetesen ilyen ellentétek feszülnek a többi kétharmados törvénynél is, mert hiszen az alapvető nehézséget természetesen ez okozza, hogy itt az Országgyűlésen jelen lévő képviselők kétharmadának kell a törvényt meghoznia. Míg azonban a többi kétharmados törvénynél, ahol megszületett az Országgyűlés döntése, egyértelmű volt, hogy mindkét fél — a kormánypártok is és az ellenzék is — úgy ítéli meg az adott kérdést, hogy feltétlenül rendezésre szorulnak, és nagyon remélem a magam részéről, hogy a hátralévő időszakban a rendőrségi törvényt, nemzetbiztonsági törvényt, ehhez hasonló törvényeket, netán az ügyészséggel kapcsolatos alkotmánymódosítást is így fogja megítélni mindkét tábor, hogy ez feltétlenül szükséges a rendszerváltozás, az ország előrehaladása szempontjából, addig a Házszabály vonatkozásában ilyen közösen méltányolt sürgősség azt hiszem, hogy nem működött, mert hiszen mégiscsak rossz Házszabállyal, vagy korszerűtlen Házszabállyal, de működött a törvényhozás, működött a Parlament.
Ezért azt a megoldást alkalmaztuk, hogy amikor probléma merült fel, és a gyakorlatban valamilyen gond merült fel, akkor azt megpróbáltuk megoldani egy ad hoc ügyrendi bizottsági üléssel, netán itt egy rögtönzött ügyrendi vitával, vagy esetleg egy ügyrendi bizottsági állásfoglalással, házbizottsági állásfoglalásokkal pótoltuk az új Házszabályt. És amikor nagyon szükséges volt, vagy jelentősebb probléma merült föl, akkor a Házszabály módosítására is sort kerítettünk, mint ahogy Dávid Ibolya ezt is fölsorolta, hogy milyen jelentősebb módosítások voltak.
Ezt követően azonban felmerült, elsősorban az ellenzék részéről, és megintcsak méltányolható jogi szempontból és politikai szempontból is érthető módon, hogy ne adjunk lehetőséget további Házszabály-módosításokra. Azt hiszem, Tölgyessy Péter fejezte úgy ki magát, mint ahogy a lopakodó Alkotmánymódosításnál az Alkotmánymódosítások hátráltatják egy új Alkotmány létrehozását, ugyanúgy a Házszabály-módosítások hátráltatják kétségkívül az új Házszabály meghozatalát.
Ezt követően is azonban nyilvánvaló volt, hogy a Házszabály, az új Házszabály meghozatala nehézségekbe ütközik, és ekkor ez év januárjában született a frakcióvezetők között egy olyan megállapodás, ami úgy gondolom, hogy kimozdította holtpontjáról ezt a házszabályügyet, aminek az volt a lényege, hogy kifejezték a frakcióvezetők azt a közös törekvésüket, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy még ebben a ciklusban létrejöjjön az új Házszabály, de már csak a következő ciklusban hatályosulva. Ugyanakkor a legszükségesebb, a törvényhozás gyorsaságát, hatékonyságát elősegítendő módosításokat egy módosító csomagban véghezvisszük úgy, hogy még erre az utolsó időszakra is segítse a törvényhozásunkat.
Azt hiszem, hogy ezt a megállapodást az a kettős felismerés hozta létre, hogy egyrészt valóban ebben az utolsó időszakban, amikor senki nem tudja biztosan megmondani, hogy milyen fölállásban fog a Parlament dolgozni az elkövetkező időszakban, és amikor az ellenzéki pártoknak is van olyan elképzelése a jövőre nézve, hogy esetleg ők fognak kormányozni, nyilvánvalóan nagyobb empátia nyilvánul meg a másik fél szempontjaival szemben, és talán sikerül egy olyan Házszabályt összehozni, ha már a saját magunk részére nem sikerülhet ilyesmi, a jövendő Parlament részére, amelyik kiegyensúlyozottan hozza össze az egymással mindenképpen szemben álló érdekeket.
(16.10)
Azt hiszem, hogy erre lesz mód és azt hiszem, hogy ez valahol kötelessége is az első szabadon választott magyar Parlamentnek, hogy meghozza ezt a Házszabályt, és a következő Parlament már ezzel a mindenképpen korszerűbb Házszabállyal tudjon dolgozni.
Ami viszont külön indokolta — és ez a másik szempont — ennek az új módosításnak a meghozatalát, az az a nyilvánvaló tény, hogy az előttünk következő időszak, a parlamenti ciklus utolsó időszaka egy nagyon sajátos időszak lesz. Azt kell mondani, hogy minden nyilvánvaló igyekezetünk ellenére a választási kampány be fog kerülni az Országgyűlésbe is, és elkerülhetetlen, hogy az egyes képviselői megnyilvánulásokban, felszólalásokban a választási célok megjelenése is meghatározó legyen. Ugyanakkor — és ezt nagy nyomatékkal kell hangsúlyoznom — változatlan az igény a törvényhozással szemben, ebben az utolsó időszakban még rendkívül fontos, alapvető fontosságú törvényeket kell meghoznunk, és ezeknek a törvényeknek a meghozatalát választási szempontok semmiképpen nem befolyásolhatják.
Ezért időszerűek azok a praktikus javaslatok, amelyeket az ügyrendi bizottság előterjesztett, amelyek lehetővé teszik az önálló indítványok és a módosító indítványok szűrését, a napirend előtti felszólalások valóban reális szintre vitelét. Ebből a szempontból egyébként a mai délután, a kezdet nem szakadt el a törvényhozási periódustól, mert mintegy indokát is adta részben a mostani Házszabály-módosításnak az a néhány petárda, ami napirend előtt itt most is robbant.
Én úgy gondolom, hogy ez is meggyőzi a tisztelt Országgyűlést arról, hogy ez a Házszabály-módosítás igenis szükséges. És még egy előnye lesz ennek a Házszabály-módosításnak: ezeket a gyakorlati változtatásokat, amelyek a törvényhozás menetét gyorsabbá teszik, legalább ki fogjuk próbálni az elkövetkezendő néhány hónapban, és amikor meghozzuk az új Házszabályt, akkor már rendelkezésünkre áll egy bizonyos tapasztalat is, hogy vajon beválnak-e ezek az új intézmények, amelyeket most az ügyrendi bizottság javasol és amiket a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében is elfogadásra javasolok. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
