ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) A magyar nyugdíjas társadalom túlnyomó többsége az előbb említett módon hozza mindenki tudomására elkeseredését és türelme végét; azt, hogy az augusztus 1-jétől megváltozott forgalmiadó-kulcsok olyan áremelkedést okoznak, amely sem a nyugdíjasoknak, sem más rétegek körében nem kellőképp ellentételezett. A kompenzáció nem épül be a nyugdíj összegébe, és így nem képezi majd a jövő évi általános nyugdíjemelés alapját.
A megélhetési költségek emelkedéséhez képest jelentéktelen szociális segély — az 1000—1500 forintnyi könyöradomány — távol áll a nyugdíj-karbantartás tisztességes rendjétől. A családok többsége már nem képes az újabb többletkiadásokat előteremteni — még további szigorú takarékoskodás mellett sem.
A Nyugdíjas Egyesületek Szövetsége ezért azt követeli, hogy a már eldöntött 4%-on felül olyan mértékű nyugdíjemelésre kerüljön sor az ősszel, amely a nyugdíjakat reálisan hozzáigazítja a tervezettet meghaladó inflációhoz és az aktív keresők nettó bérének tényleges növekedési üteméhez. Sürgős rendezésre várnak az özvegyi nyugdíjak, megoldatlan a mezőgazdasági nyugdíjasok ügye, és nem halasztható a halmozottan értéküket vesztett régi nyugdíjak pótlása sem.
Tisztelt képviselőtársaim! Amikor a Magyar Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetsége megkért, hogy itt és most hozzam az előbbieket szíves tudomásukra, hangsúlyozták: nem vonulnak az utcára, nem tartanak nagygyűléseket, csak eredménytelenség esetén szerveznek demonstrációkat. Pusztán és egyszerűen elkeseredettségüket fejezik ki sebezhetőségük, védtelenségük és kiszolgáltatottságuk miatt. Nem jótékonysági akciókat várnak, nem vágynak alamizsnára sem; sokkal inkább, tisztelt képviselőtársaim, olyan gazdaság- és szociálpolitikára, jövedelmi, ár- és adóviszonyokra, amelyek kiszámítható érvényesülése feleslegessé teszi a könyöradományokat — mert a 2 millió 700000 nyugdíjas csaknem 70%-a a létminimum alatt él, a gazdasági visszaesés terheit aránytalanul viseli. Szociális biztonságukat méltánytalanul veszélyezteti az állami költségvetés deficitje és a nyugdíj-biztosítási alapnak abból fakadó hiánya, hogy a vállalati, vállalkozói és személyi jövedelmek tetemes része — nem az ő hibájukból — kicsúszik az adó- és járulékfizetési kötelezettség alól.
A munkával szerzett, és a munkaviszonyban töltött évek alatt kötelezően fizetett járulékkal megalapozott nyugdíjhoz való jog: alkotmányos jogosultság. A nyugdíjas okkal tarthat igényt arra az életviteli szintre, amelyen a nyugdíjkorhatár elérésekor állt. Ehhez azonban következetesen eleget kellene tenni annak a követelménynek, hogy az éves általános nyugdíjemelés mértéke érje el az aktív dolgozó valós nettó átlagkeresetének növekedési ütemét. Egyes számítások szerint ma a 16%-os nyugdíjemelés sem lenne túlzás és nagy meglepetés, ha figyelembe vesszük a tavalyi és az idei nettó bérkiáramlást és a tavalyról elmaradt 3%-os nyugdíjemelést. A társadalombiztosítás alapjait nem terhelhetik azok a különféle szociális célú kifizetések, amelyek egyértelműen az állami költségvetés kötelezettségi körébe tartoznak.
Tisztelt Országgyűlés! A Kormány egy rosszul működő gazdaság államháztartási logikájával számol, a nyugdíjas pedig válságba került magánháztartásának logikájával. A szociálpolitikusok időnként hamisan és bizalomvesztésre ítélten érvelnek, a nyugdíjasok viszont csupán elszegényedésük és ellehetetlenülő élethelyzetük reális tényeivel, mindenféle ideológiai vitát mellőzve — és ezt teszik ma este is, mértéktartó figyelemfelhívással, csöndes szomorúsággal.
A Kormány és valamennyiünk felelőssége, hogy észrevegyük, mire figyelmeztetnek a lámpaoltás sötétsége mögött meghúzódó sorsok, és milyen választ várnak a kiélezett sorskérdések. Köszönöm szíves figyelmüket. (Kis taps a bal oldalon.)
