MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF)
MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF)
MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Megpróbálva visszazökkenni június végi vitáinkba, amikor elkezdtük az Akadémiáról szóló törvénytervezet vitáját, és meglehetősen zsúfolt munkánk közepette nem jutottunk többen szóhoz. Közben eltelt két hónap, meghoztuk a felsőoktatási törvényt, és most végre sor kerül erre a nem kevésbé fontos törvényre, ennek a megalkotására az akadémiai szférát tárgyaló törvénycsomagban. Én azért úgy gondolom, hogy a kulcsszerep a felsőoktatási törvényé ebben a kérdéskörben, tehát a kutatási tevékenység, felsőoktatási munka kereteinek megadásával.
Az MTA-ról szóló törvényt inkább — sajátos módon — a rendszerváltoztató törvények közé sorolnám még a parlamenti munka utolsó évében is, annak ellenére, hogy az előterjesztés inkább a rendszerkonzerváló jelzőt érdemelné. Tiszteletben tartva miniszter úr és több vezérszónok méltatásait az Akadémia korábbi több évtizedes vagy inkább évszázados hagyományait illetően, rendszerváltoztató lenne ez a törvény abban az értelemben, hogy az Akadémia az elmúlt rendszer egyik utolsó kövülete, amelynek rendezése, helyretétele úgy tűnik, ránk, az Országgyűlésre vár, tekintve, hogy a Kormány sajátos belső erőviszonya következtében erre nem volt ereje, olyannyira, hogy az előterjesztett törvénytervezet — mint ahogy utaltam rá — lényegében a korábbi rendszer konzerválását, kimerevítését jelenti. Voltaképpen az Országgyűlés lebecsüléseként értékelem azt, hogy egy ilyen törvénytervezet előterjesztéséhez vették a hátországot az Akadémia képviselői a tárcán keresztül.
Az OECD elmúlt évi jelentése is utal arra a képtelen funkcióhalmozásra, ami a volt kommunista országokban jellemezte, részben még ma is jellemzi a tudományos akadémiákat, tehát: tudós köztestület, intézményhálózat fenntartója, tudományos fokozatok adományozója, a kutatáspolitika meghatározója, a tudományos közösség érdekvédője, jelentős pénzek felett rendelkező testület. E funkciók közül egy, legfeljebb kettő tartozik az OECD-országokban az akadémiák feladatkörébe. Ehhez képest az Akadémia legutóbbi közgyűlésén elfogadta az Athenaeum Bizottságot, a Doktori Tanácsot, úgy téve, mintha a Parlament már megszavazta volna az eredetileg beterjesztett törvénytervezetet.
Úgy érzem, hogy ezzel a tendenciával és törvénytervezettel régiónkban a konzervatív, tehát a rossz értelemben vett konzervatív megoldásokra hajló országokhoz csatlakozunk, és ezt a folyamatot az EK illetékes bizottsága is némi csalódottsággal szemléli.
Az érdekcsoportokkal: kamarákkal, kutatóintézeti vezetőkkel, szakszervezetekkel folytatott megbeszéléseinken is nyilvánvalóvá vált, és ebben ők is egyetértettek, hogy ez a meglehetősen anakronisztikus helyzet tarthatatlan, és mindenki a vérmérséklete, helyzete szerinti radikális vagy óvatos elmozdulás lehetőségét vázolta. Az Akadémia akkor töltheti be szerepét, a magyar tudomány és annak legnagyobb részét kitevő felsőoktatás tényleges képviseletét, ha megszabadul ettől a korábban vázolt funkcióhalmaztól, és valóban autonóm köztestületté válik.
Mint a felsőoktatási törvénynél már említettem, az intézményeket a fiatalság, a hallgatóság védheti meg egyedül, egyúttal ők a külföldi partnerségek, céltámogatások valódi tárgyai is. Ma már a legfejlettebb számítógép-hálózatok az egyetemeken működnek, és az egyetemi oktatók a tudományos tevékenység dolgában sincsenek hátrányban, gondolok itt a fokozatokra, a publikációkra, a publikációs tevékenységre, ma már közel ezer egyetemi oktató megy külföldre évente a Tempus és más programok keretében vendégelőadónak konferenciákra, egyéb programokra, egyetemeinken mindennaposak az angol vagy más idegen nyelvű konferenciák, több helyen folyik idegen nyelvű képzés. Én azt hiszem, hogy az teszi tönkre a kutatóintézeteket, aki elzárja őket ettől a funkciótól, az oktatásba való szerves bekapcsolódástól. Vissza kellene térnünk egy korábbi gondolathoz: az intézeteket ténylegesen autonómmá téve lehetővé tenni azt, hogy a gyakorlati szféra felé orientálódjanak vagy alapkutatási intézményként önálló egyetemeket alkotva, vagy egyetemekkel kooperálva. A világon mindenütt természetes modell, az oktatás és a kutatás egységét valósítsák meg, különösen ma, amikor a felsőfokú képzésünk nagyarányú felfuttatása idejét éljük, és amikor ezek a jól képzett generációk adják modernizációnk forrását.
(18.20)
Hadd utaljak legutóbbi tapasztalataimra a világhírű izraeli Weizmann Intézetnél, ahol egy alap-kutatóintézetben 700 hallgató folytat masteri, doktori tanulmányokat, kutatásokat.
Ennek kapcsán arra a tévhitre is kitérnék a doktoranduszképzéssel kapcsolatban, amelyet a tervezet következetesen tudományos továbbképzésnek nevez. Ez azt a feltevést erősíti, hogy graduális képzésünk nem tudományos, másrészt azt a tévhitet is, hogy itt a jövő tudósainak képzése folyik. Valójában a doktoranduszképzés az egyetemi képzés legmagasabb foka, és a gyakorlati szféra számára képez ki értelmiségieket — legalábbis ahol bejáratódott, ott már ez a gyakorlat, és remélem, nálunk is ez lesz.
Az intézeteket tehát — mint említettem — meg kell nyitni az oktatás, és nemcsak a posztgraduális, hanem a graduális képzés előtt is; másfelől, ahol erre igény és lehetőség van, segítséget nyújtani a K+F szféra — tehát a kutatás-fejlesztési szféra — piacára való kijutáshoz, profitorientált szervezetekként, vagy nonprofit, alapítványi alapon működő alap-kutatóintézetekként működtetni azokat.
Én álságosnak tartom azt, hogy az Akadémia — mint fejléc — rangot ad vagy megvéd külső behatásoktól. Ez természetesen a korábbi rendszerben igaz lehetett, de ma egy Európa-konform oktatási-kutatási rendszer kimunkálásán dolgozunk.
Ami a tudományos fokozatokat illeti, azokat — akár PhD-ről, akár habilitációról van szó — a világ minden táján az egyetemek adják. Természetesen, az Akadémia a maga körében olyan címeket ad, amilyeneket akar, de ehhez nem szükséges parlamenti megerősítés.
Arra kérem a tisztelt Házat, miniszter urat, és munkatársait és az érdekelt bizottságot, hogy legyenek konstruktív partnerek ebben a rendkívül bonyolult és felelősségteljes munkában, amely a régióban különösen precedensértékű is lehet; és visszautalva, ebben az áthidalási, rendszerváltoztató folyamatban az EK aktív támogatására is számíthatunk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Kis taps.)
