SZÁJER JÓZSEF, DR. a FIDESZ vezérszónoka:
SZÁJER JÓZSEF, DR. a FIDESZ vezérszónoka:
SZÁJER JÓZSEF, DR. a FIDESZ vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Az előttünk fekvő Polgári Törvénykönyv módosítási javaslat 1990 óta a második nagyobb léptékű módosítása a Polgári Törvénykönyvnek. Nem törekszik a magánjogi kódexnek az átfogó újraszabályozására, és ez részben méltányolható, hiszen az átfogó újrakodifikálásnak még nincsenek meg a feltételei. Ugyanakkor kérdésként feltehető, hogy az átfogó újrakodifikálás szakmai munkálatai milyen ütemben és hol tartanak. Ugyanis az első két — beleértve ezt is — módosítási javaslatból nem nagyon tűnik ki, hogy milyen irányban kívánja fejleszteni az Igazságügyi Minisztérium a Polgári Törvénykönyvnek a módosítását.
Korábban szó volt arról, hogy az IM a holland módszert követi a kodifikációban, ugyanakkor a holland módszernek sajátja, hogy az egy szisztematikus módosítás volt, amelyet valóban szakaszokban hajtottak végre, de az elején nagyjából világos képpel rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy mi lesz a következő lépés.
A szakaszos és jelentős módosítgatás bizonyos jogbizonytalansággal jár — ez mind a gazdaság szereplői, mind pedig a jogalkalmazók számára érvényes. Ezért a módszer, bár az alapjai elfogadhatók, mégiscsak sok tekintetben megkérdőjelezhető, különösen, látva ezt a mostani törvényjavaslatot, legalábbis ennek a szerződésekre vonatkozó részét, hiszen semmi nem indokolja, hogy ezt a legutóbbi átfogó módosításkor ne lehetett volna megtenni, hiszen semmiféle koncepcionális előkészítést nem igényel, csak a szerződési szabadságot korlátozza, és a gazdálkodó szervezetek szerződéseire vonatkozó külön szabályokat, megállapító rendelkezéseket kellett kigyomlálni.
Ezt a kérdést nem is vitatta senki itt a Házban eddig, hiszen annyira egyértelmű és annyira nyilvánvaló volt — tehát nem értem, hogy miért nem szerepelt már az előző javaslatban.
Tisztelt Ház! Egyetértek a korábbi vitában előttem szóló kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel abban a kérdésben, hogy a szabályozásnak a módja nem feltétlenül szerencsés. Jobb megoldás lett volna, hogyha a nonprofit szférának a szabályozására egy külön törvényt fogadott volna el az Országgyűlés, amely tartalmazhatta volna az adózási és a gazdálkodási kérdéseket is.
Jelenleg a törvényjavaslat zárórendelkezései alapján a Kormány kap felhatalmazást arra, hogy a közhasznú társaság, az egyesület, a köztestület, az alapítvány és a közalapítvány gazdálkodó tevékenységére vonatkozó szabályokat rendeleti formában megalkossa. Felhívnám a figyelmet, hogy a törvényjavaslat nem állapít meg határidőt ennek a rendeletnek a megalkotására. Álláspontom szerint garanciális okokból az említett szervezetek gazdálkodására vonatkozó szabályokat nem rendeletben, hanem törvényben kellene szabályozni.
A külön törvényi szabályozás mellett szól az is, hogy nemcsak a fogalmi elemek lennének szabályozhatók a törvényben, hanem akkor teljes mértékű szabályozásuk elvégezhető lenne. Ugyanis a jogi személyek egyes típusaira vontkozó rendelkezések a jelenlegi tervezetben csak fogalmi elemeket és a szervezeti jogi szabályok közül csak néhányat tartalmaznak.
A másik kérdés, hogy van-e egyáltalán szükség a Polgári Törvénykönyvben a közjogi intézményeknek a megjelenítésére, és arra ilyen módon van-e szükség? A köztestület és bizonyos mértékig a közalapítvány elsősorban közjogi jellegű intézmények, a jogrendszerben a helyük nem a magánjogi kódexben van.
(19.50)
A magyar jogtörténetben van ugyan példa a köztestületre: a magyar közigazgatási jog német mintát alkalmazva vette át a közjogi jogi intézményeknek a kategóriáját, és a második világháborúig léteztek ilyen típusú intézmények.
Van azonban egy nagy jelentőségű különbség az akkori gyakorlat és a mostani szabályozás igénye között. A Kormány gyakran hivatkozik arra, hogy igyekszik a ma is használható történelmi jogi hagyomány különböző elemeit beépíteni az újonnan kialakuló és átépített jogrendszerbe. Ez nemes törekvés, hiszen a magyar liberális jogállami hagyományból, különösen a XIX. század második feléből van mit átvenni.
Árulkodó tény azonban, hogy ebben az esetben csak az intézmény egyik elemét, a közjogi személyiséget veszi át a kormányjavaslat. Arról elfeledkezik, hogy mind a kortárs német jogban, mind pedig a Szigethy István által a korábbi vitában felidézett '45 előtti magyar gyakorlatban minden egyes köztestület létezéséhez külön törvényre volt szükség.
A javaslat ennél jóval szélesebb körben teszi lehetővé a köztestületek létrehozását, és úgy gondolom, hogy ez már garanciális kérdés.
A törvényjavaslat jogi megoldásai a Kormány kezébe újabb eszközöket adnak annak elősegítésére, hogy a piaci és az állami szféra közötti közösségi területet saját ellenőrzése, befolyása alá vonja. Itt ebből nem zárom ki teljes mértékben az önkormányzatokat sem. Úgy gondolom, hogy a civil szférának védelemre van szüksége a hatalmi beavatkozásokkal szemben, és ez nemcsak az állam, hanem az önkormányzat részéről is jelentkezhet. A módosítás egyértelműen a közigazgatás civil szféra feletti befolyásának a növelését szolgálja, és ezzel a társadalmi autonómiát korlátozza.
Nézzük meg az egyes intézményeket. A beterjesztett törvényjavaslattal létrehozott közhasznú társaság ebben a formában a törvényjavaslat leginkább vitatható jogintézménye.
Az intézmény bevezetése felesleges, és további bonyodalmakat fog okozni. A jelenleg hatályos magyar társasági jog és a közhasznú társaság szabályozása egymással ellentmondásban van. Ugyanakkor nem szolgálja ennek az intézménynek a bevezetése az európai közösségi jogharmonizációt sem, hiszen az európai közösségi jogban ilyen társasági forma nem létezik, és ezért úgy gondolom, hogy nem feltétlenül a legjobb irányt tükrözi bevezetése.
A jelenlegi alapítványokra vonatkozó szabályozás néhány módosításával megoldható lett volna a javaslat által felvetett probléma. Ehhez nincs szükség egy újabb társasági forma bevezetésére.
A közhasznú társaság szabályozása a jelenlegi formában sérti az állami vagyonvédelemnek az elvét is. Ez egy, tulajdonképpen a törvényben eldugott szakasz, de azt hiszem, hogy annál nagyobb jelentőségű. Bár a javaslat a társasági törvény rendelkezéseit rendeli alkalmazni a közhasznú társaságra, azonban ez mégsem egyik fajtája a gazdasági társaságoknak, hiszen az előterjesztő nem a Polgári Törvénykönyv jogi személyiségű gazdasági társaságokat szabályozó VI. fejezet 6. pontjába helyezte el a közhasznú társaságot, hanem az azt követő VI. fejezet 7. pontjában. Ebből az látszik következni, hogy a közhasznú társaság önálló jogi személyfajta. A jogi személy egyes fajtáit taglaló VI. fejezet önálló aleleme, nem pedig a jogi személyiségű gazdasági társaságoknak az egyik formája.
Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló '92-es törvény szerint a törvény vagyonvédelmi előírásai hatályát többek között a vagyoni hozzájárulásnak gazdasági társaság részéről történő teljesítésére, illetve gazdasági társaságban fennálló tulajdonosi érdekeltség elidegenítésére terjeszti ki. Általában a tisztelt Ház által megalkotott vagyonvédelmi előírások, amelyek a privtizációval kapcsolatos visszaéléseket vannak hivatva megakadályozni, állami vagyonnak gazdasági társaságba történő bevitele, illetve gazdasági társaságban fennálló állami érdekeltség átruházása kapcsán állítanak fel garanciális szabályokat.
Tekintve, hogy a javaslat a közhasznú társaságot nem minősíti gazdasági társaságnak, joghézag keletkezik abban a kérdésben, hogy az állami vagyonnak közhasznú társaságba történő bevitele, illetve állami vállalatnak vagy egyéb állami gazdálkodószervezetnek a közhasznú társaságban fennálló üzletrész elidegenítése a vagyonvédelmi törvény hatálya alá tartozik-e.
Mivel nagy horderejű a kérdés, nem elég, hogyha az előterjesztő ebben az esetben kijelenti, hogy ő úgy gondolta, hogy a közhasznú társaság alapítása, oda a vagyon bevitele, a közhasznú társaságban lévő üzletrész átruházása is a vagyonvédelmi előírások hatálya alá tartozik, hanem precíz szabályozásra, és itt pontosításra vagy módosításra van szükség. Nem tartanám szerencsésnek, hogyha ezt a joghézagot kihasználva az állami vagyon ellenőrizetlen értékarányokban rosszhiszemű magánkézbe átjátszásának újabb hulláma indulhatna meg.
A köztestület a második új intézmény, amit a törvényjavaslat be kíván vezetni. Ennek szabályozása nagyon hiányos. Túl széles jogokat ad, hiszen jogszabály szinte korlátozás nélkül létre tudja hozni. A köztestületi szféra definiciója szerint egymással alig összeegyeztethető tényezőket tartalmaz. Az ilyen széles keretszabályozás összemossa az egymástól nagyon eltérő funkciójú jogi formákat.
A törvényjavaslat szerint jogszabály meghatározhat olyan közfeladatot, amelyet a köztestület köteles ellátni. Nem határozza meg ugyanakkor a törvényjavaslat, hogy ez milyen szintű jogszabály lehet. Jelen formájában tehát nem kizárt, hogy kormányrendelet vagy akár alacsonyabb szintű jogszabállyal, azon keresztül, hogy kötelezően ellátható feladatot ír elő, beavatkozzék a köztestület életébe. Ez a felhatalmazás tovább bővíti a közigazgatás mozgásterét a civil szféra egy része felett.
Tisztelt Ház! Hasonlóképpen gondjaim vannak a harmadik bevezetendő intézménnyel, a közalapítvánnyal.
A közalapítvány a javaslat szerint abban különbözik a normál alapítványtól, hogy nem tartós közérdekű célra, hanem állami, illetve önkormányzati közfeladat átruházott jogkörben való ellátására hozták létre, vagy hozzák létre. Továbbá: csak a Parlament, a Kormány, illetve a helyi önkormányzat képviselőtestülete hozhatja létre.
A közalapítvány ilyen keretjellegű, diszkrecionális szabályozás mellett végképp a visszaélések melegágyává válhat, hiszen teljesen nyitott, hogy milyen alapon, milyen körülmények között rendelkezhet a közpénzekkel, és milyen alapon juttathat a költségvetés részére vagyont.
A közalapítvány átruházott jogkörben gyakorlandó közhatalmi jogosítványai ugyancsak tisztázatlanok. Ez azt jelenti, hogy a közalapítvány adott esetben hatósági jogkörrel is felruházható. Ez teljességgel ellentétes az alapítvány szellemével.
A Kormány eddig is hozott létre alapítványokat, amelyek jogszerűsége és alkotmányossága megkérdőjelezhető. Például 1988-ban kormányhatározat hozta létre a Pető András Alapítványt, 140 millió USA-dollár induló vagyonnal. '90-ben egy minisztertanácsi rendelet a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt hozta létre, '92-ben kormányrendelettel a Magyar Alkotóművészeti Alapítványt, amelynek induló vagyona 1 millió 300000 forint volt, valamint szintén '92-ben a Kormány határozatával a Szabadságharcosokért Alapítványt, amelynek induló vagyona 2 millió 459000 forint volt, valamint '92-ben a Hungária Televízió Alapítványt, amelynek induló vagyona 300 millió forint, amelyet az alapító '93-ban legfeljebb 2 milliárd forinttal vállalt kiegészíteni és még sok más.
Az alapítvány a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv 74. szakasza 1) bekezdése értelmében magánszemély.
Az alapítványt magánszemély és jogi személy hozhatja létre.
A Kormány álláspontom szerint nem jogi személy. A Kormány az Alkotmány szerint miniszterelnökből és miniszterekből áll, legalábbis az Alkotmány 33. § (1) bekezdése értelmében, és az én tudomásom szerint nincsen olyan hatályos jogszabályi előírás, amely a Kormányt jogi személynek nyilvánítaná. Örülnék, hogyha ezt az Igazságügyi Minisztérium képviselői megcáfolnák.
A jogi személyek fajait a Polgári Törvénykönyv VI. fejezete sorolja fel. Ezek közül költségvetési szerv jöhetne számításba. Az államháztartásról szóló '92. évi törvény értelmében a költségvetési szervet az Országgyűlés, a Kormány és miniszter alapíthat. Költségvetési szerv a pénzügyminiszter által vezetett nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. A nyilvántartás adatai nyilvánosak.
Tekintve, hogy az Országgyűlés a Kormányt költségvetési szervként nem alapította meg, ezért a Kormány nem jogi személy, ennélfogva a Kormány alapítványokat jogszerűen nem alapíthatott volna. Talán nem helyes, ha az Országgyűlésben a bíróságok jogalkalmazását éri kritika, de álláspontom szerint a Kormány által alapított alapítványok nyilvántartásba vételének nem lett volna helye.
(20.00)
A hatályos Ptk.-nak a magánalapítványokra méretezett helyesen igen rugalmas szabályai lehetőséget adnak arra, hogy a végrehajtó hatalom azzal visszaéljen, indokolatlanul az alapítókra van bízva, hogy az alapító okiratban miként szabályozza az alapítványi kuratóriumi tisztségének keletkezését és megszűnését, és még sok tekintetben beleszólhat. Ebben a tekintetben talán valamennyi módosulást a közalapítvány intézményének a bevezetése hozhat, de úgy gondolom, hogy csak korlátozott mértékben. Ha már az intézmény bevezetése mellett dönt az Országgyűlés — és úgy gondolom, hogy a Kormány 50%-os többsége elegendő ennek a támogatásához —, akkor már indokolt lenne egy olyan értelmű szabálynak a felvétele ebbe a törvénybe, amely szerint az Országgyűlés, a Kormány és a miniszterek által eddig alapított alapítványok a közalapítványra vonatkozó szabályok szerint működhetnének tovább, és az alapító köteles lenne ezen alapítványok alapító okiratát a közalapítványokra vonatkozó szabályoknak megfelelően módosítani.
Indokolt lenne azt is egyértelműen kimondani, hogy az Országgyűlés, a Kormány és a miniszterek csak közalapítványt hozhatnának létre. Egyébként nem gondolom azt, amit az előterjesztés és annak indoklása ki is mond, hogy a közalapítvány az állami és a civil szféra között helyezkedne el. Lehet, hogy alapdefiníciója szerint az, de a jelenlegi szabályozás alapján ez nem mondható el. A közalapítvány kuratóriumának tagjai megválasztásának és visszahívásának rendjét az alapító által megalkotott alapító okirat tartalmazza. A kuratórium köteles az alapítónak évente beszámolni, az alapítványt az alapító megszüntetheti, a közfeladat ellátása más módon biztosítható, és megszűnés esetében a hitelezők kielégítése után fennmaradó alapítványi vagyon az alapítót illeti meg. Ily módon a közalapítvány lazának nem mondható alárendeltségben van az alapítóval, ennél fogva semmivel sem civilebb, mint az azt alapító Országgyűlés, Kormány, miniszter vagy helyi önkormányzat.
Tisztelt Ház! A felsorolt új intézmények mellett a Ptk.-módosítás megváltoztatja az alapítványokra és az egyesületekre vonatkozó szabályok egy részét is. Ezeknek a módosításoknak a jó része megalapozott, gyakorlati tapasztalatokra épít, és ezért helyes. Egy ponton azonban nem tudom támogatni a tervezet szövegét. Méghozzá abban, hogy a javaslat szerint az egyesület a bírósági nyilvántartásba vétellel jöjjön létre, míg a korábbi szabályozás szerint az egyesület a nyilvántartásba vétellel nyerte el jogi személyiségét. Az Alkotmány szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekei védelmére másokkal együtt szervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon.
Az egyesülési jogról szóló törvény szerint a társadalmi szervezet alapításához az szükséges, hogy legalább tíz alapító tag a szervezet megalakulását kimondja, alapszabályát megállapítsa, ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza. A törvény értelmében a társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel válik jogi személlyé. Az Alkotmánynak és az egyesülési jogról szóló törvénynek ehhez a szabályhoz képest jelentős visszalépésnek tekintem a javaslat azon megoldását, hogy az egyesület csak a bírói nyilvántartásba vétellel jöjjön létre. Nem alkotmányos az a megoldás, hogy a Polgári Törvénykönyv a kétharmados egyesülési törvénytől eltérő szabályokat állapít meg.
Tisztelt Ház! A fentiekben elhangzott érvek alapján a FIDESZ-frakció tagjai a jelenlegi formában a Polgári Törvénykönyv módosítására benyújtott javaslatot nem tudják támogatni. Javaslatom az, hogy a tervezetet a Kormány dolgozza át. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
