HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájában kértem szót ezen a késői estén, habár egy részkérdéssel szeretnék foglalkozni, de úgy érzem, ez a részkérdés kihat az egész törvényjavaslat teljes gondolatmenetére, és bízom abban, hogy azok a képviselőtársaim, akik ma itt maradtak a plenáris teremben, meg fogják érteni, hogy ez a kérdéskör milyen problematikus, és milyen nagy súllyal bír.
Kedves képviselőtársaim! Nem tudom, észrevették-e, hogy az Akadémiáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor ünnepélyes pillanat tanúi lehetünk. A magyar művészet visszafoglalhatja azokat az akadémikusi bástyáit, melyeket a Rákosi-rendszer idején elveszített. Emlékezzenek arra a sztálinista intézkedésre, mikor a Tudományos Akadémiáról művészeinket kizárták.
Annak a pillanatnak a felelevenítésével kezdtem, hogy emlékezzünk: 1943-ban, '44-ben Illyés Gyula, Tamási Áron és Máray Sándor az Akadémia tagjai voltak. Őket az átalakított Akadémia kipenderítette 1949-ben. Ez a pillanat fordult vissza akkor, mikor 1991-ben önálló Magyar Művészeti Akadémia alapításával a művészek visszakerültek egy magasabb fórumba.
Azt hiszem, az egy megrendedítő pillanat volt két évvel ezelőtt. Annál is inkább, mert az volt a szándék, hogy nemcsak írók vesznek részt ebben a társaságban, ebben a társulatban, hanem filmművészek, építészek, zeneszerzők, festőművészek, szobrászok, keramikusok. Tehát néhány lépést tettek abba az irányba, hogy az egységes magyar művészet felső fórumát létrehozzák. Ezt képviseli napjainkban is a Magyar Művészeti Akadémia.
Az elmúlt negyven esztendő, mint látjuk, tudjuk, tapasztaljuk is, és oly sokszor már elmondtuk itt a Parlament falai között is, az ország kulturális területén és erkölcsi téren hagyta a legnagyobb rombolást maga után. Ezt az erkölcsi szétzilálódást kívánja a Magyar Művészeti Akadémia a maga művészi eszközeivel helyrehozni és egy olyan új értékrendet, művészi értékrendet képviselni, kialakítani, amely segít az ország erkölcsi felépülésében is.
Ennek az Akadémiának, amelyről most beszélek, tehát a Magyar Művészeti Akadémiának elsőrendű feladata, hogy a művein keresztül képviselje az etikát, mert a művészet a saját művészi értékrendjével hat az etikára is. Ilyen értelemben a magyar Akadémia olyan tevékenységet fejt ki az oktatás, a nevelés, a művészeti élet területén a művészet minden ágazatára vonatkozóan, amelyik a független művészetet képviseli, és ezen keresztül tanítja vagy sugározza a nép felé azt a nemesebb rendű szemléletet, melyet egy ország sem nélkülözhet semmilyen területen.
Tisztelt Ház! Eddig csak a Magyar Művészeti Akadémiáról szóltam, ám jelenleg két művészeti akadémia működik országunkban. Ezek közül azonban sajnos, az 1993. évi központi költségvetés a Magyar Tudományos Akadémia című XXI. fejezetében csak a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia szerepel, a működési költségvetése közel 10 millió forint. Az év közben, még a nyári szünet előtt elfogadott ez évi pótköltségvetési törvényben ezt az összeget helyesen, változatlan formában meghagytuk. Ez eddig nagyon helyes.
Ám, mint már említettem, a Magyar Művészeti Akadémia 1991 végén alakult olyan neves Kossuth-díjas művészekkel, mint például Ágh István költő, Balassa Sándor zeneszerző, Melocco Miklós szobrászművész, Páskándi Géza író, Szalay Lajos grafikusművész. Ők vajon miért nem szerepelnek ebben az Akadémiáról szóló törvényjavaslatban? Ők és társaik miért nem kapnak központi költségvetési támogatást? Hogy is van ez?
Ezért ha elfogadjuk az Akadémia feladatairól szóló 4. §-t, akkor mindenképpen támogatnunk kell a Magyar Művészeti Akadémiát is, hogy a hazai művészvilág között a Magyar Tudományos Akadémia és annak elnöke ne tegyen megkülönböztetést. Módosító indítványom is ebben a szellemben született.
Tisztelt Ház! Kedves képviselőtársaim! Most egy kicsit húsbavágóbban kell fogalmaznom. Tragikomikus színjáték tanúi vagyunk. Az általam is tisztelt Kosáry elnök úr, ma eléggé nem dicsérhető módon igyekszik "visszalopni" a művészetek becsületét a Magyar Tudományos Akadémiára. Ám Kosáry elnök úr kelepcébe esett — saját kelepcéjébe. Úgy gondolta, eleinte 8-10 íróval megússza a széptani akadémikusságot. Ám nem így történt, mert közben egy olyan testület jött létre Magyar Művészeti Akadémia néven, amely a különféle művészeteket természetes közegébe zárta. Így lettek tagjai — ahogy már néhány nevet említettem az előbb — festők, építészek, zeneszerzők, filmesek, írók. Makovecz Imre az elnök, Balassa Sándor zeneszerző, Schrammel Imre keramikus és Gyurkovics Tibor író az alelnökök. Így dolgoznak erejükből, ameddig sorsuk el nem dől. Azóta persze a másik Akadémia is különféle művészeti ágakkal egészült ki.
Ezt a nagyméretű, és úgy gondolom, elég tűrhető tehetségű tagokból álló testületet . (Mádai Péter: Nana! — Jobb oldalról közbeszólás: Csend! — Bánffy György: Kifogásod van ellene? Mádai Péter: … nem minősíthet.) ., a Magyar Művészeti Akadémiát senki nem kereste fel, noha a Magyar Művészeti Akadémia a legkülönbözőbb úton-módon igyekezett Kosáry elnök úrral kapcsolatot teremteni, ő azonban minden esetben irodalmi tanácsadóihoz utasította a delegációt, őket már előzően messze eltanácsolták.
Őszintén mondom, már az is szégyen, hogy ezeket a részleteket elő kell tárnom, de úgy látszik, egyesek olyan mély politika (?) ideológia (?) — nem tudom — ellentéteket igyekeznek kovácsolni, hogy kénytelen vagyok ilyen részletesen szólni. Mi ez az ellenségeskedés? — kérdezem. Ki szítja? Mi célja ennek a megosztásnak? Ki a kirekesztő?
Egyszerűen képtelenség egyetlen művészeti akadémiáról beszélni, mikor kettő működik. Ugyanakkor a mélyen tisztelt Kosáry elnök úr lemondással fenyegetőzik, ha a Parlament nem csak egyről beszél. Ez enyhén szólva indokolatlan fenyegetőzés — véleményem szerint. És más hasonló sajtómegnyilvánulásokról Nádori László képviselőtársam már az előbb szólt.
A megoldás az, hogy a törvényben mindkét művészeti akadémiát legalizálni kell, és egy külön rendelkezésben, törvényben részletesen rendezni egyenrangú státusukat.
Tisztelt miniszter úr! Javaslom, hogy a Széchenyi Művészeti Akadémiára vonatkozó két félmondatot e törvényjavaslatból emelje ki, és kérem, hogy 1993. november végére terjessze a Parlament elé a művészeti akadémiákról szóló törvénytervezetet, melynek előkészítése ezek után, úgy gondolom, nem okozhat gondot.
Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy a nyári szünet után a most elmondottak szellemében fogjuk elfogadni a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslatot gróf Széchenyi István, a "legnagyobb magyar" születésnapján, szeptember 21-én, ami éppen egy parlamenti plenáris ülésnap lesz. Így méltó módon emlékezhetünk rá! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
