SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az általános vita megkezdésekor még a nyári szünet előtt is és tegnap is elhangzott, hogy a Ptk. módosításának kiemelkedő szerepe van a jogalkotás során. Én magam is úgy gondolom, hogy ennek a törvénymódosításnak kiemelkedő szerepe van.
Nemcsak azért, mert új jogi személyt hoz létre, mint az expozé is jelezte, hanem azt gondolom, hogy azért, mert egy társadalmi igényre, társadalmi elvárásra próbál választ adni, amikor azoknak a civil szerveződéseknek, önszerveződéseknek próbál egy olyan új tipusú jogi személyi státust kialakítani, ami itt a javaslatban szerepel.
Ha megnézzük, több ezer vagy tízezer fölötti alapítványszámot lehet kimutatni az alapítványi almanachból: ezek az alapítványok 1990-ben még mind csak 30 milliárd forint vagyonnal rendelkeztek, addig 1993-ban, most nyilvántartások szerint már több mint 250 milliárd forintos vagyonnal rendelkeznek, tehát mutatja, hogy óriási súlya van a társadalmi életben ezeknek az önszerveződéseknek. Azt is ki lehet mutatni, hogy ennek a 250 milliárdos vagyonnak a 80%-a körülbelül 6-7% alapítványnál van. Feltehető, hogy ezek a nagy vagyonokkal rendelkező, kis, középméretű nagy vagyonokkal rendelkező alapítványok azok, amikről itt szó van, tehát azok, amik közfeladatot látnak el.
A jelen javaslatnak az lenne a célja, hogy ezeknek a közfeladatoknak megfelelő ellátásához hosszú távon kiszámítható körülményeket teremtsen, tehát olyan jogi környezetbe építsék, olyan gazdasági környezetet alakítsanak ki, hogy a civil szféra nyugodtan, hosszú távra gondolkozva tudja kialakítani a feladat ellátásait.
Fontos a javaslatnak az a célja, pontosan az a célja, hogy ezek a civil szerveződések megalakulásuk után elváljanak az állami élettől, tehát tevékenységüket az államtól, a politikától mentesen tudják ellátni.
Mint ahogy a vitában elhangzott, a vita indításakor a vezérszónoklatok során is elhangzott a kritika, ami megfogalmazódott a javaslattal, elsősorban a köztestületek megalapításával, a közhasznú társasággal, illetve a közalapítvánnyal kapcsolatban hangzott el: tehát ezekkel kapcsolatban nem az az alapprobléma, ami a törvényben benne szerepel, hogy létre akarja hozni ezeket az új típusú jogi személyeket, hanem inkább az, ami kimaradt. Hogy miért maradt ki, azt nem lehet pontosan tudni. Hogy azért, mert jogilag más rendszerben akarják megoldani, vagy pedig van valami tudatosság is abban, hogy bizonyos szabályozások vagy bizonyos feltételek kimaradtak a törvény szövegéből. Lehetne persze azt is válaszolni, és adott a válasz, mert benne van a javaslatban, hogy egy sor fölhatalmazás van a törvényjavaslatban, ami majd ezeket a hiányokat — azt, ami kimaradt — pótolni fogja.
Én azt hiszem, hogy olyan súlyú kérdésről van szó, amikor nem jó felhatalmazással későbbi alacsonyabb szintű jogi megoldásokkal és alacsonyabb szintű jogszabályokkal ezt a kérdést szabályozni, hanem ezt most kell elrendezni, itt, ennek a törvénynek a kapcsán vagy ehhez a törvényhez kapcsolódóan.
(17.10)
Azért mert olyan vagyoni és személyi viszonyokról van szó, amiket célszerű, ha törvény szabályoz, és nem miniszteri rendelet vagy esetleg önkormányzati rendelet. Azért is, mert úgy hiszem — amit említettem —, hogy a közalapítványoknak, köztestületeknek és közhasznú társaságoknak épp a politikától, az államtól való függetlenedés a célja. Azért kerülnek más formában megvalósításra közfeladatok, hogy elváljon ez a tevékenység az állami tevékenységtől. Tehát nem jó, ha könnyen módosítható, alacsony szintű jogszabályokkal szabályozzák ezeknek a szervezeteknek a gazdálkodását, az adóztatását, a beszámoltatási rendjét. Tehát azt mondom és azt tartom, hogy ezt most kell elrendezni, mert ez a felhatalmazásos, későbbi jogalkotási tevékenység nem jó. Volt már példa arra is az elmúlt egy-két évben, hogy a jó szándékkal adott felhatalmazás nem azt tükrözte vissza, amit a Parlamenttől kapott a felhatalmazott.
Nem tartalmazza a javaslat — és itt kell folytatni a sort, kapcsolódva ehhez — a gazdasági oldalt. Alapvetően határozza meg a közalapítványok és közhasznú társaságok tevékenységét az, hogy milyen gazdasági környezetbe, milyen adózási környezetbe, milyen gazdálkodási szabályok közé kerülnek. Tudom, hogy ez nem a Ptk. feladata, de mint más törvények esetében is, összekapcsolva, csomagban kerültek tárgyalásra. Szükséges lett volna az, hogy itt erről is szót váltsunk, mert ennek a tevékenységnek a mennyisége, minősége ott dől el, hogy milyen anyagi javak kerülhetnek hosszú távon folyamatosan ennek a szférának a rendelkezésére. Ezt az MDF vezérszónoka is hiányolta, annak idején a pénzügyminisztert szerette volna hallani, hogy mi a véleménye erről a kérdéskörről, de maga az expozé is megfogalmazta, miniszter úr is fontosnak tartotta ezt a kérdést. … azt mondta, hogy majd a költségvetési törvény megalkotásakor az adó- és pénzügyi szabályokat hozzá kell igazítani a Ptk. módosításához. Ha azonban megnézik képviselőtársaim a közben kiküldött költségvetést vagy adótörvény-módosításokat, azt lehet tapasztalni, hogy nem az új jogi személyek tevékenységéhez vagy céljaihoz van hozzáigazítva az adótörvények módosítása, illetve a költségvetésben nem nagyon lehet találkozni ezt figyelembe vevő módosításokkal, hanem éppen ellentétesen, pénzügyi, fiskális szemlélet érvényesül. Korlátozza ezt a területet, ennek a területnek a növekedését, amikor például 5%-ban korlátozza az alapítványok részére átadható támogatásokat. Az adótörvény-módosításnál már ilyen javaslat van.
Ha ezt az 5%-os korlátozást a Kormány az állami szektorra érvényesítette volna, akkor azzal egyetértettem volna, mert megakadályozhatta volna az 5% fölött azokat a mozgásokat, amikor telefonon, titkos határozatokkal lehetett átadni vagyont, támogatást. Akkor van egy törvényi szabályozás, ami 5%-ban meghatározza, és ezen túlmenően nem lenne mód. Azt gondolom viszont, hogy a magánszférában egy ilyen típusú korlátozás — pont a civil szféra feladtainak kiteljesedése szempontjából — nem hasznos.
Tehát azt hiszem, épp a Kormánynál kellett volna korlátozni. A vita során többször elhangzott, hogy nem is értenek egyet azzal, hogy a Kormány például közalapítványt hozzon létre. Magam is sok indokot tudok felhozni arra, hogy miért nem. Elhangzott például, hogy ez az ellenőrzés lehetőségét gyengíti, a kormányellenőrzés problémája mint vita felmerült. Tegnap elhangzott, hogy a Kormánynak nincs is jogi személyisége, tehát nem tud létrehozni alapítványt. Én egy más aspektust szeretnék mondani arra, hogy miért nem lehet egyetérteni azzal, hogy a Kormány alapítványokat hozzon létre, és az alapítványok részére vagyont juttasson. Azt gondolom — és ez összhangban is van más törvényekkel —, ha megnézzük az államháztartási törvényt, az államháztartási törvény nagyon egyértelműen mondja, hogy a fejezetek közötti átcsoportosításra az Országgyűlésnek van lehetősége. Azt hiszem, amikor a Kormány úgy gondolja, hogy egy olyan közfeladat jelenik meg, amit közalapítvány formájában akarnak ellátni, akkor fejezetek közötti átcsoportosításról van szó, mert kikerül egy fejezetből a feladat ellátásának megoldása, és tulajdonképpen az államháztartási törvényen kívüli szférába kerül.
Tehát olyan súlyú mozgatásról van szó, ami nem a Kormány belügye, hanem épp a Parlament ellenőrzési funkciójának az ügye. Tehát ha valóban azt mondjuk, hogy a Parlament ellenőrzési funkcióját érvényesíteni kell, akkor ez csak így érvényesülhet.
De ha a Kormány vagy a miniszterek hoznak létre szűk körben alapítványokat, az olyan ellentmondásokhoz is vezethet, amelyeket a következő példán szeretnék bemutatni. Talán emlékeznek még képviselőtársaim, amikor az elkülönített állami pénzalapokról volt szó, az ellenzéki módosító javaslatok hangsúlyosan fogalmazták meg azt, hogy az elkülönített állami pénzalapoknál túlsúlyban kellene lenni a szakma képviselőinek, tehát a tudományos alapoknál a tudomány képviselőinek, a művészeti alapoknál a művészet képviselőinek azért, hogy érvényesüljön a szakma. Akkor mindig visszatérő ellenérv volt az államháztartási törvény és a miniszteri felelősség, hogy azért nem lehet túlsúlyban a szakma által delegált szakértő, mert a miniszteri felelősség így csorbát szenved, a miniszter nem tudja érvényesíteni a felelősségét ezeken a területeken, és így jön az a helyzet, hogy a büro van túlsúlyban, és a szakma van kisebbségben ezekben a döntési mechanizmusokban.
Ugyanakkor ha alapítványt hozott létre a Kormány, akkor a minisztériumi irodában eldöntötték, hogy kik a kurátorok, és megszűnt a miniszteri felelősség kérdése. Így kerülhet arra sor — és nem tudom, hogy ezt a felelősséget hogyan fogja a Művelődési Minisztériumra érvényesíteni —, hogy a Szabad Művelődési Alapítvány létrehozásából a Vigadó megkapásával az a Budapest Kórus kerül ki a térre — nem az utcára ugyan, mert a Vigadó a Vörösmarty téren van —, amely számára építették azt az épületet.
Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy alapítvány létrehozása, egy alapítványi kurátori társaság létrehozása nem lehet egy szűk testület magánügye, hanem ezt választott testületeknek, tehát az önkormányzatoknak és a Parlamentnek a kezébe kell adni. Itt nemcsak arról van szó, hogy létre kell hozni az alapítványt, és az alapítványnak vagy közhasznú társaságnak vagyont kell adni, hanem közfeladat ellátásáról van szó. És ez a javaslat nem szól arról, hogy mi lesz akkor, amikor a közhasznú társaság átalakul például kft.-vé, mi lesz azzal a közfeladattal, amiért létrejött. Elképzelhető az is, hogy alanyi jogon járó szolgáltatást látott el. Ezek a kérdések kimaradtak.
Kimaradt — és ez már csak színesíti —, hogy egyáltalán mi az a közfeladat. Ki fogja megítélni az alapítványok, közhasznú társaságok létrejöttekor, hogy mi az a közfeladat, mikor kell közalapítványt létrehozni, mikor célszerű ezeket a formákat alakítani?
Azt gondolom, hogy a Ptk.-módosítás fontos célt tűz ki, amikor létre akarja hozni és be akarja építeni a Polgári Törvénykönyvbe ezeknek az új jogi személyeknek a tevékenységét, de ezeknek a hiányoknak a pótlása nélkül nem old meg semmit, nem biztosítja a civil szféra, a civil szférában vállalkozók számára a biztos, kiszámítható gazdasági körülményeket és a politikától, az államtól való függetlenedést, ami pont célja, hogy civil szervezetekkel akarnak közfeladatot ellátni. Köszönöm szépen a figyelmüket! (Szórványos taps.)
