TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Körülbelül 20 esztendővel ezelőtt az akkor még igen fiatal, amerikai zongoraművész, André Watts egy koncertje után itt Budapesten a riporteri kérdésre, hogy miért csak XIX. századi zenét játszik, azt válaszolta, hogy mert a XX.-at még nem írták meg. Nos, ez egy ember véleménye, de ha ezt a két területet így szétválasztanánk, akkor azt mondanánk, hogy valójában részben igaza van, de azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy mégiscsak van egy XX. századi nemcsak európai, hanem még magyar zene is.
Tehát azt mondom, hogy a rész-egész viszonylatában éppen a művelődéstörténetben vagy az egyes művészeti ágakban nem kétséges, hogy mindig csak az egységről lehet beszélni, illetve a részekről is úgy, hogy az egésszel összefüggően. Éppen ezért én csatlakozom Horváth Béla képviselőtársam kéréséhez, aki eléggé élesen, de igazan vetette föl ennek a két művészeti akadémiának a jelenlegi helyzetét.
Abból a meggondolásból, és úgy ajánlanám, hogy ha éppen az általa is említett 16. §-t tartalmi bővítése során — most ez részletkérdésnek tűnik, de az egészet érinti —, kibővíthetnénk olyan formában, hogy a Magyar Művészeti Akadémia is a Tudományos Akadémiával társult jogi személyként működő önálló szervezet legyen. Én egy kibővítésről beszélek tehát, egy olyan akcióról, amely, azt hiszem, hogy nem zárná ki egyik oldalt sem, hanem ennek a két intézménynek és nagyon fontos feladatot szolgáló intézménynek kölcsönös megegyezésén alapulna még talán olyan áron is, hogy a törvény megszavazása egy kissé eltolódnék, megérné, mert hiszen akkor az egész magyar szellemi kép a művészetek terén együtt jelenne meg, és a megegyezés is olyan formában történne — én most egy kicsit lehet, hogy csúfondárosan mondom, de — hogy okos emberek találkozása lenne éppen a törvény megfogalmazásában.
Hogy miért lenne erre szükség, azt hiszem, fölösleges részletezni, mégis egy-két gondolatot engedjenek meg. Az együttműködés a Magyar Művészeti Akadémia, a Tudományos Akadémia, illetve a Széchenyi Akadémia mint ilyen, ez csak egy eredeti elképzeléshez és eszméhez vezetne vissza, az említett Széchenyi István-féle gondolathoz.
Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a Magyar Művészeti Akadémia eddigi funkciójában is, mint egyszerű testület, megtette a maga dolgát. Gondoljunk azokra a rendkívül nívós kiállításokra, különböző kulturális szervezésekre, nem beszélve azokról az emberekről, akik ennek a művészi, művészeti intézménynek a tagjai, hogy letettek ennek az országnak az asztalára már jó néhány remekművet, értéket. És valóban kirekesztésnek érezném, ha őket nem egyenjogúsítva kezelnénk a jövőben.
Ebben a Művészeti Akadémiát érintő jogi kérdésben csak kiemelném, hogy központi feladatnak tartja, hogy "segítse a művészeti főiskolák és szakmai szervezetek irányítását, jelen legyen — nagyon fontos — a habilitációs bizottságokban, és a továbbképzésben, ugyanakkor mint köztestület, szerves része kell, hogy legyen a magyar művészeti életnek.
Ennek keretében kapcsolatot kell kialakítani az egyes művészeti intézményekkel, a művészek utánpótlását nevelő felsőoktatási intézményekkel, az intézményeket fenntartó állami és önkormányzati szervekkel."
(19.10)
Nos, szóba került már a nevelés fontossága, Horváth Béla képviselőtársam is kiemelten kezelte, és akkor engedjék meg, hogy egy utalást tegyek az elkészült felsőoktatási törvényre, amely bizony nagyon sok pontatlanságot tartalmaz ebből a szempontból. Jóllehet annak idején többen jeleztük azt a problémát, amely azt fogalmazza meg, hogy az Akadémia tulajdonképpen a felsőoktatás sajátos területét és a művészi . helyesebben a felsőoktatás a tudománynak és a művészeteknek a legfelsőbb oktatását jelenti. Sőt tudományról és művészetről, ezek értékvilágáról együtt kell beszélnünk.
Ha az akkreditáció kérdését tekintem, akkor ezen a területen számos olyan problémát kell felvetni, amelyet most az akadémiai törvény megalkotásakor majd egyértelműen rendeznünk is kell. A művészeti felsőoktatási intézmények céljuk szerint nem tudományos képzésre, továbbképzésre és minősítésre vállalkoznak, ezt mindenki tudja. Ezért akkreditációs minősítése axiológiailag is hibás lenne, ha egy jövőbeni akkreditációs bizottság kiemelten a tudományos képzésre való alkalmasságot vizsgálná csak.
A művészképzésben — ezt nagyon jól tudjuk — az egyes művészeti szakokon nem tudósokat, hanem egy adott területen felkészült, önálló szellemi munkára és kutatásra is alkalmas felsőfokú szakembereket, azaz alkotó- és előadóművészeket kell képezni. A művészeti oktatás ennek megfelelően választja ki képzési rendszerét és módszertanát.
Azért hangsúlyozom, hogy a művészeti terület, a művészeti felsőoktatási intézmények autonómiájukat megőrizzék mint felsőoktatási intézmények, és ilyen formában nem kétséges a művészeti akadémiákkal való kapcsolatuk sem. Ne kelljen nekik tudományos értékek, értékítéletek szolgálatában működniük és minősülniük, még akkor sem, ha egyes művészeti főiskolák rendelkeznek a tudományos alap- és továbbképzéssel, netán az egyetemi doktori képzéssel.
A magas színvonalú művészeti alkotómunka, a magister artium fokozat, amely a művészeti egyetemeken szervezett egyetemi mesterképzésen nyerhető el, egyértelmű követelménnyé teszi, hogy a magyar művészeti élet magas szintű képviseleti szervei jogilag is törvény által rögzítve, akadémiai rangon kapcsolódjanak a nagyhírű tudós testülethez, amelyet Magyar Tudományos Akadémiának nevezünk. Köszönöm szépen a figyelmüket! (Taps.)
