VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen egyetértek a miniszter úrral, ez egy nagyon fontos döntés, nagyon sokan várják, több száz település és több százezer ember. Ugyanakkor némi magyarázattal is tartozunk, hiszen 1993. április 30-ig kellett volna döntenünk erről a kérdésről. Jó lett volna, ha a miniszter úr részletesebben szólt volna, hogy mi ennek a késlekedésnek a valós oka.
Úgy érzem, valamennyiünk által ma már általánosan elfogadott, hogy a modern állam nem mondhat le a regionális politika formálásáról, nem mondhat le a területi különbségek mérséklésére irányuló politikáról. Legyen szó bármilyen piacgazdaságról, a modern állam ezt a feladatát nagyon fontosnak tekinti. Éppen tegnap volt alkalmam a svéd állam ilyen jellegű tevékenységéről az egyik napilapban igen színvonalas elemzést olvasni.
Természetesen az anyagi eszközök szűkössége ezt a tevékenységet eredményességében befolyásolja, de az államnak ezt a feladatát semmiképpen nem lehet elvitatni. Természetesen, ha ez állami feladat, és ezt elismerjük, akkor ennek a feladatnak a megvalósításához intézményrendszerre van szükség, és jogi fundamentumokra van szükség.
Több olyan ígéretnek voltunk részesei már az elmúlt években, hogy az Országgyűlés napirendjére tűzi majd a területfejlesztést, a regionális politikát átfogóan szabályozó törvényjavaslatot. Először 1991-ben jelent meg a Kormány jogalkotási tervében, majd 1992-ben konkrét ígéretek hangzottak el. Az Országgyűlés más oldaláról is több kezdeményezés született, volt határozati javaslat, amely a Kormánynak ilyen irányú tevékenységét kívánta ösztönözni. Múlt esztendő márciusában a szocialista képviselőcsoport terjesztett be egy törvényjavaslatot a regionális politika intézményeire és eszközeire. Tehát nem értjük ezt a késlekedést.
Ha az ember az okokon gondolkodik, hogy vajon miért nincs ilyen törvényjavaslat, vagy miért nincs még ilyen elfogadott törvény, akkor csak arra a következtetésre tud jutni — legalábbis magam arra a következtetésre jutottam —, hogy a kormányzatban a tárca nincs abban a pozícióban, hogy ezt a törvényjavaslatot eredményesen átvigye és a Ház asztalára tegye. Valószínűleg azért, mert a különböző tárcák között nincs egyetértés abban a tekintetben, hogy a regionális politikának ki a fő felelőse, ennek milyen intézményrendszere legyen, és milyen eszközei legyenek. Ha ez az egyetértés nincs meg a kormányzaton belül, akkor mi, az országgyűlési képviselők természetesen ilyen törvényjavaslatot hiába várunk. Jó lenne, miniszter úr, ha ezt a problémát is megvilágítaná számunkra.
Ugyanakkor 1991 és 1993 között négy kormányhatározat született, amely öt megyére vonatkozó fejlesztési programot határoz meg. Kidolgozás alatt van az ötödik határozati javaslat, amely egy hatodik megyére, Hajdú-Bihar megyére vonatkozik. Erről is szó esett.
Véleményemet alkalmam volt elmondani a Parlament területfejlesztési munkabizottságában is. Ezt az előterjesztést úgy minősítem, hogy a tárca egy próbálkozást tesz arra, hogy egyrészt megoldja a területfejlesztési alap felhasználásáról szóló törvényben foglaltakból adódó feladatait; másrészt pedig megpróbáljon olyan irányelveket és olyan elveket visszahozni a Ház asztalára, amelynek törvénybe való elvek és törvénybe való célok. Ennek a kettőnek az ötvözése, bármilyen jó célt szolgál, gyakorlatilag nem megfelelő formában kerül a Ház asztalára.
Konkrétan arról van szó, hogy véleményem szerint ezeknek a céloknak a meghatározására és ezeknek a feladatoknak a kijelölésére az országgyűlési határozat mint jogforrási forma nem alkalmas. A jogalkotásról szóló törvény világosan kimondja, hogy a határozat, mint az állami irányítás egyéb jogi eszköze olyan jellegű, hogy az elsősorban az irányított szerveknek szól, vagy pedig az adott szerv belső viszonyaira vonatkozik. De ilyen széles körben és ilyen tartalommal országgyűlési határozatban rendelkezni, úgy vélem, nincs teljes összhangban a jogalkotásról szóló törvénnyel. Ez azonban talán még a kisebbik baj és a kisebbik probléma. Ezt elsősorban jogászként kellett, hogy szóvá tegyem.
Ugyanakkor az irányelvekben elmosódnak a felelősségi körök. Nem világos, hogy mi a Kormány felelőssége, mi az Országgyűlés felelőssége, mi az önkormányzatok felelőssége. Ezt azért teszem szóvá, mert azt egy lehetetlen helyzetnek tartom, hogy például a feltételrendszer számítási metodikájában az Országgyűlés formáljon véleményt. Meggyőződésem, hogy ez tipikusan tárcaszintű feladat. Az Országgyűlés határozza meg a területfejlesztési politika céljait, irányelveit, de abban, hogy ez milyen számítási módszerekkel, milyen pontrendszerben történjen, autentikus döntés az Országgyűléstől határozott véleményem szerint nem várható.
Nem világos számomra a célrendszer sem. Ezek a határozat szövegében összekeverednek, a célokban és az irányelvekben ismétlődések is történnek. Azért nem világos, mert a területfejlesztési feladatok és funkciók közé olyan elemek is kerülnek, amelyek — szerintem — nem a területfejlesztés kontójára kell, hogy megoldódjanak. Tipikusan ez alatt értem az önkormányzatok hatáskörébe tartozó települési infrastruktúra fejlesztését, amit elsősorban a címzett és céltámogatások rendszerén keresztül kellene megoldani, éppen azért, hogy hatékonyabban lehessen a területfejlesztésre szóló forrásokat felhasználni.
Valamint ugyanilyennek látom — bár üdvözölték az előttem felszólalók — a kedvezőtlen termőhelyi adottságú földek esetében történő támogatást is, ami nem az a természetű támogatás — nem azt vitatom, hogy kell-e ilyen támogatás vagy nem kell, ez a közgazdászok dolga —, de nem a területfejlesztési feladatokra központosított pénzekből.
Végül azt is szóvá kell tennem, hogy vajon hogyan állunk a forrásokkal. Hiszen 1992-ben — maga a határozati javaslat is szól erről — jelentős mennyiségű pályázat érkezett be, amelyek már előre determinálják a hat és fél milliárdot. Másfél milliárd az az összeg, amit a kedvezőtlen termőhelyi adottságú földek esetében kellene felhasználni. Tehát valójában ebből a hat és fél milliárdból mi az, amit jelen esetben valóban területfejlesztési célokra lehet még fordítani, beleértve azokat a programokat is, amelyeket időközben a Kormány határozat formájában indított meg.
Nem eléggé világos, és az előttem szóló Horváth képviselő úr szintén szóvá tette, hogyan történik a döntések decentralizációja. Szűken véve csak azokra a körzetekre, ahol a Kormány fejlesztési programmal rendelkezik, vagy általában kívánja a határozati javaslat kialakítani a döntések helyi centralizált fórumait? Ez nem egyértelmű.
És befejezésül a feltételrendszerről, amelynek több elemét szakértők vitatják és nyilvánvalóan vitatni is fogják, és minden ilyen rendszert vitatni fognak. Általánosan teszik szóvá, hogy a területi GDP mérésének statisztikai eszközei, lehetőségei korlátozottak; ez problémát jelent majd. Vitatják azt, hogy nem mezőgazdasági profilú körzetekben van-e egyáltalán értelme az aranykorona bevételének a feltételek közé; az agrárszférában történő foglalkozásnak milyen jelentősége, milyen hatása van. Vitatják a gépkocsik számának bevételét a feltételek közé, ami másképpen néz ki Nyugat-Magyarországon, és ismét másképpen néz ki Kelet-Magyarországon.
Tehát összegezve komoly kifogásaink vannak a határozattervezettel kapcsolatosan. Ezek nem ismeretlenek, hangsúlyozom, ezt elmondtam a miniszter úr jelenlétében a területfejlesztési munkabizottság ülésén is. Ha egy átlagszámítás történik — hadd tegyem hozzá —, a munkanélküliség kapcsán egy országos átlagot veszünk figyelembe, ha ebbe az országos átlagba beszámítják például Budapestet, akkor az országos átlag meghatározásánál — ami egyik fontos szempont a feltételrendszerben — egy Budapest nyilván jelentős torzító hatást visz be. Tehát Budapestet például ki kellene venni, mert akkor az országostól jelentősen eltérő munkanélküliség másképpen jelenik meg konkrét számokban.
(16.00)
Gondolkodni kellene tehát a megoldáson, s a legjobb az lenne, ha miniszter úr be tudná jelenteni, hogy ezt a törvényt a közeljövőben leteszik a Ház asztalára. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor pedig azon kellene gondolkodni, hogyan kaphatják meg a települések a még esetleg rendelkezésre álló összeget, és a továbbiakban szükség lenne arra, hogy '94-től kezdődőn vagy '94-től — tudom, hogy mást mond a törvény, '93-tól '95-ig terjedő intervallumra vonatkozik — pedig egy megalapozottabb feltételrendszerre építené a területfejlesztési alap felhasználását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
