ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Köszönöm, Elnök Úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezzel az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban három kérdéskörre szeretnék kitérni. Az egyik az időbeliség, az időtényező.
Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény, amelyet az Országgyűlés múlt év december 22-én fogadott el, az 51. § (4) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a támogatási irányelvekről, valamint a kedvezményezett területekről a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter előterjesztése alapján az Országgyűlés először 1993. április 30-ig hoz határozatot. Ahhoz, hogy az Országgyűlés ennek a törvényben rögzített kötelezettségének eleget tudjon tenni, tehát hogy ez év április 30-ig határozatot tudtunk volna légyen hozni, ahhoz legalább februárban be kellett volna nyújtani ezt a törvényjavaslatot. Ezzel szemben, az április 30-i határidővel ellentétben a miniszteri előterjesztés kelte nem április 30 előtti, hanem április 30. utáni, 1993. május 7-e, és az Országgyűlés — persze, ugye itt vannak átfutási idők — 1993. június 1-jén tűzte napirendre.
Rendkívül aggályosnak, a sokat hangoztatott épülő és kiépítendő jogállamiság szempontjából rendkívül aggályosnak tartom, hogy törvényt fogadunk el, abban határidőket szabunk, és ezeket a határidőket nem tartjuk be, és meg kell mondanom, hogy én ezt a Kormány nagyon súlyos felelősségének tekintem. (Szórványos taps a bal oldalon.) ., mert ahhoz, hogy az általunk a Kormány javaslata alapján meghozott törvényt teljesíteni tudjuk, ahhoz ezt a törvényjavaslatot sokkal hamarabb be kellett volna nyújtani.
Még az időbeliséghez tartoznak magában az országgyűlési határozat előterjesztésében rejlő további időpontproblémák. A határozati javaslat tervezete azt mondja, hogy az 1993-ra vonatkozó kormányrendelet kiadására az országgyűlési határozat elfogadását követő 60 napon belül kerüljön sor, ha jól látom, ezt mondja a II. fejezet 9. pontja. Hát kérem, ha mi ezt az országgyűlési határozatot ebben a hónapban el fogjuk fogadni, akkor 60 napon belül, az annyit jelent, hogy november végéig készülhet el az 1993. évre vonatkozó kormányrendelet. Hát, én nem tudom, hogy egy támogatásról érdemes-e novemberben kormányrendeletet kiadni. Ennek a nagyon furcsa, ellentmondásos helyzetnek a szépségét még fokozza, hogy a II. fejezethez fűzött indoklás azt mondja, hogy már 1992-ben benyújtottak olyan pályázatokat, amelyek erre az évre, 1993-ra húzódtak át. Szó szerint idézem: "Nagy mennyiségű pályázat került benyújtásra az 1993. évi forrásokra."
(16.50)
Azokra a forrásokra, amelyekről még nem tudunk dönteni. De úgy néz ki, hogy mikor ezekről a forrásokról rendelkezni lehet, az az év vége lesz.
Ezek után, ugyancsak az indoklásnak a II. fejezetre vonatkozó 5. pontja azt mondja, hogy az 1993-ra beérkezett támogatási igények jelentősen meghaladják az alap forrásait, ezért a célrendszer szűkítésével, a prioritások meghatározásával kell elkerülni a túlzott elvárások miatt adódó csalódásokat. Kérem, az én csalódásom rendkívül nagy, mert a szövegnek ebből az indoklási részéből az tűnik ki, hogy a forrásokat meghaladják azok az 1993-ra beérkezett igények, amelyeknek az elbírálásáról majd csak valamikor október, november. nem tudom. decemberben? lehet majd dönteni. Ezek teljes jogszabály-alkotási anomáliák az időtényező szempontjából. Ez a Hej, ráérünk arra még! országának egy nem éppen haladó hagyományát tükrözi.
A másik kérdés, amiről szólnom kell: több képviselőtársam említette, hogy valójában ez az országgyűlési határozat úgy néz ki, mint amikor egy házban a manzárdot kezdik építeni, a legfelső szintet — csak megfeledkeztek az alapozásról, a földszintről, az első emeletről és még több emeletről is. Teljesen igazak azok az észrevételek, miszerint egy területfejlesztési koncepció nélkül rendkívül nehéz területfejlesztési támogatásokat objektíven, megfontoltan és logikailag alátámasztottan odaítélni. (Mádi László tapsol.) Ilyen területfejlesztési koncepcióról én nem tudok. Lehet, hogy van, de lehet, hogy azt titkosan kezelik, mert.
Tulajdonképpen a területfejlesztési politika irányelveit kellett volna először elénk hozni, és utána kellett volna a területfejlesztés instrumentumait megalkotni. De ezek a tartalmi és logikai hiányosságok még azzal súlyosbodnak, hogy ez egy nagyon speciális területfejlesztési támogatási rendszer, mert kizárólag az elmaradott térségeket és azoknak is csak egy részét kívánja fejleszteni, illetve támogatni. A területfejlesztés nem korlátozódhat az elmaradott területekre, és nem korlátozódhat arra az eszközrendszerre sem, amelyet ez az országgyűlési határozat célul tűz ki. Valóban eszköze lehet, fontos eszköze lehet a területfejlesztési politikának, hogy az elmaradott térségeket bizonyos támogatásban részesíti. De a területfejlesztés nem egy önmagában kiragadható része a gazdaságpolitikának. Abba beletartoznak olyanok, mint például a közúthálózat fejlesztése, a közlekedés fejlesztése. A hátrányos helyzetben lévő települések jó része azért van hátrányos helyzetben, mert egyszerűen nincs infrastruktúrája, nincs közlekedése. Hiába adok én ott pénzbeli támogatást egy vállalkozónak, ha nincs vasút, ha nincs út, ha nincs. (Filló Pál: Semmi.) . hírközlés — akkor ott nem tud fejleszteni. Nem lehet tehát egy-egy tényezőt kiragadni, mondván, azt támogatom. Ez az egész területpolitika teljességgel hiányzik ennek a hátteréből, éppen ezért ez az előterjesztés jócskán megalapozatlan.
Még egy harmadik szempontról szeretnék néhány szót szólni. Én magam körülbelül 14 oldalon keresztül próbáltam módosító javaslatokat előterjeszteni ehhez az országgyűlési határozati javaslathoz. Nem szeretnék a részletekbe belemenni, hiszen ez egy általános vita, de jobb meggyőződésem ellenére tettem ezt, mert ez a javaslat minőségileg olyan, hogy módosító javaslatokkal sem tudjuk "fölpumpálni" úgy, hogy jó legyen. De mégis, minthogy várják a települések, most már egy éve várják az 1993-as támogatást — és ha ez így halad, akkor abból nem lesz semmi ebben az évben. Mert kérdem én: mire tudnak használni majd egy támogatást ennek az évnek a decemberében, ami erre az évre szól? Esetleg az a nonszensz következik be, hogy támogatás nélkül, de annak reményében belevágtak fejlesztésekbe. A világon mindenütt, minden támogatási politikával szöges ellentétben áll, hogy a támogatás előtt megkezdett fejlesztéseket támogassuk utólag. Ilyen a világon sehol nincs — de mégis, rá leszünk kényszerítve, mert nem tudtak azok a szerencsétlen települések mást csinálni, mint hogy belefogtak egy jobb sors reményében.
Én az egész törvény elfogadását és a módosító javaslatokat is — amikhez szeretném majd a tisztelt Ház támogatását kérni —, mindezt azért próbáltam, hogy mentsük, ami menthető, hogy ebből a nonszensz helyzetből az ország elhagyott, elhanyagolt településeit valahogy mégis próbáljuk kisegíteni azokkal a rosszul megoldott, rosszul allokált eszközökkel, amelyekre egyáltalán lehetőségünk van.
Végül pedig még kénytelen vagyok azért néhány szót szólni a településeknek erről a rangsorolásáról és ezekről a számításokról, amik a mellékletben is szerepelnek. Ezeknek csak egy hibájuk van: hivatkoznak a területi GDP-re. Aki csak olyan gyéren is ismeri a magyar statisztikai rendszert, mint én, az is tudja, hogy ez körülbelül húsz éve a magyar statisztika egyik leggyengébb pontja, hogy nincs területi GDP, és az én ismereteim szerint ez még jó pár évig nem is lesz meg, mert egy ilyen területi GDP-re, ami az úgynevezett telephely-statisztikán alapszik, rá kell állnia egy országnak, és az átmenet nagyon sok év. Következésképp itt a megalapozásban valami olyasmit kívánunk figyelembe venni, ami pillanatnyilag nincs, és még ha nagyon optimista vagyok, akkor is majd csak évek múlva fog egyáltalán statisztikailag funkcionálni.
Ennek ellenére mégis azt javaslom, hogy az Országgyűlés — módosításokkal — valahogy fogadja el ezt az országgyűlési határozati javaslatot, mert több száz település lakóinak a sorsán tudunk vele segíteni úgy, ahogy egy ilyen gyengén szerkesztett alapon ez egyáltalán lehetséges. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
