SESZTÁK LÁSZLÓ, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SESZTÁK LÁSZLÓ, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SESZTÁK LÁSZLÓ, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha most egy kicsit hosszabb lett volna a szünet, és én tudnám a gyorsírást olvasni, akkor elég lenne, ha csak rébuszokban beszélnék, és azt mondanám, hogy Kónya Imre: 1., 2. egyetértek; Tölgyessy Péter: 6, 2. egyetértek, 3., 4. nem értek egyet. Mert mindaz, ami itt elhangzott, vagy elhangozhatott volna, már minden elhangzott ebben a Házban.
De félretéve ezt a kis kitérőt, megpróbálom összefoglalni frakcióm véleményét röviden erről a módosításról úgy, hogy sok ismétlésbe már ne bocsátkozzam.
Az a Házszabály, amelynek alapján mi a 3 év alatt működtünk, sok joghézagot hordozott magában, és csak a demokratikus Parlament működésekor derült ki, hogy lyukak vannak benne, hogy bizonyos paragrafusai nem jól működnek. Ezeket megpróbálta a Ház különböző szabályzattal áthidalni, hallgatólagosan tudomásul venni bizonyos dolgokat, amelyek nem voltak papírra vetve. És eljutottunk a mostani időponthoz, amikor azt a felhatalmazást kaptuk a frakcióvezetőktől, hogy egy új Házszabályt dolgozzunk ki. És e helyett az új Házszabály helyett született egy ilyen csomag. És meg kell mondanom, az a véleményem, hogy ez nem is baj, hiszen a demokráciában nemcsak írott paragrafusokkal lehet valamit szabályozni, hanem a politikai kultúra bizonyos fokán íratlan etikai kódexek is szabályozhatják társaságok vagy például a Ház működését is.
Mindkettőre vannak Nyugat-Európában példák, és ezért is volt nehéz az ügyrendi bizottságnak, hogy hova nyúljon tapasztalatokért, mert ahány ház — a szó szoros értelmében —, annyi szokás. Tehát nekünk a saját rögös utunkat kellett végigjárni, hogy kialakuljanak, vagy kialakulhassanak íratlan szabályok, amelyeket nem lehet rögzíteni a Házszabályban, mert nem tudhatjuk, hogy az élet mit produkál, és egyes képviselők most vagy a jövőben hogyan próbálják a meglévő lyukakat kihasználni. Ugyanis egy politikai kultúrában egy íratlan etikai kódexnek vannak olyan szabályai, amelyekkel nem élnek frakciók vagy képviselők, mert az számukra több hátrányt okoz, mint előnyt, ha bizonyos, nem szabályozott lehetőségekkel élni kívánnak.
Azonkívül azért is jónak tartom, hogy ilyen kis lépésekkel haladunk előre a Házszabály, és majd egyszer egy jó vagy végleges Házszabály elérésében, mert mindazok a tapasztalatok, amelyek az idők folyamán felgyülemlenek, akár a most elfogadott módosításoknál is, egy újabb ciklusban lehetőséget adnak arra, hogy azokat, amelyek nagyon szükségesek, Házszabályban módosítsák. És így lassan eljutunk oda, hogy kialakul egy végleges, a demokráciának megfelelő, a demokratikus működésnek megfelelő Házszabály, amely — most is hangsúlyozom — szükségesnek tartom, hogy két pilléren nyugodjék, az egyik az írott, a másik pedig az íratlan, de mindenki által elfogadott szabályozások.
Nem hiszek abban, hogy a hátralévő időszakban még mi tudunk egy teljesen új Házszabályt létrehozni. Ezért a mostani csomagot föltétlenül szükségesnek tartom, hogy a hátralévő időszakban és az új Parlament részére könnyebbségeket jelentsen, hogy az általunk megszenvedett problémák az új Házat már ne sújtsák. Azt viszont elképzelhetőnek tartom, hogy az elfogadás után — azt, amit Tölgyessy Péter vagy más ellenzéki képviselők is felvetettek — újra átgondoljuk, az ügyrendi bizottság esetleg úgy hozza a Ház elé, hogy az nem erre a Házra, de a következő Házra már alkalmazható legyen. Itt különösen arra gondolok, amit Katona képviselőtársam a frakcióalakításokkal kapcsolatban és a frakciókról elmondott.
Röviden szeretnék egypár dologra kitérni konkrétan a módosítással kapcsolatban. A Kereszténydemokrata Néppárt teljesen egyetért azzal, hogy az elnök, a mindenkori elnök jogköre és ezzel felelőssége is megnő, mert ezáltal sok vitás kérdést le lehet zárni. Ugyanakkor az új Házszabály szerint felértékelődik a frakciók tevékenysége is, és az egyéni képviselő helyett a közös, a frakciómunka kap nagyobb hangsúlyt. Konkrétan ki szeretnék térni arra a módosításra, amely a frakcióalakítást 15 főben állapítja meg. Ért bennünket már az a vád, hogy az ügyrendi bizottság ezt éppen az adott aktualitásnak megfelelően próbálta így csűrni-csavarni. Nem, képviselőtársaim, ennek az a lényege, hogy a 15 fős létszám a választási küszöbbel körülbelül megegyezik, és így van paritásban a választási küszöb és a legkisebb létszám, amellyel frakciót lehet alakítani.
(17.50)
A másik ilyen sokat vitatott kérdés a napirend előtti felszólalás. Ezek a napirend előtti felszólalások zömmel — szerény véleményem szerint — nem váltak a hároméves parlamenti működés dicsőségévé, és ebben mindkét oldalon, beleértve saját frakciómat is, történtek olyan felszólalások, amelyeket helyeselni egyáltalán nem tudok. Ezért igenis szükséges, hogy ezt komoly keretek közé és komoly szabályokkal megpróbáljuk visszaszorítani.
Ugyan az elmúlt időszakban volt egy kezdeményezés, hogy csak a frakciók felhatalmazása alapján szólhatnak hozzá a képviselők, de ez devalválódott, mert ott állt mellette az a kibúvó, az a kiskapu is, hogy a Ház a frakció támogatását nem bíró képviselőnek is megadhatta a felszólalás jogát. És képviselőtársaink sokszor, különböző meggondolások alapján, szimpátia vagy más egyéb dolgok miatt megadták a képviselőknek a felszólalást és ezáltal kivonták a talajt a frakcióvezetők döntésének szigora alól, mert akár megadta a frakció, akár nem, a tisztelt Ház felülbírálta és megadta a felszólalási jogot.
A furcsa csak az volt, hogy utána azok a képviselőtársaim, akik X-nek, Z-nek és ebből következően — erkölcsi kényszer alatt — Y-nak is kénytelenek voltak megadni a felszólalás jogát, ők berzenkedtek legjobban, hogy a parlamenti munka áll, egy helyben topog, az érdemi munka helyett a saját lejáratásunk, szófecsérlés folyik.
Remélem, hogy ez a következő időszakokban meg fog szűnni, ami saját magunk önbecsülését is nagyban elő fogja segíteni.
Ugyanez a kérdéskör felmerül a módosító javaslatok tömkelegénél. Tény és való, hogy mi, kormánypártiak szép számmal árasztjuk el a beérkezett törvényjavaslatot módosítással, de azért azt hiszem, hogy az ellenzék sem marad le ezen a területen, és néha olyan módosító javaslatok születnek, amelyeket egy jó Parlamentben nem is illenék beterjeszteni. Ezekre meg kell találnunk azt a szűrőt mindkét oldal részéről, hogy ezek a munkát ne hátráltassák, és pláne a választási hadjárat közeledtével az önmutogatás lehetősége megszűnjék vagy legalábbis korlátozódjék.
Ugyanez a helyzet és nagyon egyetértünk azzal, hogy csak azok a törvényjavaslatok kerülhetnek a Ház elé, amelyeket az illetékes bizottság támogat. Az elmúlt időszakban születtek olyan beadványok, amelyeket törvényjavaslatnak vagy módosításnak neveztek, amelyek az általános iskola 8. osztályos tanulóinak szintjét sem érték el sem jogi értelemben, sem nyelvészeti, sem más szempontból, s amelyeknek nem volt más célja, mint az önmutogatás. Ezeket nagyon helyesen meg kell szűrni, és remélem, hogy ez a Parlament tekintélyét és munkáját növelni fogja.
Van még egy téma, amiről befejezésként szeretnék beszélni, ez a név szerinti szavazás, amelyet itt képviselőtársaim nem említettek. A Kereszténydemokrata Néppárt nem nagyon ért ezzel a név szerinti szavazással egyet, hiszen a jelenlegi számítógépes technika és a sajtó úgyis leközölheti, és bárki tudhatja, hogy ki hogyan szavazott, sőt meggyőződésünk, hogy a sajtóban vizuálisan megjelenő nevek, ha valakinek mondanak valamit, az jobban megmarad, mint hogyha itt egymás után állnak fel a képviselők és nyilvánítanak igent vagy nemet, mert nem is tudják a választópolgárok ezt nyomon követni. Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy túl nagy, sőt mondhatnám a visszájára fordítva, semmilyen kényszert nem gyakorolt a képviselőkre, hogy esetleg egyes kérdésben azért szavazzanak másképp, mint ahogy frakciójuk kéri, mert nyílt vagy név szerinti szavazás történt.
Mi szeretnénk, ha ez megszűnne, ennek ellenére ezt nem tartjuk annyira kardinális kérdésnek, hogy emiatt a csomagot ne szavaznánk meg.
Mindent egybevetve és befejezésül, támogatjuk ennek a törvényjavaslatnak vagy módosításnak az elfogadását, és azt kérnénk képviselőtársainktól, hogy ne is nagyon adjanak be hozzá módosító javaslatokat, hiszen zömmel — bármilyen kényszer és kompromisszumok hatására — mégiscsak egy-két kivétellel, amelyik nem is szerepel ebben, mint ahogy Tölgyessy Péter említette, konszenzus van. Ha most ehhez beérkeznek módosító javaslatok, az a félő, hogy elhúzódik ennek a bevezetési lehetősége és nem profitálunk belőle.
Helyette inkább azt ajánlom képviselőtársaimnak, amit az elején mondtam, hogy próbáljunk meg még a hátralévő időszakban az ügyrendi bizottság, az ellenzék és esetleg kormánypártiak által felvetett kérdésekben egy újabb csomagot a Ház működésének végén a Ház elé terjeszteni, amelyben valóban — és akkor senki nem vádolhat, mint ahogy így sem nagyon — egy olyan Házszabály-módosítást tudunk még eszközölni, amelyben előre nem látható, hogy ki lesz kormányon és ki nem, és a jövő Parlamentnek minden hátsó gondolat nélkül tudjuk meghagyni. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
