HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett határozati javaslat a KDNP-frakció véleménye szerint nagy lépést tesz abba az irányba, hogy a területfejlesztési politika, egyáltalán ez a kérdéskör, megfelelő rangot kapjon Magyarországon.
A területfejlesztés politikájáról azért is nehéz beszélni, mert sokan sokfélét értenek alatta, és mert a valóságos területi folyamatok olyannyira bonyolultak, olyannyira nehezen áttekinthetőek és befolyásolhatóságuk is csak áttételesen érhető el, és sokféle ágazat érdek- és szempontrendszerét kell bennük összehangolni.
Egy dolgot azonban biztosra vehetünk: egy modernizációt kitűző országnak — mint amilyen Magyarország is — elemi érdeke az, hogy ne mondjon le a tudatos területpolitika alkalmazásáról. A jelen magyarországi átalakulás sokelemű válságba ágyazottan zajlik le, és az előterjesztés is utal rá, hogy a történelmileg kialakult hátrányok és gazdaságföldrajzi adottságok mellett a válságjelenségek napjainkban területileg koncentráltan jelentkeznek. Számos helyen az országban, elsősorban azokon a vidékeken, ahol mesterségesen iparvárosokat duzzasztottak fel, ahhoz a tájhoz nem illő gazdasági szerkezetet alakítottak ki ezáltal, alakultak ki ezek a depressziós térségek, és a többszörösen hátrányos helyzetű területek önerős fejlődésének esélyei is tovább csökkentek ezáltal.
Tisztelt képviselőtársaim! A történelmi atlaszokból felrémlik előttünk a három részre szakadt ország térképe a XVI—XVII. századból, és számos jel szerint ma is van valami ehhez hasonló folyamat kialakulóban — bár, szerencsére, ebben már nincs része semmilyen idegen megszállásnak. Az Európában megfigyelhető nyugat—keleti térségi fejlettségi lejtő Magyarországon belül is egyre hangsúlyozottabbá válik. A legsúlyosabb helyzetben az ország északkeleti térségeit találjuk, míg Budapestet és környékét, valamint Északnyugat-Magyarországot szokták még viszonylag kedvezőbb helyzetű térségnek tekinteni. Ezeket leszámítva általában súlyos helyzetek alakultak ki.
(15.40)
Az ország többi részében a fejlettségi mutatók — ahogy az előterjesztés mellékletei is mutatják — igen nagy szórtságot mutatnak.
A magyar regionális viszonyoknak egy viszonylag új eleme a munkanélküliség, amely erős térbeli differenciáltsága miatt a térszerkezeti viszonyok elsőrendű tényezőjévé válik. E tényezőre a sokkszerű piaci kényszerek bekövetkezése miatt tulajdonképpen sem a gazdaságirányítás, sem a területi szervek vezetése nem volt és igazában nem is lehetett felkészülve. Ezért is nagy fontosságú eleme az előterjesztésnek, hogy az elmaradottság fokát kifejező mutatók körében nagy súlyt helyez a munkanélküliségre, továbbá a '93—95 éves célkitűzések között ennek a mérséklését többféle módon tartja elérendőnek.
Frakciónk e problémakörön belül is még nagyobb fontosságot tulajdonít az egyre erősödő falusi munkanélküliség kezelésének, mivel ez fokozottabban sújtja a gazdasági és más, infrastruktúrában hagyományosan szegényebb kistelepüléseket s a falusias és agrárjellegű körzeteket.
Örülünk annak a célkitűzésnek, hogy a kedvezményezett területeken belül az átlag 17 aranykorona alatti kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú földterülettel rendelkező településeken a mezőgazdasági tevékenységre támogatás igényelhető a területfejlesztési alapból.
A hagyományosnak nevezhető társadalmi és gazdasági fejletlenség kategóriáját kétségkívül felerősítik és még tovább deformálják a piaci hatások következtében előálló átrendeződések. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a piacgazdasági keretek közt a gazdaságfejlesztés központi szervezése nem járható út. Ennek gyakorlata nálunk is kudarcot vallott.
Ez az alaptézis azonban nem jelentheti az állam szerepének és felelősségének negligálását a területfejlesztés terén. Hazánkban még koránt sincs olajozottan és jól működő piacgazdaság, és ahhoz, hogy az ország végre sínre kerüljön, az államra marad még minden olyan feladatnak az ellátása, amelyet egyelőre még senki sem végez el.
A piacgazdaságban is szükséges az állami támogatás, ösztönzés különféle eszközeinek kombinált alkalmazása a területi egyensúly elősegítése érdekében. Ennek leghatékonyabb módszerének az indirekt befolyásolást tartjuk, a területi folyamatok szoros nyomon követését, a területileg felszabadítható energiák jelzését és felhasználását, amelyeket az állami szintű gazdasági szabályozórendszernek kellene követnie.
Mindehhez olyan területi észlelőrendszerek kiépítését tartjuk továbbá szükségesnek, amelyek a gazdasági és ökológiai állapotok bemutatásán kívül a folyamatok jelzésére is képesek, és ehhez megfelelő helyi intézményrendszer működtetése is társul.
Ezeket a feltételeket is többek között egy szükséges területfejlesztési és regionális törvényben kellene a KDNP véleménye szerint lefektetni, amelynek elfogadását ebben a választási ciklusban bizony eléggé kérdésesnek ítéljük.
A most tárgyalt támogatási irányelvek a területfejlesztési alap rendeltetéséhez, a bennük foglalt területfejlesztési célokhoz kötődnek elsődlegesen, kvázi annak a működését hivatottak elősegíteni. Ez egyúttal behatárolja az előterjesztéshez fűződő reményeket és elvárásokat is.
Az alap költségvetési kerete mintegy évi hétmilliárd forint, nagyságrendje tehát nem alkalmas arra, hogy országos méretű fejlesztési forrásként szolgáljon. A fenti összeg inkább valamiféle területi szociális támogatásként fogható fel, a legégetőbb hiányok pótlására elegendő csupán, nem pedig átfogó fejlesztéseknek a gerjesztésére, mint ahogy esetleg a nevéből sejthetnénk.
Az irányelvekben így hát érthető a kedvezményezettek körének a kiválasztása is, amely hűen tükröződik a mutatók összeállításában. Ez a mutatórendszer megmutatja ugyan a leszakadás állapotát, de a potenciális fejlődési trendet nem tudja jelezni. Mégsem becsülhetjük le annak a jelentőségét, hiszen az adott gazdasági környezetben sok település életében, sajnos, a megmaradás és a túlélés esélye és tétje forog kockán.
A területfejlesztési alap, a fejlesztési irányelvek összefüggésében tehát bizonytalan a támogatás hatékonysága, nem biztos, hogy egy konkrét települési pályázat jelenti a helyben leghatékonyabb segítési módot. Jelenleg több fejlesztési forrás áll a különböző tárcák kezelésében rendelkezésre. Hadd utaljak a vállalkozásfejlesztési, foglalkoztatáspolitikai, idegenforgalmi, a Belügyminisztériumnál a céltámogatási alapokra. Ezek az alapok azonban saját öntörvényű működésük alapján hatnak a térségeknek a fejlődésére, és koordinációjukat is ennélfogva igen esetlegesnek tartjuk, így a hatékonyságuk is igen különböző.
Konkrétan az előterjesztéssel kapcsolatban én is hadd fogalmazzak meg néhány kritikai aggályt.
Az előbbi felszólalóhoz hasonlóan egy kissé túlhaladottnak érzem a '90—91. évi adatokra alapozott bemutatást. Úgy vélem, hogy az elmaradás és a leszakadás trendjének a megállapításához legalább a két időpont közötti változási értékek feltárása lett volna szükséges. Talán a lakossági megtakarítás mértékét és az évente születő gyerekeknek a számát alapul véve még érdekesebb mutatóval lehetett volna színesíteni az előterjesztést.
A másik, amit feltétlenül szükségesnek tartok kiemelni, hogy ez a támogatási forma azzal a veszélylyel jár, hogy a települések nagy részét arra fogja ösztönözni, hogy a saját lemaradásukat minél meggyőzőbben igazolják, és a fejlesztésük, fejlődésük motivációját ebből a forrásból próbálják keresni. Tehát egy ilyen bekéredzési folyamatot indítana el, és nincs az a gazdag ország, amelyiknek lenne olyan bőséges kosara erre a forrásra, amelyik ehhez elegendő lenne.
Szükségesnek tartanánk egy utólagos jelzőrendszernek a kidolgozását ahhoz, hogy értékelni tudjuk a felhasznált összeg hatását a területi fejlődésre.
Tisztelt Ház! A területfejlesztés nagy problémáját jelenti megítélésem szerint, hogy az államépítés jelenlegi fázisában közbülső szinten hiányzik az ilyen döntések meghozatalára hivatott közhatalmi szerv, amely az állami és a települési önkormányzatok érdekeit és törekvéseit közvetíteni és egyeztetni tudná. Ennek a szintnek a helye és a szerepe tudjuk, hogy ma még végérvényesen nem tisztázott. Nem tekinthetjük véglegesnek tehát a magyar önkormányzati és a magyar államszervezeti rendszernek a kiépítését. Tudjuk azt, hogy a következő parlamenti ciklusban minden bizonnyal ennek a korrekciójára fog sor kerülni.
Álláspontunk szerint a terület- és településfejlesztés feladataiban elsődlegesen a települési önkormányzatok mellett az államnak is tartósan meghatározó szerepet kell vállalni. A közbülső szintű koordinációban pedig időlegesen célszerű megoldásnak tűnik a területfejlesztési célok meghatározásánál az előterjesztésben szerepet kapó regionális tanácsok felállítása, amelyet egyben a közigazgatás decentralizálását célzó fontos lépésnek is értékelünk.
A Kereszténydemokrata Néppárt a mutatók áttekintése során nagyon fontosnak tart egy olyan tényezőt, amelyet az előterjesztésben egyetlen mutató sem jelez. Ez pedig a humán erőforrásokra, az emberi értékekre való támaszkodás, amit az oktatás, képzés fejlesztésével, erősítésével, a szellemi nyitás lehetővé tételével vagy olyan településeken, térségekben, ahol lehetséges, nyelvtanítás szorgalmazásával lehetne meggyőzően segíteni.
Nagyon fontosnak tartanánk, hogy tudatilag ezekben a térségekben élő emberekbe valamiféle sikerorientáltságot, a fejlődésbe vetett hitet tudjon a kormányzat, illetve a területfejlesztési politika plántálni, mert hiszen az itt élő emberek többsége a túlélésre van berendezkedve.
(15.50)
Frakciónk a jövőre nézve is elvárja, hogy az országos léptékű gazdasági orientációval vagy a térségi fejlesztési lehetőségek körvonalazásával segítsük parlamenti, kormányzati és helyi szinteken a reménytelen településeket. Reményeink szerint ennek az előterjesztésnek a parlamenti jóváhagyása is ehhez segít hozzá valamennyiünket. Tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
