HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szabad demokraták frakciójának véleménye szerint ez a határozattervezet több, de egyben kevesebb is, mint amire égető szükségünk volna.
Nagyon nagy várakozással tekintünk eléje, és 1990 óta várjuk, sürgetjük azt, hogy a területfejlesztés kérdése az Országgyűlés napirendjére kerüljön.
(16.20)
Tehát a várakozásunk igen nagy volt, ezzel szemben előre kell bocsátanom, csalódást okozott nekünk ez az előterjesztés.
Mielőtt következtetéseinket meghatároztuk volna, a határozattervezetet alapos szakértői vizsgálatnak vetettük alá. Vizsgáltuk a tervezet végső és közvetlen, konkrét céljait. Véleményünk szerint — mint már a határozattervezet címéből is kiderül — ennek a tervezetnek a végső célja a területi aránytalanságok csökkentése, az úgynevezett elmaradott térségek gazdasági, társadalmi fejlődésének elősegítése.
A tervezet közvetlen, konkrétabb céljai véleményünk szerint a következők.
Először: a Kormány területfejlesztési irányelveinek szentesítése.
Másodszor: a korábban hozott kormányzati intézkedések utólagos, Országgyűlés által történő szentesítése.
Harmadszor: a kedvezményezett, néhol elmaradottnak nevezett települések és térségek listájának produkálása.
Negyedszer és általában közvetlen és konkrét célja ennek a tervezetnek véleményünk szerint az 1992. évi LXXXIII. törvény rendelkezéseinek végrehajtása.
Nézzük és vizsgáljuk együtt, képviselőtársaim, közösen, hogy miként felel meg, várhatóan miként felelhet meg ez a határozattervezet ezeknek a céloknak, miként segítheti elő ezeknek a céloknak a megvalósulását.
Határozott véleményünk az, hogy támogatási irányelvek csakis területpolitikával összhangban vitathatók meg érdemben. Elhangzott már nagyon sokszor ez a kérdés itt a Házban is, vitatjuk két oldalról, közösen, Kormánnyal szemben és együttesen is.
Elhangzott a kormányzat részéről az is, hogy a Kormány igenis rendelkezik területpolitikával, noha nem dokumentált, de különböző intézkedésekkel bizonyíthatóan rendelkezik területpolitikával. Véleményünk szerint pontosan ezek az intézkedések — amelyekre majd még visszatérek — bizonyítják leginkább azt, hogy a kormányzat nem rendelkezik semmiféle területpolitikával. Hogy mennyire fontosnak tartja, ebben az anyagban is, mintegy másfél oldalon keresztül kísérletet tesz erre, hogy területpolitikai célokat fogalmazzon meg.
Ez nagyon dicséretes dolog, de ez az anyag céljánál és terjedelménél fogva nem alkalmas arra, hogy a kormányzat területpolitikáját vitassuk ennek keretein belül.
Az SZDSZ 1990 óta szorgalmazza a Parlamentben, interpellációkban, országgyűlési határozati javaslatokban a területfejlesztés kérdéseinek napirendre tűzését, mint ahogy ezt Vastagh Pál képviselőtársunk is elmondta, mind a mai napig eredménytelenül. Itt meg kell említenem azt is, hogy a területfejlesztés kérdésével én személy szerint — körzetem elmaradottságánál fogva — az első perctől foglalkozom, de hangsúlyozom: noha nagyon fontosnak, képviselői munkám legjelentősebb részének tartom ennek szorgalmazását, ez mégsem valamiféle lobbyzást jelent és nem is jelenthet. Pontosan arról van szó, pontosan az a véleményünk, hogy a területfejlesztés kérdéseit nem spontán pénzügyi adakozással, képviselői kijárással lehet teljesíteni, ezek a fajta intézkedések sokkal inkább ártanak, mintsem használnak az elmaradott térségeknek.
Az aránytalanságokat tovább fogják növelni, hisz számszerű adatokkal rendelkezünk arról, hogy Szabolcs mennyit kapott, Borsod megye mennyit kapott, a többi megyék mennyit kaptak. A megyék összehasonlítják ezeket a pénzeszközöket, és nem látják ezeknek az indokait.
Fontosnak tartottam képviselői munkámban, mert olyan körzetet képviselek — Edelényt és környékét —, ahol több mint 40%-os a munkanélküliség, ahol kilátástalan az ott élő emberek helyzete, mert munkahelyteremtésről az elkövetkező években szó sem lehet, hisz a nagy ipari vállalatok tönkrementek, a mezőgazdaság nem termelőképes, vállalkozáslehetőségei nincsenek, a területfejlesztés eddig felhasznált pénzeszközei igazán számottevő változást sem itt, de úgy tudom, máshol sem hoztak.
Tehát ennyit az ebben az anyagban megfogalmazott irányelvekről.
Most nézzük azt, hogy az eszközrendszert hol biztosítja, hogy mozgósítja ez a határozattervezet. Vagyis a fő kérdés az, hogy irányelvek, eszközrendszer nélkül vajon érdemesek-e ilyenfajta tárgyalásra.
Milyen eszközökre gondolunk? Elsősorban legfontosabb eszközrendszere lehet és kell legyen a területfejlesztésnek maga a területfejlesztéssel megbízott tárca helye a kormányzati munkamegosztásban. Erről is tett említést Vastagh Pál képviselőtársunk, ez a pozíció nem rendezett, tisztázatlan, hisz kormányzaton kívüli körökbe is eljutnak azok a belső viták, amelyek a különböző tárcák között eredménytelenül zajlanak, gondolok itt elsősorban a Belügyminisztérium területfejlesztési elképzeléseinek és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium elképzeléseinek ütközésére. Talán ez a két tárca az, amelyik a legélesebb ellentétet mutatja e nagyon fontos kérdésben.
Az intézményrendszerek közé tartozna a területfejlesztési törvény, amely tudomásunk szerint 1991-től már valamilyen formában az illetékes minisztérium szakembereinek asztalán félig kidolgozva, majd teljesen kidolgozva van. Rengeteg vitát megért — belső, szakmai vitákat —, rengeteg munkát fektettek bele, hisz már mi, ellenzékiek is vitatkoztunk a törvénytervezet munkaanyagán, nagyon reméltük már az elmúlt évben, hogy az Országgyűlés végül is törvénybe iktathatja ezt a rendkívül fontos intézményét a területfejlesztésnek.
Nagyon fontos volna a területfejlesztési határozatok és az ezzel kapcsolatos törvények összehangolása más törvényekkel, hisz a költségvetési törvénynek, az államháztartási törvénynek, a céltámogatási törvénynek rengeteg olyan vonatkozása van, amely területfejlesztési kérdéseket érint.
(16.30)
És addig, amíg az Országgyűlés a területfejlesztésről nem mondta ki határozott véleményét, addig ezek a törvények ezt a kérdést teljesen figyelmen kívül hagyják természetesen.
Nagyon fontos volna mint intézményrendszert összehangolni a területfejlesztési elképzeléseket a Kormány pénzügyi és adópolitikájával. Nem hallottuk még soha deklarálni a kormányzat részéről, hogy menynyire fontos, egyáltalán szán-e valamilyen szerepet adópolitikájában a területfejlesztésnek. Azt hiszem, akiket ez a kérdés foglalkoztat, mindnyájan tudják, hogy egy elmaradott térség gazdasági élénkítésének az egyik legjobb eszköze éppen az volna, ha az oda irányítani kívánt vállalkozók ott adómentességet élveznének.
Az eszközök közé tartozna a szakmai műhelyek szorgalmazása. És ide tartozik nem utolsósorban az egyik legfontosabb eszközként az a pénzeszköz, aminek a tárgyalása részben most folyik, a területfejlesztési alap. Noha leszögezzük, és ez a Kormány előterjesztéséből is kitűnik, a területfejlesztési alap csak az egyik rásegítő eszköze lehet a területfejlesztésnek, nem az egyetlen eszköze.
Nagyon fontos eszköze a területfejlesztési irányelvek végrehajtásának a pályázati rendszer. A pályázati rendszerről, engedjék meg, megint egy körzetemből származó példát hadd mondjak, de azt hiszem, érdemes meghallgatni, mert rendkívül hűen fejezi ki azokat a visszásságokat, amelyek e téren találhatóak. Egy olyan faluban, amelynek környékén, mint mondtam az előbb, 40%-os a munkanélküliség — Szuhogy nevű ez a falu —, egy pesti vállalkozó szeretne bútorgyárat létesíteni. Amikor ő kalkulált, azért kalkulált így, mert ott munkaerőt talál, olcsó üzemeket tudott megvenni, megfelelő, betanításra alkalmas munkaerőt talál. És ami a legvonzóbb volt, olyan ígéreteket olvasott ki pályázati kiírásokból, a területfejlesztési alap elnyerési lehetőségeiről, amelyek a döntését egyértelművé tették, és eldöntötte ezt a beruházást, amely közel 50-60 millió forint, és kétszáz ember számára teremt munkahelyet — teremtene. Ezután következik a procedúra. Nem egyedi eset, azért veszem igénybe az Országgyűlés szíves türelmét ismertetésével, mert nagyon élethű képet ad arról, hogyan működik ma ez az alap.
Pályázatot kell készítenie. Hát, hogy az milyen adatokból és milyen részletességgel. De nem kis idő- és költségráfordítással elkészül a pályázat. Utána ez az Állami Fejlesztési Intézet irodájába kerül, ahol formai szempontból vitatják. Ha ő most határidőre nem adott olyan pályázatot, ami elfogadható, föllebbezési lehetőség nélkül kapja vissza, tehát akkor már nem tud pályázni még egyszer ezért a fontos munkahelyteremtő támogatásért. Ezután a köztársasági megbízotti hivatal koordinációs irodájába kerül a pályázat, ahol ugyancsak formai szempontok bírálatának vetik alá, és innen is visszadobhatják formai okokból, minden fellebbezési lehetőség nélkül. A következő lépcső a Regionális Fejlesztési Tanács, amelyik dönt a rangsorokról, a pályázatok rangsoráról. Rangsorolja a beérkezett pályázatokat — például Borsod megyében a 4 milliárdos lehetőséggel szemben 40 milliárdra érkezett igény, ezeknek a rangsorát felállítja, és így kerül el a tárcaközi bizottsághoz a pályázat. Itt ugyancsak a különböző tárcák illetékes szakemberei vetik formai és most már tartalmi bírálatnak alá, és ugyancsak fellebbezési lehetőség nélkül, ha nem alkalmas, utasítják vissza. És most már itt vagyunk az utolsó döntési láncszemnél, amikor két miniszter úrnak — a belügyminiszter úrnak és a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter úrnak — alá kell írnia ezt a, végül is most már döntést, a pályázatot el kell fogadniuk — és ettől kezdve meg lehet kötni a szerződést a pályázóval.
Pillanatnyilag, 1991-től '93-ig 10,5 milliárd, 11,2 milliárd forintra vonatkozó szerződés született így meg. Ezzel szemben eddig 2,8 milliárd igénybevételére volt lehetőség — több pénz ugyanis nincsen. Az Állami Vagyonügynökség egyszerűen nem tudja utalni a pénzt, a legfontosabb és most egyetlen forrását ennek az alapnak nem tudja utalni, mert nincs pénze, és így az alap működésképtelen — mi itt közben vitatkozunk az országgyűlési határozattervezetről.
Összefoglalva ezt a részét a határozattervezetnek, azt kell mondanom, hogy a szabad demokratáknak a törvénytervezet azon részéről, amely a területfejlesztési támogatás irányelveit tartalmazza, az a véleménye, hogy eszközök nélkül az irányelvek csupán vágyak maradnak. Csupán vágyak maradnak, ezért nem tartjuk szükségesnek, hogy három év után, csupán fél évvel a Kormány mandátumának lejárta előtt, területpolitika nélkül területfejlesztési irányelvekről vitatkozzunk. A területi különbségek, az elmaradott térségek fejlesztése, gazdasági-társadalmi fejlesztése helyett ezek az irányelvek nem segítik elő eszközrendszer hiányában a neki deklarált és a tőle elvárt cél teljesítését.
A következő része a határozattervezetnek a kedvezményezett területek besorolási feltételrendszere. Az 1992. évi LXXXIII. törvény az egyes elkülönített állami pénzalapokról rendelkezett aszerint, hogy a feltételrendszerről az Országgyűlésnek kell döntenie. Tehát olyan feltételrendszert kell megállapítania és határozatot kell hoznia az Országgyűlésnek, amelynek nyomán záros határidőn belül elkészül az a lista, amelyben azok a települések szerepelnek, amelyek ebből az alapból támogathatóak.
A tervezetnek ez a része tulajdonképpen egyetlenegy konkrétumot tartalmaz. Mert először kimondja azt, hogy a listára azok az elmaradott térségi települések kerülhetnek, amelyek az itt megfogalmazott kritériumrendszernek megfelelnek. Tulajdonképpen konkrét kritériumrendszer nincs megfogalmazva ebben a határozattervezetben. Van tizenegy mutató, de hogy azok hogyan lesznek súlyozva, hogyan lesznek pontozva, hogyan számítható ki azok alapján, hogy a körzetünkből például melyik település kerül erre a listára, ez ebből egyáltalán nem állapítható meg. Van ugyan egy függeléke a határozattervezetnek, és ennek a függeléknek a dicséretére el kell mondanom, hogy kifejezi, mennyi arra alkalmas szakember dolgozott ezen, és milyen fontos volna az ilyenfajta vizsgálatok — vagy fontos lett volna már réges-régen — elvégzése és Magyarország ilyenfajta térképének elkészítése, mint amely térképek ebben a függelékben is szerepelnek. Igen ám, csak, sajnos, ez a szándék, úgy látszik, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium erre illetékes irodáinak munkaasztalán marad, mert a kormányzati munka nincs ezzel összhangban, nem kíván ezzel kormányzati szinten foglalkozni. Egyetlen konkrétum, amit a határozattervezetnek ez a része megfogalmaz, az a tiltás, amely szerint az elmaradott települések listájára kerülő települések száma nem lehet nagyobb, mint '92-ben volt, az össztelepülések számának egyharmadát nem haladhatja meg, és a népessége az egymilliót nem haladhatja meg. Tehát az egyetlenegy konkrétum ez a tiltás benne.
Ugyanakkor kitűnik a függelékből az is, hogy a választott számítási módszertől függően ez a lista akár három- vagy négyszáz településsel kevesebbet is, többet is tartalmazhat, mint amennyi volt vagy amennyi lehet az egyik vagy a másik számítási módszer szerint.
Tehát végül is erről a listáról, illetve ennek feltételrendszeréről fog az Országgyűlés dönteni — a feltételrendszeréről, de nem a listáról, mert a listát a Kormány erre kijelölt, területfejlesztéssel foglalkozó szakemberei fogják elkészíteni.
(16.40)
Összességében, képviselőtársaim, erről a határozattervezetről a szabad demokrata frakció véleménye az, hogy pénz hiányában, a területfejlesztés intézményrendszerének hiányában ennek a határozatnak ugyanaz lesz a sorsa, mint a 12/1980—85. számú országgyűlési határozatnak, amit az előző országgyűlés hozott, ami azóta sem lett se végrehajtva, se visszavonva, egyszerűen létezik.
Mi nem így szerettük volna ezt a kérdést az Országgyűlésben vitatni, és szerettük volna, hogyha az Országgyűlés egészen más határozatot, illetve törvényt hozhatna a területfejlesztés kérdésében.
Véleményünk szerint ez a tervezet nem támogatható azért, mert javaslatokkal irányelveket korrigálni, javítani nem lehet. Egy-egy mondatát ennek a határozattervezetnek ugyan kicserélhetjük, vagy a számítási módszerét meg lehet változtatni, ahogy azt Rott képviselőtársunk is ajánlja, az például egy nagyon érdekes javaslat, vitára alkalmas javaslatnak tartjuk, de ezek alapján végül is mi nem tudjuk majd, hogy milyen elmaradott térségi lista fog készülni.
Éppen ezért a mi javaslatunk az pontosan abból a végső célból kiindulva, hogy ez az elmaradott térségi lista rendkívül fontos és rendkívül sürgős volna, hisz pályázatokat elnyert pályázók várják, mert addig, amíg ez a lista nem készül el, nem kapják meg pénzüket, tehát rendkívül fontos volna. Ha az Országgyűlés hetekig fog vitatkozni, szemben azzal, hogy már tavasszal jóvá kellett volna hagyni, illetve el kellett volna készülnie ennek a listának, akkor ez csak arra jó, hogy tovább késleltessük a területfejlesztési alap működését. Éppen ebből kiindulva született az az elgondolásunk — nem az általános vitára tartozik ugyan ennek elmondása, most csak megemlítem csupán —, mi szeretnénk azt, hogyha ez a határozattervezet akár egy visszavonással átalakulna a Kormány tájékoztatójává, amit tudomásul véve vagy nem tudomásul véve, de röviden határozna arról az Országgyűlés, hogy a Kormány ezt a listát, ami alapján a területfejlesztési alap bárhogy is, de végre működne, minél hamarabb elkészítse.
Mindezek után, tisztelt képviselőtársaim, ahogy mondtam bevezetőmben, kevesebb, ugyanakkor több is ez a tervezet, mint amit mi vártunk. Azért tartjuk kevesebbnek, mert területfejlesztési politika hiányában területfejlesztési irányelveket nem lehet megtárgyalni. Ez sem az idő, sem az eszközök hiányában most már nem pótolhatja azt, amit a Kormány 1990 óta elmulasztott. Ugyanakkor több annál, mint ami egy-egy településjegyzék mielőbbi összeállításához nagyon és nagyon szükséges volna.
1990-ben, amikor először kezdtük feszegetni ezt a kérdést, még azt hittük, hogy a Kormány még nem készült fel rá, még nincsenek meg az alkalmas szakemberei arra, hogy területfejlesztési politikát dolgozzon ki, az első interpellációra adott válasz legalábbis ezt tükrözte. Azóta már tudjuk, hogy a Kormánynak igenis megvannak az erre alkalmas szakemberei, nagyon jó szakemberei vannak, akik területfejlesztéssel tudnak foglalkozni, de a Kormány filozófiájába nem illeszthető be az, hogy tudatos szakmai munka alapján, a területek önrendelkezési joga alapján készüljenek területfejlesztési programok. A Kormány filozófiájába jobban beilleszkedik az, hogy napi, rövid távú politikai szándékok szolgálatába állítsa ezt az alapot is, és egy-egy terület képviselőjének a kijárására vagy egy-egy válsághelyzetben lévő gyár azonnali támogatására használja fel. Nélkülözhetetlen, fontos intézkedések ezek is, elismerjük, de ez nem területfejlesztés, tisztelt Országgyűlés. (Szórványos taps.)
