MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt innen szeretném megköszönni a kodifikációs bizottság tagjainak, minisztériumi munkatársaimnak, a felsőoktatási intézmények vezető testületeinek, mindenekelőtt a Rektori Konferenciának, a Magyar Tudományos Akadémiának, a hallgatói és érdekvédelmi szervezeteknek, testületeknek, a képviselőknek, a parlamenti bizottságoknak azt az odaadó és szakértő munkáját, amellyel a törvény előkészítését segítették. Külön köszönetet kell mondani az Országgyűlési Hivatal munkatársainak a minisztérium részéről is, hogy éjt nappallá téve lehetővé tették mind a közoktatási, mind a felsőoktatási törvény nagytömegű indítványainak és bizottsági anyagainak döntéshozatalra való szakszerű előkészítését, szerkesztését.
(9.10)
Innen szeretném viszont kifejezni sajnálkozásomat, hogy minden erőfeszítésünk ellenére az akadémiai törvényt a Parlament végül is nem tudta már elfogadni, pedig része annak a szférának, amiről a felsőoktatási törvény is szól. Hiába, a befejezéshez már nem volt idő. De szeretném megnyugtatni innen az érdekelteket, hogy az augusztus 30-31-re kitűzött ülés napirendjén már szerepel természetesen az akadémiai törvényjavaslat tárgyalása és azt követően arra vonatkozóan a határozathozatal. Közel van már - sajnos - augusztus 30-31., nem túl sokáig kell rá várni.
A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat országgyűlési általános, majd részletes vitái, valamint bizottsági ülései egyaránt azt igazolták számunkra, hogy a felsőoktatás megújítására - és ezzel összefüggésben a felsőoktatás szerepének, különösen a kutatásban betöltött funkciójának újrafogalmazására - égetően szükség van.
Már az általános vita megkezdésekor nyilvánvalóvá vált, hogy bár a cél közös, hogy tudniillik korszerű, mindenben az európai színvonalat elérő felsőoktatás kialakulását segítse elő a törvény, e célhoz vezető utak azonban nagyon sokfélék lehetnek.
Az is vitathatatlan, hogy ezen utak közül nincs egyedül üdvözítő, kizárólagos. Lehet radikális, forradalmi átalakítást megkísérelni egy gyorsabb siker reményében, és lehet fokozatos, kisebb megrázkódtatásokkal járó, de egyenletesebb átmenetet is kijelölni.
A mi elképzelésünk az volt, hogy a felsőoktatás fejlesztése, új pályájának kijelölése következetesen és zavarmentesen történjék, s a korábban megteremtett, és a magyar felsőoktatásban meglévő értékek e folyamat alatt ne sérüljenek. Ezért a kritikák, módosítások és túljavaslatok közül azokat igyekeztünk és fogjuk a szavazásnál támogatni, amelyek ezen elveknek megfelelnek, és amelyek a törvény alapfilozófiáját, logikai felépítését nem rombolják. Több mint 800 módosító javaslat érkezett. Ezeknek egy részét koncepcionális, kiindulásbeli eltérőség szülte, míg mások további elemeket igyekeztek a tervezetbe beépíteni, vagy egyszerűen csak finomítást vagy pontosítást szolgálnak.
A bizottsági ülések vitái után e javaslatok körülbelül egyharmadát a benyújtók visszavonták. Most a 800-hoz képest jóval kevesebb módosító indítványról kell ezért szavazni.
Tisztelt Ház! Az első kérdéskör, amelynek fényében számos felvetés és javaslat értelmezhető, az a felsőoktatás mint oktatási tevékenység úgynevezett állami védelme és szabályozása. Számos képviselő e tárgykört érintő javaslatát koncepcionális különbözősége miatt nem tudjuk elfogadni. A felsőoktatási tevékenység és ezzel kapcsolatban az intézményalapítás megítélésünk szerint garanciális okok miatt védett, törvényileg szabályozott kell, hogy legyen. Védje a társadalmat, védje a kiadott okleveleket, és védje a hallgatót és oktatót egyaránt. Védje arra nézve, hogy csak az egyetem, amely minőségileg megfelelő szintű, tudományos igényű képzést nyújt, és diplomája ezt tanúsítja.
Ez a szabályozottság iránti igény egyrészt társadalmunk működésének, másrészt a hazai jogrendszernek a következménye. Nálunk nincsenek meg azok az önszabályozó elemek és intézmények, civil szerveződések és a főiskolai, egyetemi tradíciók, amelyek elsősorban az amerikai felsőoktatást jellemzik, ahol teljesen szabad az intézményalapítás, és engedélyhez, jóváhagyáshoz, állami költségvetéshez nem vagy csak kis részben kötött a működés.
Ezért a javaslat azt az európai elvet követi, hogy a felsőoktatási tevékenység már az alapítás pillanatától kezdődően szabályozott feltételek és keretek között folyjék, amely keret azonban csak a szakmai minőséget garantáló elemeket tartalmazhatja, illetve a működést megalapozó pénzügyi kérdésekre terjedhet ki.
Hangsúlyozni kell, hogy a tervezet ezen túlmenően a tanítás, a tanulás szabadságát nem korlátozza. E szabályok betartásával bármilyen szervezet vagy személy részt vehet - akár egyetem vagy főiskola alapításával is - a felsőoktatásban.
Szándékunk az, hogy a magyar felsőoktatás alapvetően duális modelljét megőrizzük. Ezért a főiskola és az egyetem kategóriáját úgy volt célszerű egységes szabályozás alá vonni, hogy közben a két intézménytípus sajátosságai ne szenvedjenek csorbát. Míg az egyetem a tudományok művelése és fejlesztése, valamint az elméleti ismeretek széles körének elsajátítása révén látja el feladatát, addig a főiskola döntően a gyakorlattal való szorosabb kapcsolat, a praktikus tudás műhelye. Az egyetemek és a főiskolák ennek kapcsán nem hierarchikus viszonyban állnak egymással, hanem a képzés eltérő célja, feladataik mássága különbözteti meg őket. Így az átjárhatóság lehetőségét igen, a főiskolai tanárok habilitációs kötelezettségére vonatkozó javaslatokat azonban nem tudtuk elfogadni.
Az alapvetően duális rendszer természetesen lehetővé teszi a felsőoktatási intézmények részvételét abban az érettségi utáni szakképzési, szűkebb értelemben post-secondarynak is nevezett rendszerben, amely főiskolai vagy egyetemi végzettséget nem ad, de szakképzettséget ezen intézmények részéről igen. Ezzel jelentősen megnőhet azok száma, akik szervezett formában vesznek részt a középiskola utáni képzésben. Erre a törvénytervezet is utal.
Ugyancsak a felsőoktatás kiterjesztését jelenti a főiskolai és az egyetemi alapképzés utáni posztgraduális képzés, amelynek kereteit a törvény szintén meghatározza, ebbe az irányba ösztönöz.
A viták során azzal az elvvel, hogy a magyar felsőoktatás rendszerének szerves részévé kell tenni az egyházi, illetőleg magánintézményeket, mindenki egyetértett. Ez természetesen része a törvényjavaslat filozófiájának, beleértve az intézményalapítást és a tanszabadságot is.
Számos javaslat érkezett a felsőoktatási integrációs elképzelések és az akadémiai kutatóintézetek további szabályozására vonatkozóan.
(9.20)
Úgy ítéljük meg, hogy a szerves intézményi kezdeményezésen alapuló egyesülésekre e törvény elegendő alapot és kereteket biztosít. Szeretnénk, ha a kényszerítő erő nem a jog előírta kötelezettség, hanem a racionalitás lenne.
A felsőoktatás autonómiájának igen fontos része az intézmények saját szervezetének és működési szabályainak kialakítására vonatkozó joga. A törvény csak azokat a szabályokat kell, hogy tartalmazza, amelyek a demokratikus működés elengedhetetlen garanciáit jelentik, és amelyeknek az intézmények falain kívülre mutató költségvetési kihatásuk van.
Az intézmény vezetésénél az osztott vezetés elvét igyekeztünk fenntartani. Egyrészt az államháztartási törvény előírja, hogy a költségvetési szerv felelős vezetője egy személyben felel az intézmény törvényes működéséért és gazdálkodásáért, másrészt az egyetemi, főiskolai autonómia - a demokratizmus érvényesülése mellett - megköveteli a testületi vezetés megjelenítését.
A már említett vezetés fenntartásának elvéből következik, hogy a törvény csak azt szabályozza, hogy az intézménynek testületi vezető szerve kell, hogy legyen, meghatározott összetétel szerint és leírt hatáskörökkel. Azt, hogy más feladatokra, például tudományos kérdések, külföldi kapcsolatok ügyeire továbbá testületeket is létrehoznak, azt a törvény nem gátolja, ez az autonómia része.
A vezetőtestületi jellegből adódik azonban, hogy a szándékunk az, hogy mindazok a kérdések az intézményi tanács elé kerüljenek, amelyek az intézmény működését alapvetően meghatározzák vagy befolyásolják.
A túlszabályozást kerülendő, a kari és más oktatási szervezeti egységek feladat- és hatáskörrendszerét nem kívántuk olyan részletességgel megjeleníteni, mint magát az intézményét, így az idevonatkozó további szabályokat megállapítani igyekvő javaslatokkal - autonómiaidegenségünk folytán - nem értettünk egyet.
A felsőoktatásról szóló törvénytervezet legkiélezettebb pontjai közül az egyik az intézményi széttagoltság fokozatos megszüntetése, amit úgy hívunk az utóbbi hetekben, hogy intézményi integráció. A másik egyebek között a jelenlegi tagolt tárcairányítás fenntartását, vagy egy egyszerűsítettebb és egységesebb felsőoktatás-szemléletet és felsőoktatás-felügyelet kérdését jelenti. Ehhez tartozóan szeretném felhívni a képviselők figyelmét a tervezetben szereplő A- és B-változatok közötti választás szükségességére a szavazás során. Hiszen ez az a kérdés, amely az egész felsőoktatási rendszer állami kapcsolódási pontjait, a finanszírozás, a felügyelet, a szakalapítás stb. kérdéseket megfogalmazza.
E kérdésekre vonatkozó döntések nélkül mozgásképtelenné válnék az egyetemi, főiskolai rendszerünk, és elfogadhatatlanná gyakorlatilag a tervezet. Erre szerettem volna hangsúlyozottan felhívni a figyelmet, amikor A- és B-változatokról kell többször állást foglalnunk.
Élénk viták folytak az újonnan létrehozni javasolt testületek: a Felsőoktatási Tanács és az Akkreditációs Bizottság körül. Mindenekelőtt arra szeretnék rámutatni, hogy míg a Felsőoktatási Tanács a felsőoktatás tervezett társadalmasításának szerve, addig az Akkreditációs Bizottság az egyetemi és főiskolai tevékenység minőségvédelmét ellátó intézmény.
Mindkét szerv egyezik abban, hogy közhatalmi feladatokat nem lát el, így adott esetben állami eszközökkel végrehajtható, kötelező erejű döntéseket nem hozhat. Mindkét szerv csak javaslatot, véleményt, álláspontot fogalmaz meg, súlyát ennek a testületnek és tagjainak tekintélye adja.
A funkcionális különbség pedig meghatározza e testületek összetételét. A Felsőoktatási Tanács a felsőoktatás állami, stratégiai döntéseinek kialakításához adja hozzá a felsőoktatási intézményi és a fogyasztói szféra véleményét, javaslatait. Ezért tagjai is e három kört reprezentálják. Az Akkreditációs Bizottság a tudományosság, a tudományos minőség védelmét szolgálja, ezért indokolt, hogy tagjai az egyetemi és az akadémiai körből kerüljenek ki.
A Felsőoktatási Tanács nevének Felsőoktatási és Tudományos Tanácsra változtatása, ami az indítványok között szerepel, megfontolandó, illetőleg indokolatlan. Egyrészt a felsőoktatás szó jelentése önmagában is magában foglalja a tudományt és a kutatást, másrészt a változtatás azt a feltételezést sugallja, mintha az akadémiai és más kutatóintézetek tevékenysége felett is állást foglalna, jogkörrel rendelkeznék a tanács, ezért ez zavart keltő lehet a Kormány tudománypolitikai bizottságának szerepét illetően.
Etimológiai kifogások is felmerülhetnek, tudniillik, hogy tudományos tanács-e egy kormányzati szerv, ami a törvény erejénél fogva a Felsőoktatási Tanács lesz.
Tisztelt Ház! A vita során okkal felmerült az igénye egy úgynevezett felsőoktatási fejlesztési törvénynek. Talán nem törvény lesz, hiszen az más műfaj, hanem átgondolt szerkezetátalakítási, beruházási, finanszírozási, oktatásfejlesztési, hallgatóilétszám-növelési, információs és infrastruktúra-fejlesztési, intézményközi-együttműködési projektek rendszerezett programjáról volna szó, ez készül a tudománypolitikai bizottság keretei között.
Ez a 2000. évig ívelő távlati cselekvés lesz az, amely a Kormány jóváhagyása után esetleg a Parlament elé is kerül, és ezen a téren a fejlesztés fő irányait meghatározza.
Eddig is, illetőleg addig is, így is számos jelentős lépés történt, például korszerű egyetemi kutatói információs infrastruktúránk van, jelentős a műszerparkok szerepe, a hallgatóilétszám-növelésben komoly eredményeket értünk el, az elsőéves hallgatói beiskolázás majdnem megduplázódott az elmúlt 3 évben, jelentős fejleményekről beszélhetünk a kollégiumépítés területén, az univerzitás-kezdemények is számottevőek, súlyos milliárdokkal működő FEFA, OTKA és KMÜFA alapok szolgálják a kutatást és a fejlesztést mind a felsőoktatás, mind a kutatás más területein.
Ez évben, mint ismeretes, a felsőoktatás területén egy-egy főre esően 5-10 ezer forintos havi bérfejlesztésre, bérrendezésre kerül sor, mindez minden alapellátási nehézség ellenére, ami egyetemeinket jellemzi. Azt is jelzi, hogy a Kormány a nehéz gazdasági viszonyok ellenére is segíti a felsőoktatást és a tudományt, mert jól tudja, hogy ez stratégiai ágazat. Ebbe az irányba lesz meghatározó, új elem ez a most készülő törvény.
Tisztelt Ház! A magyar felsőoktatás immár két esztendeje e törvény előkészítésének munkájában és megvalósulásának reményeiben él. Ez a szféra most azt várja, hogy az intézményekben megindult átalakulási folyamatok az önök bölcs döntései nyomán mielőbb szilárd, törvényes alapot kapjanak. Ennek jegyében kérem támogatásukat és állhatatos részvételüket a szavazásban. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)
Határozathozatal
