SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elnök Úr! Füzessy Tibor nemzetbiztonsági miniszter 1993. augusztus 25-én, ezen a zuhogó esős napon Szárszón igen nagy hatású beszédet tartott. Ezt a beszédet az aznapi sajtóorgánum, illetve a másnapi sajtó kimerítően ismertette.
Engedjék meg, hogy mindazoknak, akik nem követték ennek a nagy fontosságú eseménynek a sajtóvisszhangját, rövid idézetekkel felidézzem azt, ami ott elhangzott. (Dénes János tapsol.) Két rövid idézet fog elhangzani, az egyik a Magyar Nemzetből, a másik pedig a Népszabadságból. Füzessy Tibort idézik: "Ezen államok biztonságukat leginkább veszélyeztető tényezőnek az ott élő magyar kisebbséget tartják, gyakran közösen próbálják meg őket és hazánkat külföldön lejáratni." Gyakorlatilag hasonló tartalommal a Népszabadság a következő módon számol be erről: "Füzessy hosszan beszélt a magyar titkosszolgálatok feladatairól, kitekintve a környező országok hasonló szervezeteinek működésére, kijelentve, hogy azok fő belső feladata az ottani magyar kisebbség megregulázása, külső tevékenységük pedig hazánk vélt területintegráló törekvései ellen irányul."
Hölgyeim és uraim! Miután az azóta eltelt közel egy hétben semmiféle cáfolat nem hangzott el, kénytelenek vagyunk abból kiindulni, hogy ezek a kijelentések ott, Szárszón elhangzottak. Döbbenetes és súlyos megállapításokról és kijelentésekről van szó — olyan kijelentésekről, amelyek megérdemlik az Országgyűlés figyelmét.
Hölgyeim és uraim, számtalan kérdés merül fel Füzessy Tibor előadása kapcsán. Az első és talán a legártatlanabb kérdés: vajon mi késztette a nemzetbiztonságért felelős minisztert arra, hogy a szárszói gyűlést válassza e fontos és jelentős bejelentés helyszínéül? Vajon miért nem követte a demokráciákban szokásos gyakorlatot, ahol ilyen ügyekben elsősorban a Parlament illetékes bizottságai előtt, illetőleg a Parlament plenáris ülése előtt számol be a nemzetbiztonságért felelős miniszter? Nem szokásos dolog, hogy miniszter — akár magánminőségében is, ami manapság kezd egyre inkább eluralkodni — kijelentéseket tegyen.
(15.10)
De ennél súlyosabb kérdések is megfogalmazódnak Szárszó kapcsán: mérlegelte-e a miniszter úr kijelentésének valamennyi külpolitikai következményét, s ha igen, mérlegelte, akkor egyetértésben van-e a Kormány kialakított külpolitikájával. A magunk részéről abban reménykedünk, hogy itt ilyen egyetértésről nincs szó, a Kormány álláspontja nem azonos Füzessy Tibor itt megfogalmazott megállapításaival. Ha azonban így van, akkor ez egy további kérdéshez vezet el minket.
Manapság sokat beszélnek arról, hogy van-e hatpárti konszenzus a magyar külpolitikában. Füzessy Tibor kijelentése felveti azt a kérdést, hogy van-e konszenzus a Kormányon belül a külpolitika vonatkozásában. Úgy érzem, hogy ez a konszenzus már ott is a határáig eljutott, legalábbis nagyon remélem, hogy erről van szó.
S végezetül. Abban teljes körű egyetértés uralkodott a Házban, a Ház valamennyi frakciója között, hogy a határokon túli magyarság nehéz és súlyos helyzetét senki nem kívánja kihasználni pártpolitikai célokra vagy egyéni karrierépítésre. Az az érzésünk, hogy Szárszón, sajnos, nem ez történt, nagyon sokan erre használták fel ezt az alkalmat.
Hölgyeim és uraim! Az ügy kényességére való tekintettel indítványozzuk azt, hogy a Ház illetékes bizottságai: a nemzetbiztonsági bizottság, a külügyi bizottság és az emberi jogi bizottság hallgassa meg Füzessy Tibort, s ha megkésve is, de szerezzen tudomást azokról a tényekről és információkról, amelyek Füzessy Tibort az alábbi kijelentés megtételére kényszerítették vagy kötelezték. Vizsgálja ki teljeskörűen e kijelentések alapjait, és vizsgálja ki annak külpolitikai következményeit is, és a szükséges lépéseket tegye meg! Mert abban, azt hiszem, mindannyian egyetértünk, hölgyeim és uraim, hogy nagy baj lenne, ha a nemzet biztonságáért felelős miniszter kijelentéseivel a nemzet biztonságát veszélyeztetné. Köszönjük szépen. (Taps a bal oldalról.)
