MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF)
MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF)
MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Be kell vallanom, hogy meglepődtem Nagy Tamás képviselőtársam hozzászólásán, azon lepődtem meg, hogy elég sok momentumban értünk egyet.
Egyetértünk többek között abban, hogy ennek a Parlamentnek a szégyene ez a szövetkezeti átmeneti törvény, amelyet öt füzetben kell magyarázni. Tehát egy olyan szakértői grémium készítette el ezt a szövetkezeti törvényt, mint az Igazságügyi Minisztérium. (Dr. Isépy Tamás: Nem! Nem az készítette! - Zaj.) Ha valaki hozzáértő a szövetkezetek üldözéséhez … (Dr. Isépy Tamás: Nem! - Mozgás.) …, én az átmeneti törvényt mondom, nem a mostani módosítást. Én az átmeneti törvényt mondom! (Dr. Zsiros Géza: Igaz! - Zaj.)
Tehát olyan hozzáértő grémium készítette, mint az Igazságügyi Minisztérium, amely otthonosan mozog a szövetkezetek működésében.
Ezzel a mostani beadvánnyal kapcsolatban viszont el kell, hogy mondjam, hogy az FM hiánymunkát végzett, tehát nem tudom elképzelni azt, hogy a jövőben milyen szakembereket célszerű vagy kellene még az FM szakemberein kívül ide bevonni, hogy úgymond, érettebb javaslatot tegyenek le.
Az üzletrészek mobillá tétele egyértelmű, hiszen enélkül idővel az összes szövetkezeti vagyon a nyugdíjasoké lesz, mert előbb-utóbb mindenki nyugdíjba készül, vagy eléri a nyugdíjaskort.
Tehát mindenképpen célszerű ezt a mobilitást megteremteni, azonban az egész szövetkezeti törvény módosításával kapcsolatban én úgy érzem, azért más megközelítés is van.
Kérném szépen, hallgassák meg az én megközelítésemet, véleményemet.
A magyar mezőgazdaságban a termelési szerkezet- és piacváltáson túl tulajdonosváltás folyik. Folyamatban vannak a kárpótlási földárverések, majd ezt követően a részarány-tulajdonú földek kimérése. A szövetkezetekben az első osztozkodás az üzletrészek vonatkozásában folyamatban van, számtalan bírósági eljárás folyik a vitás kérdések rendezésében, ez a szövetkezeti átmeneti törvény következménye.
Átalakulóban van a magyar mezőgazdaság tulajdonosi szerkezete, de még nem fejeződött be. Szemforgató politika azt mondani, hogy módosítás szükséges a szövetkezeti törvényen, de nem most, hanem majd, valamikor. A változtatás szükségességének elismerése, de nem végrehajtása, annak lebegtetése okozza az egyik legnagyobb bizonytalanságot a szövetkezetekben.
Tehát a szövetkezeti törvény módosítását még most, az átalakulás befejeződése előtt kell elvégezni, mielőtt végképp felélik vagyonukat a szövetkezetek.
A termelőknek a gondot valójában nem a tulajdonváltás okozza, hanem sokkal inkább az értékesítési bizonytalanság, a piac hiánya, a nyereségtermelő képesség alacsony volta s a termelési szerkezetváltáshoz szükséges hitel hiánya.
Le kellene szállni végre a magas lóról s abbahagyni az öntömjénezést, mert a gigantomániára épült szövetkezeti mezőgazdaság messze nem termelt világszínvonalon, sőt, egyes ágazatok a lelkiismeretes munka, a precíz munka hiánya miatt megbuktak a szövetkezetekben.
Míg a gabonatermesztési ágazatban az amerikai technológiával a hozamok megközelítették a világszínvonalat, de ez az ágazat sem képes versenyezni az USA, Kanada, Argentína gabonatermelőivel. S arról már nem is beszélve, hogy a valamikori gabonaexportőr Ukrajna tíz év múlva már bedugítja keletre irányuló gabonaexportunkat is.
A szövetkezeti mezőgazdaság hozamai úgy az iparinövény-, mint takarmánynövény-termesztésben messze elmaradtak a világszínvonaltól. Náluk mindig mostohagyerek volt a takarmánynövény-termesztés, a gyepgazdálkodás, az öntözés, az állattenyésztés.
(19.20)
A téeszekben a szarvasmarha- és a juhágazat volt a növénytermesztés szemetesládája - ami a hozamain meg is látszott. Az ország legjobb tehenészetei, a Hosszúhegyi és a Hidasháti ÁG-ok érték el csupán a 7000 liter tehenenkénti hozamot, akkor, amikor az USA-ban, Kanadában, Izraelben a nagyméretű tehenészeti telepek 10000 literes hozam alatt veszteségesek. A tehenészeti ágazat a téeszekben világelső Magyarországon a selejtezési százalékban. A tehenek átlagosan három évig élnek, nem érik el a genetikai termelőképességük lehetséges csúcsát sem.
A Magyar Tejipari Vállalat a téeszektől olyan magas csíraszámú alapanyagot kap, hogy nehézségeket okoz a tartós, magas feldolgozottságú készítmények előállítása.
Magyarországon a téeszekben a húsmarhatartás és a juhászat mindig veszteséges ágazat volt. Mindkét ágazatban hibák sorozatát követték el a fajtaváltással, illetve a juhászatban a gyapjú világpiaci árának csökkenésével, a fajtaváltás meg nem tételével. A húsipari vállalatok évtizedek óta nem érvényesítik számottevő mértékben a minőség elismerését az árakban. A sertéságazatban magas a fajlagos takarmányfelhasználás, alacsony a kocakihasználási százalék.
A mezőgazdasági export döntő hányadát a gyógy- és fűszernövény-termesztésben, a kisállattenyésztésben, a méhészetben, a brojler- és májhibridágazatban mind-mind kistermelők állították elő. Tehát a világszínvonalúnak beállított mezőgazdaság dollárjait - és nem rubelét - nagyon kis arányban hozták és hozzák a mezőgazdasági szövetkezetek. Sokkal inkább a szorgos, lelkiismeretes, sok-sok élőmunka-ráfordítással a speciális termékek eredményezték, amit az integrált kistermelők állítottak elő.
Nemcsak a magyar iparban, hanem a mezőgazdaságban is közel 40%-os volt a kapun belüli munkanélküliség. A jelenlegi termelési szerkezet állami támogatások nélkül nem képes tovább eltartani közel 250-300 ezer többlet mezőgazdasági foglalkoztatottat. Ezeknek az embereknek a foglalkoztatására elméletileg két lehetőség kínálkozik. Az első: a szolgáltató szférába való átképzésük. A második: a mezőgazdaság belterjesebbé tétele. Az első feltételezi, hogy ezek az emberek képesek tanulni, átképezni magukat. A másodikhoz pénzre van szükség, hogy belterjesebb termelési szerkezetre álljon át a magyar mezőgazdaság. Szerintem mindkét úton el kell indulni.
A magyar mezőgazdaságban folyik a kiszorítósdi - ki marad, és kinek kell mennie. Azok, akik nem képesek váltani az élelmiszeriparra, a kül- és belkereskedelemre, idegenforgalomra, személyi vagy teherforgalmi szállításra, szaktanácsadásra vagy valamilyen mezőgazdasági jellegű szolgáltatás nyújtására, azoknak a mezőgazdaságban kell maradniuk, még akkor is, ha sokak éppen ezeket a váltani nem képes csoportokat, embereket akarják kiszorítani a vagyonból úgy, hogy a biztonságosnak hitt szövetkezetekben az üzletrészt be kell vinni a kft.-be, ahonnan már nincs visszaút, vagy megkérik az üzletrésszel rendelkező második osztályzatú tagot, a tulajdonost, hogy engedje át működtetni vagyonát, ő meg menjen el munkanélküli segélyre. Csak tudnám, hogy milyen szempontok alapján küldik el a tulajdonosokat a téeszből!
Az átalakult szövetkezetekben nem egyenrangúak a kapcsolatok a tagok között. A szövetkezet nem a kölcsönös előnyökön nyugszik, a tagok kiszolgáltatottak. Nem osztják meg a kockázatot. A holding bérleti díjat követel a vagyon használatáért a tulajdonos tagtól. Nem veszik figyelembe az egyén érdekeit, amikor vagyonát eladják. Az együttműködésben a röghöz kötöttség dominál. Semmit sem lazultak a kapcsolatok. Az egyén szabadsága nem növekedett. A tagokat nem informálják. A tagok nem tudják, hogy mi felett rendelkeznek, a tulajdonlás nem konkrét. Az új szövetkezetek sem a kiválni szándékozók, sem a kívülálló üzletrész-tulajdonosok felé semmiféle integráló gesztust, laza együttműködésre való készséget nem fejtettek ki.
Milyen legyen az új szövetkezet? Az új szövetkezetet a gazdasági érdeknek, az azonos gazdasági érdeknek kell összetartania. A tagoknak szüksége van konkrét tulajdonra, olyan tulajdonra, amit egyénileg vagy csoportosan ők működtetnek. Így kerül előtérbe a kockázatvállalás és az egyéni érdek érvényesítése. Szükség van arra is, hogy a vagyon működtetéséről a döntést ők hozzák. Ez növeli a szabadságot és a felelősséget is a vállalkozói csoportban. Az elkülönítetten működtetett tulajdonok között piaci viszonyokat kell teremteni a kölcsönös érdekek alapján. A szövetkezet keretén belül, a vállalkozó csoportok között belső piacot és belső árakat kell kialakítani, ami csökkenti a kockázatot a kívülállókkal szemben. A szövetkezet keretén belül kialakított belső piacon az egymással együttműködő és konkrét - az általuk működtetett - vagyonnal rendelkező csoportok képesek elérni egy optimális méretet, és így a hatékonyság legmagasabb fokát.
A szövetkezet nem képzelhető el a szabadság növelése nélkül. Ami most van, az áldemokrácia. Nem hallottam egyetlenegy esetről sem, hogy a szövetkezeti érdekképviseleti szerv egyetlenegy esetben is kezdeményezett volna eljárást a szövetkezeti átmeneti törvény törvénytelen végrehajtásáért. Ez egyértelművé teszi az érdekképviseletek elfogultságát.
A szövetkezeti törvény módosítására szükség van - és most van szükség, amikor a tulajdonváltás folyamatban van még. Szükség van arra, hogy a szövetkezetek átalakíthatók, emberi léptékűek, átláthatók legyenek. Biztosítani szükséges a működőképesség fenntartása mellett a csoportos leválást, nemcsak egy alkalommal, hanem folyamatosan. Miért? Mert a folyamatos leválás lehetősége kényszeríti az együttműködő egységeket a belső piaci áralkukra, mert egy nyereséget biztosító egység kivitelét a téeszből meg lehet, sőt meg is kell akadályozni, úgy, hogy a kiválni szándékozók üzletrészét kifizetik a maradó tagok.
Ha egy önállóan is működőképes egység termékeit nem ismerik el a szövetkezeten belül, s úgy gondolja, hogy a külső piacon magasabb árat tud realizálni, váljon ki. A visszamaradó tagok majd gondolkoznak azon, hogy szükségük van-e a kiválni szándékozó egység termékére vagy sem, és azt a külső piacon milyen áron tudják beszerezni. Elgondolkodnak azon, nem lenne-e célszerűbb magasabb árral elismerni a kiválni szándékozók termékeit, és ezzel nem megbontani a kialakult szinkronizáltságot. Ha a maradók nélkülözni tudják a leválni szándékozó egységet, úgy hagyják leválni, mert ez nem veszélyezteti működésüket.
Lehetővé kell tenni a szövetkezetek közötti átlépést úgy, hogy azt a vagyon is kövesse - vagy természetben, vagy pénzátutalással. Lehetővé kell tenni, sőt évente változtathatóvá kell tenni az egyén számára a kötődés mértékét, az önállóság különböző fokozatait. Biztosítani kell az egyéni vállalkozás szabadságát a szövetkezeteken belül. Lehetővé kell tenni,hogy az üzletrész-tulajdonok adásvétele elkezdődjön. Ez mindenképpen kívánatos, úgy a nyugdíjas, mint a még aktív vagy a szövetkezetből elszármazott üzletrész-tulajdonosok vonatkozásában. Hiszen a nyugdíjas tagok üzletrészének értékesítésével a belső fogyasztás növekszik. Bizonyára csak azok lesznek ezen üzletrész-tulajdonosok vásárlói, akik azt működtetni is akarják, s ezáltal az üzletrész-tulajdonosok koncentrálódnak.
A mezőgazdasági foglalkozású, kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak lehetővé kell tenni a vagyonuk működtetésébe való beleszólást, és ha termőfölddel is rendelkeznek, a szövetkezetbe való belépést. Azt hiszem, hogy a szövetkezeti menedzsment egy része gondolatban eljutott arra a pontra, hogy vagy marad a szövetkezetekben a parancsuralmi rendszer, és úgy hajlandó tovább működtetni mások vagyonát szövetkezeti címszó alatt, vagy ha ez megszűnik, ha a tag önállósága, döntése növekszik, ha az együttműködésben a partneri kapcsolatok dominálnak, úgy akkor inkább saját gazdaságát fejleszti.
(19.30)
Mi eddig egy szövetkezeti tagnak sem léptünk a lábára, és nem csuktuk ujjára az ajtót, hogy lépjen ki a szövetkezetből. Nem küldtünk egyetlen szövetkezeti tagot sem munkanélküli-segélyre. Egyetlenegy szövetkezetet sem korlátoztunk abban, hogy termékeit a volt szovjet piacon értékesítse. S ennek ellenére hisztérikusan állítják, hogy szétverjük a szövetkezeteket, pedig csak több jogot, több szabadságot, no és tulajdont akarunk adni a szövetkezet tagjainak.
Az előttünk álló átalakulási folyamatot, vonatkozzék az a tulajdonos- és a termelési szerkezet- vagy a piacváltásra, a mezőgazdasági értelmiségnek kell végigharcolnia. Biztos, hogy vannak közöttük olyanok, akiknek az érdekeit ez az átalakulás sérti, vagy kevesebbet szakasztottak, mint amennyit szerettek volna, de egyvalamit mindenképpen tudomásul kell vegyenek, azt, hogy azok az emberek, akik eddig is a földből éltek, a jövőben is abból szeretnének megélni, mert ők azok, akik nem tudnak már más ágazatba váltani.
Ahhoz, hogy ez az új feltételek között létrejöhessen, nagyon-nagyon sokat kell dolgozni, különösen azoknak, akik ennek érdekében tudnak is tenni valamit és tesznek is. Nemcsak elküldik a tagság felét, azokat, akik képtelenek a váltásra, mert ez a legegyszerűbb módja a dolgok lerendezésének.
A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja demokratikusan működő szövetkezeteket akar, ahol az egyén szabadságjogai kiteljesednek, olyan szövetkezeteket, melyeket minden egyén jól felfogott gazdasági érdeke tart össze, nem pedig a törvény kényszere. Hangsúlyozom, minden ember érdeke, s nem pedig egy szűk csoportérdek.
Kinek az érdeke a röghöz kötöttség fenntartása? Kinek az érdeke a kormányzatot a mezőgazdaság működésképtelenségével riogatni? Azoknak, akik nem biztosak abban, hogy az általuk dirigált szövetkezet többletet tud nyújtani a tagjainak. Azoknak, akiknek vagyona, üzletrésze nem elegendő ahhoz, hogy vezetői ambícióikat a tsz nélkül is kamatoztatni tudják. Azoknak a bankoknak, amelyeknek kényelmetlen sok-sok magánvállalkozói kapcsolatot tartani egy-egy nagy szövetkezet helyett. (Dr. Zsiros Géza tapsol.) Azoknak az érdekképviseleti szerveknek, amelyek soha nem a tagok érdekeit, hanem az elnökök érdekeit védték (Dr. Zsiros Géza tapsol.) , azokét, akik döntöttek, hogy a tsz fizessen az ő fennmaradásuk érdekében.
A szövetkezet vagyonának működőképes egységekre való bontása nem vezet a mezőgazdaság működésképtelenségéhez. Ezzel csak azt lehet riogatni, aki nem ismeri a parasztember természetét. Aki a mezőgazdaságból akar megélni, az nem bontja szét a szárítót, az istállót, az nem vágja le a vemhes tehenet és kocát. (Közbeszólások.) De az állatok levágása hisztérikus kezelésének csak az ugrik be, aki nem tudja, hogy 25-30%-os mértékben selejtezésre és így vágásra kerül a tehén- és a kocaállomány minden évben.
Hagyni kell végre az embereket, hogy saját maguk irányítsák a sorsuk alakulását. Ha a közgazdasági feltételek nem kedveznek a magángazdaságnak, akkor a tsz-nek sem kedveznek. A mezőgazdaság nyereségtermelő képességét nem a tulajdonosi struktúra, a tsz-ek léte vagy nemléte határozza meg, hanem a világpiaci árak, a támogatás mértéke, a piac volta vagy nem volta. A többi más mind szemfényvesztés és ködösítés, annak érdekében, hogy az egyéni érdek országos érdeknek legyen beállítva.
Tisztelt kormányzat! Két dolgot kell csupán tenni. Hagyni kialakulni azt a tulajdonosi struktúrát, amely a kommersz termékek helyett képes speciális, eladható hungarikumokat előállítani. Ehhez a technológiaváltáshoz kell biztosítani a megfelelő hitelt, ha ezt nem teszi, folytatódik a mezőgazdaság leépülése szövetkezeti keretek között. A jelenlegi szövetkezeti struktúra fejlesztési hitelhez jutva újra a tömegtermelést fejleszti, mert keretei között csak ezt képes előállítani. Hiszen a létszámleépítések bizonyítják azt, hogy nem is iparkodik a több foglalkoztatást biztosító belterjesebb gazdálkodásra áttérni. (Dr. Zsiros Géza: Így van!) A kényelmesebb, a neki megfelelő megoldást, a termelés leépítését, az emberek elküldését választja. A lényeg az, hogy neki elég legyen. A többi meg nem számít.
A magyar mezőgazdaság kommersz termékei előtt nem fognak új piacok megnyílni. Vagy hagyjuk átalakulni a tulajdonosi szerkezetet, ami majd képes lesz világpiacon eladható terméket előállítani, persze megfelelő hitelek biztosításával, vagy a mezőgazdasági foglalkoztatottak száma a piac hiánya miatt lecsökken, s a kikerült embereket nem tudom, hol lehet foglalkoztatni. De a kormányzat bizonyára tudja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
